GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 21. 6 percnyi olvasás
Európaiak tömege támogatja a tisztább és biztonságosabb energiaellátás kiépítését, de a gyorsabb átállásért már kevesen vállalnának magasabb költségeket. Ez komoly akadályt jelenthet az uniós ipargyorsítási terv számára, amely közpénzből és szabályozási eszközökkel teremtene piacot az EU-ban gyártott technológiáknak. A több mint 26 ezer ember megkérdezésével készült EuroPulse-felmérés szerint az iparvédelem támogatottsága – és így a Kínával való verseny is – főként azon múlhat, sikerül-e annak költségeit alacsonyan tartani, és előnyeit a háztartások számára is érzékelhetővé tenni.
Nehéz társadalmi támogatást teremteni az Európai Bizottság ipargyorsítási terve mögé, ha az európai termelés védelme magasabb árakkal jár
– ez rajzolódik ki a Project Tempo több mint 26 ezer embert vizsgáló EuroPulse-felméréséből.
A kutatás ugyan nem közvetlenül az EU ipargyorsító törvénycsomagjáról (Industrial Accelarator Act, IAA) kérdezte a választókat, eredményei azonban arra utalnak, hogy a jogszabály alapjául szolgáló európai preferencia könnyen ellenállásba ütközhet, amint annak költségei megjelennek a háztartások számláiban vagy az állami beszerzésekben.
Az Európai Bizottság az év végéig szeretné elfogadtatni az ipari termelés gyorsításáról szóló jogszabályt, amely a közbeszerzések és más keresletösztönző eszközök segítségével juttatná előnyhöz az Európában gyártott termékeket.
Az uniós közbeszerzések az EU gazdasági teljesítményének mintegy 17 százalékát teszik ki, ezért a származási követelmények jelentős piacot biztosíthatnának az európai tisztatechnológiai és ipari vállalatoknak. A megoldás azonban drágább termékek megvásárlására kötelezheti az állami szerveket, és a költségeket végső soron a költségvetéseknek, a vállalatoknak vagy a fogyasztóknak kellene viselniük.
Az iparvédelmi elképzelések számára kedvezőtlen környezetet teremt, hogy a megélhetési költségeket a válaszadók 58 százaléka országa öt legnagyobb problémája közé sorolta.
Ez körülbelül húsz százalékponttal haladta meg az egészségügy 38 és a gazdaság 37 százalékos arányát, a klímaváltozást pedig csupán 16 százalék említette a legsúlyosabb ügyek között. A háztartások kiadásai közül az energia- és villanyszámlák 31 százalékkal közvetlenül az élelmiszer-vásárlás 33 százalékos aránya mögött végeztek.
A pénzügyi mozgástér szűkösnek érzékelését jól mutatja, hogy a megkérdezettek 48 százaléka attól tart, a következő télen vissza kell fognia a fűtést, 52 százalék pedig azt mondja nem tudna kigazdálkodni egy váratlan, ezer eurós (nagyjából 365 000 forintos) kiadást. Ebben a helyzetben a választók
nem feltétlenül utasítják el az energetikai és ipari átállás irányát, de az elfogadhatóságát elsősorban annak rövid távú költségei alapján ítélik meg.
A klímavédelem elvi támogatottsága persze továbbra is erős, hiszen 81 százalék szerint szükség van éghajlatvédelmi intézkedésekre, 64 százalék pedig fontosnak vagy nélkülözhetetlennek tartja a megújuló energiára való átállást a gazdasági növekedéshez.
Ha azonban választani kell az átállás gyorsasága és az energia ára között, 65 százalék inkább alacsonyan tartaná a költségeket, még akkor is, ha emiatt lassabban terjednek a megújulók.
A magasabb rövid távú kiadásokat a gyorsítás érdekében mindössze 26 százalék vállalná.
Az ipargyorsítás költségeinek elosztása ugyancsak nehéz kérdésnek ígérkezik, mert a választók elsősorban nem maguk fizetnének az átállásért.
A vállalatok és az államok így olyan programok társadalmi elfogadottságát kéne garantálniuk, amelyek finanszírozását a lakosság nagyrészt éppen tőlük várja.
Az energiaforrások megítélése alapján önmagában a technológiai irány nem okozna komolyabb ellenállást, hiszen a megkérdezettek összesen 74 százaléka a nap-, a szél- vagy az atomenergiát tartotta a legolcsóbb áramtermelési módnak, míg a fosszilisikre összesen 12 százalék jutott, azonban
a tisztább technológiák vélt olcsósága nem párosul azzal a várakozással, hogy a megtakarítás a fogyasztóknál is megjelenik.
Mindössze 27 százalék számít arra, hogy a megújulók terjedése csökkenti a háztartási energiaköltségeket, 39 százalék szerint az előnyöket az állam vagy az üzleti szereplők tartják majd meg, 22 százalék pedig egyáltalán nem vár olcsóbb energiát, ezek a válaszadók pedig ennél is cinikusabbak voltak Németországba.
Ezt a bizalmatlanságot az ipargyorsítási terv sem kerülheti meg, hiszen a választók 80 százaléka szerint a politikusok nem értik a hétköznapi háztartások pénzügyi nehézségeit, 72 százalék pedig úgy látja, hogy elsősorban a saját érdekeiket követik.
Azok körében, akik nem tartják önérdekűnek a politikusokat, 56 százalék fogadna el magasabb árakat a klímavédelmi intézkedésekért, a velük szemben bizalmatlan válaszadóknál viszont csak 34 százalék. A 22 százalékpontos különbségből jól látszik, hogy
ugyanaz az iparpolitikai költség mennyivel nehezebben fogadtatható el, ha a választók nem bíznak annak méltányos elosztásában.
Egy fontos tanulsága azonban a felmérésnek, hogy úgy látszik alapvetően nagyobb támogatást lehet teremteni az energiafüggetlenség, mint a kibocsátáscsökkentés köré.
Egy havi 25 eurós (10 000 forint alatti) többletköltséget a válaszadók 40 százaléka vállalna a külső energiafüggőség mérsékléséért, de csak 33 százaléka a karbonkibocsátás csökkentéséért.
50 eurónál már 37, illetve 28 százalékra csökken az arány, de az jól látható, hogy az energiabiztonsági felár minden vizsgált árszinten elfogadhatóbbnak bizonyul a kizárólag klímavédelmi céllal indokolt többletnél.
A közel-keleti konfliktus pedig csak még tovább erősítette ezt a megközelítést, hiszen a válaszadók 83 százaléka már tapasztalt áremelkedést, vagy arra számít, hogy a háború drágulást okoz.
Arra a kérdésre, hogyan reagáljon erre saját országa, 50 százalék több megújulóenergia-beruházást választott, és csak 27 százalék növelné az európai fosszilisenergia-termelést. Ez kedvezhet az uniós tisztatechnológiai ipar fejlesztésének, de
csak akkor, ha a programot az importfüggőség és az árkitettség csökkentésével, nem pedig önmagában az átállás gyorsításával indokolják.
Az iparvédelem megítélésében hasonló feltételesség látszik, hiszen míg a hazai termékeket előnyben részesítő közbeszerzési szabályokat 53 százalék támogatta, az európai termékeknek kedvező előírásokat csak 46 százalék, és 25 vizsgált piacból 23-ban a nemzeti preferencia bizonyult népszerűbbnek.
Ezzel együtt a válaszadók fele akkor is Európában gyártott tiszta technológiát választana, ha az drágább lenne és lassabban állna rendelkezésre, az olcsóbb kínai beszerzést csupán pedig 30 százalék részesítené előnyben. A kínai tiszta technológiákra kivetett vámok támogatottsága ugyanakkor 40-ről 35 százalékra csökken, amint a kérdésben azt is jelezték, hogy az intézkedés áremelkedést okozhat.
Az öt százalékpontos különbség mérsékelt elmozdulást jelez, ezért önmagában nem tűnik extrém fordulatnak, de nyilván itt is könnyen belátható, hogy
az eltolódás mértéke a megnövekedett költségekhez fog igazodni, és az is szemléletes, hogy a vámokat az áremelkedésre történő figyelmeztetés nélkül sem támogatta a többség.
Mindebből leginkább az olvasható ki, hogy az európai ipar megerősítésének célja önmagában nem népszerűtlen, támogatottsága azonban jelentősen függ az alkalmazott eszköztől és a költségek bemutatásától. Az IAA mögött akkor lehet szélesebb politikai támogatást kialakítani, ha az európai gyártást legfontosabb előnyeiként
Ha viszont a jogszabály elsősorban drágább beszerzések formájában válik érzékelhetővé, a felmérés alapján
sem a polgárok, sem a költségvetési terheket viselő kormányok és vállalatok támogatása nem tekinthető magától értetődőnek.
Az uniós kormányok egyébként maguk is bírálják a jelenlegi formát, és már kezdeményezték a bizottsági javaslat átdolgozását, hogy a kedvezmény ne a vállalat székhelyéhez vagy tulajdonosi hátteréhez, hanem a termékek gyártási helyéhez kapcsolódjon.
Mellettük az ipari szereplők önmaguk is attól tartanak, hogy az európai alkatrész százalékos előírásával jelentősen csökkenhet a profitjuk, de az árakat alapvetően ők se szívesen terhelnék át a lakosságra, hiszen több szektor – kifejezetten az európai autóipar – így is küszködik korábban megszokott teljesítményéhez képest.
Az Európai Parlamentben egyelőre nem alakult ki közös álláspont, holott a Bizottság az év végéig szeretné elfogadtatni az iparpolitikai jogszabályt. Ennek érdekében szeptember elején külön javaslat várható a témáért felelős Stéphane Séjourné ipari biztostól, ami a közbeszerzési szabályok átalakításának lehetőségeit fogja bemutatni.
Címlapkép forrása: EU
Napi