Ötven éve, 1976. június 6-án – stílszerűen ...6. év 6. hó 6. napján, utalva a 666-os számra, a Sátánra – volt az Ómen exkluzív bemutatója.

Beteges félelem a gyerekektől

A hatás hisztérikus volt: a sokkoló jelenetek alatt nézők lettek rosszul, ájultak el, a mozik elé így mentőket kellett készenlétbe állítani. A Vatikán elítélte a filmet és tiltakozott, hogy a bibliai próféciákat Hollywood szenzációhajhász módon, profitszerzésre használja fel. Úgy vélték, a film indokolatlan vallási pánikot kelt az emberekben. Nálunk 13 év késéssel mutatták be a filmet, ami egyfelől így sokat veszített aktualitásából, másfelől a VHS-véren edződött nézők is jobban bírták a gyomorforgatós jeleneteket. De miről is van szó?

A rémfilmek új irányzata a 60-as évek végén bontakozott ki. A filmek közös jellemzője, hogy a felnőtteknek a gyermekektől való beteges félelmét állították a figyelem középpontjába. A jelenség magyarázata a kor társadalmi ellentmondásaiban keresendő, a háttérben a vietnámi háború és a társadalmi feszültségek, illetve a rockkultúrán, a drogon és a szabad szexen nevelkedett ifjúság lázadása állt. A konzervatív Amerika nem késlekedett a válasszal. Eszközei változatosak, de leginkább erőszakosak voltak: gumibot és fegyver. És megjelentek a pedofób filmek.

Az eredeti Ómen újravágott, nem hivatalos előzetese:

A műfaj három klasszikuson nyugszik. Roman Polanski filmje, a Rosemary gyermeke (1968) a Sátán ivadékának megszületését meséli el. Az ördögűzőben (1973), William Friedkin döbbenetes rettenetében már testet ölt a Gonosz, a 12 éves kislányba költözik bele. Végül Richard Donner Ómenje (1976) a legátfogóbb és legplasztikusabb képet rajzolja meg az Antikrisztus eljöveteléről, a megszületésétől kezdve a hatalomra jutásáig. Mia Farrow magzata, Ellen Burstyn kislánya és Gregory Peck (sátánporontyra kicserélt) kisfia egy ördögi folyamat állomásai, a felnőttkorba való átmenet rettegett jelképei. Személyükben a gyermeki ártatlanságot a sátánivadékok tökéletes gonoszsága váltotta föl. (Itt a klasszikus hollywoodi szörnypofákról olvashat: Farkasember, Drakula és Frankenstein titkai a mozivásznon)

A modern horror alapköve

Az Ómen nem olcsó ijesztgetés, a modern horror alapköve. Mesterien keveri a műfajokat, fokozatosan növeli a feszültséget, miközben a korszak társadalmi félelmeire épít. A Watergate-botrány utáni időszakban ugyanis az emberek rettegtek, hogy a gonosz a kormányzás legfőbb szintjeire is befészkelheti magát. A főszereplő Gregory Peck alakítását mélyítette Jonathan fia nem sokkal korábbi öngyilkossága. A mardosó bűntudat segítette neki megformálni a filmbéli gyötrődő apát, kiadni magából saját belső démonait és fájdalmát.

Zseniális sátánsarj volt Harvey Stephens. Minimális szöveggel, csupán a tekintetével és a film végi ikonikus, hátborzongató mosolyával teremtett felejthetetlen karaktert. De ugyanilyen felejthetetlenek a technikailag tökéletes halálnemek is: a papot felnyársaló villámhárító vagy a fotós lefejezése az üveglappal olyan vizuális csúcspontok, amelyek örökre beégtek a popkultúrába. Az Ómen sikere után a stúdió három folytatásból, remake-ből és előzményfilmből, illetve tévésorozatból álló franchise-t épített fel, de az első film eredményeit nem tudták megismételni. (Itt a sorozatgyilkosos filmekről olvashat: A Tökéletes másolatot valós sorozatok rémisztő szokásai ihlették)

A stáb tagjait sújtó átkok

Az Ómen híresen elátkozott produkció. Gregory Peck Londonba tartó, menetrend szerinti gépébe villám csapott, és a sors fintoraként később a producer, majd a forgatókönyvíró repülőjét is villámcsapás érte a transzatlanti útja során. Ám a legmegrázóbb tragédia az izraeli forgatás idején kibérelt kisgéphez kötődik. A stáb az utolsó pillanatban mondta le a repülést, így másik csoport repült helyettük. A gép felszállás közben madárrajnak ütközött, és a kifutópálya végén autóba csapódott. A gépen ülők és az autóban utazók – a gép pilótájának felesége és gyermekei – szörnyethaltak.

A forgatás idején az Ír Köztársasági Hadsereg terrorhullámot indított Londonban, a stáb szálláshelyén, a Hilton hotelben is történt robbantás. Az állatos jeleneteket is furcsa incidensek kísérték: a betanított kutyák és majmok megvadultak, megtámadták a színészeket, sőt az idomárjukat is. A legfélelmetesebb a trükkspecialistát és munkatársát ért baleset. John Richardson, aki a lefejezéses jelenetet tervezte, Hollandiában szenvedett autóbalesetet, amelynek során az asszisztense pont úgy vesztette életét, ahogy azt a filmben megalkották. Ráadásul mindez 1976. augusztus 13-án, pénteken történt. Ami még bizarrabbá (és városi legendává) teszi, hogy a baleset helyszíne mellett álló jelzőtábla a közeli kisváros, Ommen (!) irányát és távolságát mutatta: 66,6 km. A filmet övező rejtélyek és tragédiák végül önálló életre keltek. Az Ómen 50 év után is pontosan emlékeztet a legmélyebb félelmeinkre: a gonosz néha a legártatlanabb álarc mögé bújik.