A University of British Columbia kutatói Caenorhabditis fonálférgek és egy vad típusú parazita baktérium kölcsönhatását elemezték. A Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány eredményei szerint a szuperterjesztők nem azonosíthatók be csupán az ürített paraziták mennyiségének mérésével. A nagy számban kibocsátott kórokozók ugyanis nem feltétlenül képesek hatékonyan megfertőzni a következő gazdaszervezetet.

Szuperterjesztők felismerése: az átvitel több egymásra épülő lépésből áll

A fertőzés továbbadása sokkal inkább hasonlít egy akadálypályához, mintsem egyetlen, elszigetelt eseményhez vagy ugráshoz. 

• A parazitáknak először túl kell élniük a gazdaszervezetben, majd ki kell jutniuk onnan. 
• Ezt követően szét kell terjedniük a környezetben, 
• rá kell találniuk egy új gazdára, 
• és végül sikeresen meg kell fertőzniük azt. 

Ez a folyamat bármelyik lépésnél elakadhat. Hiába ürít egy gazda rengeteg parazitát, ha azok rosszul teljesítenek a következő gazdatestben, vagy képtelenek megtelepedni az új szervezetben. Ezzel szemben más gazdák lehet, hogy kevesebb, de jóval fertőzőképesebb parazitát bocsátanak ki, amelyek ráadásul súlyosabb betegséget idézhetnek elő.

Nem csak a paraziták mennyisége számít

A kutatók éppen ezért különbséget tesznek az átvitel mennyisége (hány parazita hagyja el a gazdaszervezetet) és minősége (milyen hatékonysággal képesek ezek újabb fertőzést okozni) között. Dr. Luís M. Silva – akinek kutatási területe a gazda-parazita kölcsönhatások ökológiai háttere – hangsúlyozza: 

Számos fertőzési rendszerben a gazdák egy viszonylag kis csoportja felelős a kórokozók terjedésének aránytalanul nagy hányadáért. Korábban azonban rendkívül nehéz volt megjósolni ezen eltérések biológiai okait.

A fertőzés a gazda viselkedését is módosíthatja

A láncolat egyik kulcseleme a fertőzés által kiváltott szétszóródás. Ilyen esetekben az élősködő úgy manipulálja a gazda viselkedését, hogy a kórokozó új, kedvezőbb környezetbe jusson. Emlősök esetében például egyes kórokozók köhögést vagy tüsszentést váltanak ki, így juttatva a fertőzést a levegőbe. A növényi vírusok és baktériumok – mivel maguktól nem képesek helyváltoztatásra – a gazdanövény kémiai folyamatait módosíthatják; így vonzzák magukhoz a nedvszívó rovarokat (például levéltetveket), amelyek aztán új területekre szállítják tovább a betegséget.