ÉletmódSzerző: origo 2026. 08. 21. 1 percnyi olvasás
A parentifikáció jelensége nem ismerhető fel könnyen.
Parentifikációról akkor beszélünk, amikor a szülő-gyerek szerepek felcserélődnek, ezért a gyerek nyakába az életkorához mérten túl nagy felelősség zúdul. Alább többek között arra adunk választ, hogy milyen hatással lehet a későbbi felnőtt életre, ha egy gyerek túlságosan korán kerül tartósan felnőtt szerepkörbe.

A gyerekkori tapasztalatok hosszú távon befolyásolhatják, hogyan éljük meg a kapcsolatainkat felnőttként. Például a gyerekkorban kialakult kötődési minták hatással lehetnek arra, milyen tulajdonságokat keresünk később a partnerünkben, mennyire könnyen tudunk bizalmat és intimitást kialakítani, valamint arra is, hogyan kezeljük a konfliktusokat – írja a Psychology Today.
Ha egy gyerek túlságosan korán kerül tartósan felnőtt szerepkörbe, akkor az hátrányosan befolyásolhatja a fejlődését, sőt kihathat a későbbi felnőtt életére is: többek között hatással lehet a pályaválasztásra, a párkapcsolatra és a gyereknevelésre. Miután a parentifikált gyerekek tettei, felelősségvállalása sokszor észrevétlen marad, ezért hiányzik belőlük a megerősítés, dicséret, ami miatt túlzottan önállóvá válhatnak, felnőttkorban pedig úgy érezhetik, csak saját magukban bízhatnak.
Egy, a Family Relations nevű folyóiratban megjelent kutatás a gyerekkorban tapasztalt parentifikáció párkapcsolatra gyakorolt hatását vizsgálta felnőtt nők esetében. A résztvevők egyebek mellett arról számoltak be, hogy gyerekként mennyire figyeltek a szüleik az érzéseikre, mekkora szerepet vállaltak az otthoni teendőkben, és mennyire voltak felelősek olyan házimunkáért, ami inkább a szülő feladata lett volna.