A finn Jyväskyläi Egyetem kutatói nyolc éven keresztül követték gyermekek fejlődését, és azt vizsgálták, hogyan függ össze a fizikai aktivitás, az ülő életmód és a képernyőhasználat a serdülőkori kognitív képességekkel.

Az eredmények egyik legmeglepőbb eleme az volt, hogy azok a gyerekek, akik gyermekkoruktól kezdve több időt töltöttek képernyők előtt, serdülőkorukban jobb kognitív feldolgozási teljesítményt mutattak.

 Sokkal inkább az lehet fontos, hogy mire használják a gyerekek az elektronikus eszközöket.

Petri Jalanko, a Jyväskyläi Egyetem doktoranduszkutatója szerint a digitális eszközök olyan tevékenységekre is használhatók, amelyek aktív gondolkodást, problémamegoldást, kreativitást és tanulást igényelnek.

A kutatás eredménye ezért arra utalhat, hogy a képernyő előtt töltött idő minősége legalább olyan fontos, mint annak mennyisége.

Képernyőidő: A mozgás és a képernyőhasználat összefüggése összetett

A kutatók a fizikai aktivitás és a kognitív teljesítmény kapcsolatát is vizsgálták, ám ezen a területen jóval összetettebb eredményeket kaptak.

A lányok esetében a gyermekkor óta végzett nagyobb mennyiségű, könnyű intenzitású fizikai aktivitás jobb munkamemóriával járt együtt serdülőkorban. A fiúknál pedig a gyermekkor óta végzett, irányított fizikai aktivitás mutatott összefüggést a jobb munkamemóriával.

A kutatók szerint ennek egyik oka az lehet, hogy az ilyen eszközök ugyan képesek mérni a mozgást és a szervezet aktivitását, de nem tudják pontosan megmutatni, hogy az adott időszakban milyen tevékenységet végzett a gyermek.

Jalanko szerint az eredmények azt mutatják, hogy a fizikai aktivitás, az ülő életmód és a kognitív teljesítmény közötti kapcsolat függhet a nemtől, a fizikai aktivitás típusától és attól is, hogy milyen módszerrel mérik azt.