"A Nyos-tó katasztrófája mindenkit meglepett. Nem kaptunk figyelmeztető jelzést, mielőtt megtörtént volna" - mondta Isaac Konfor Njilah kameruni geológus, a Yaoundei Egyetem Földtudományi Tanszékének laboratóriumának vezetője.

1986. augusztus 21-én éjjel a Nyos-tó hirtelen hatalmas szén-dioxid-felhőt bocsátott ki, amely szétterjedt a közeli völgyekben és falvakban. A gáz oxigént váltott fel, megfulladva az embereket és az állatokat alvás közben.

A Kamerun északnyugati régiójában, Yaoundétól mintegy 315 kilométerre (196 mérföldre) északnyugatra található Nyos-tó egy ősi vulkáni kráterben található az Oku vulkáni mezőben. Az incidens idején a terület lakossága meghaladta a 3000 főt, sok család támaszkodott a gazdálkodásra és a szarvasmarhatartásra.

A katasztrófa mintegy 1700 ember és mintegy 3500 állat életét követelte, így ez Kamerun történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája.

Hogyan lett egy tó halálos?

A katasztrófát követően kameruni és külföldi tudósok kiterjedt vizsgálatokat indítottak a történtek megállapítására.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a mélyen a föld alatti szén-dioxid évek óta felhalmozódott a tó fenekén, több mint 200 méteres (656 láb) víz alatt.

A katasztrófa előtt a tó felső rétegei oxigénben gazdag vizet tartalmaztak, míg a mélyebb rétegek oldott szén-dioxiddal telítettek. Njilah elmagyarázza, hogy a víz kielégíthetetlen étvággyal rendelkezik a szén-dioxid iránt.

"Tehát amikor a szén-dioxid a [Föld] köpenyéből származik, az folyamatosan feloldódik a tóban" - mondta Njilah a DW-nek.

A tudósok gyakran hasonlítják össze a Nyos-tavat egy hatalmas üveg szénsavas vízzel. Évtizedek óta szén-dioxid halmozódott fel a tó mélyén. Amikor ez az egyensúly megbomlott, a gáz gyors láncreakcióban távozott, és halálos felhőt szabadított fel, amely a közeli közösségeken gördült keresztül.

A kutatók úgy vélik, hogy egy földcsuszamlás válthatta ki a kibocsátást, mivel megzavarta a tó alján található gázban gazdag vizeket.

A szén-dioxid normál légköri szinten ártalmatlan. De nagy koncentrációban fullasztóként működik, kiszorítja az oxigént a levegőből. Mivel a gáz nehezebb a levegőnél, lefelé áramlott a falvakba, ahol sok lakos meghalt álmában, mielőtt rájött volna, hogy bármi baj van.

Tragédia egy másik kameruni tónál mindössze két évvel ezelőtt

A nyoszi tragédia nem először volt Kamerunban. Két évvel korábban, 1984. augusztus 15-én hasonló esemény történt a közeli Monoun-tónál, Nyostól mintegy 100 kilométerre délkeletre. A szén-dioxid hirtelen felszabadulása 37 ember halálát okozta.

A tudósok még vizsgálták a Monoun-katasztrófát, amikor a Nyos-tónál bekövetkezett a sokkal halálosabb katasztrófa. A kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy a haláleseteket a limnikus kitörésként ismert ritka jelenség okozta, amikor a gázban gazdag mélyvizek hirtelen a felszínre emelkednek, és oldott gázokat szabadítanak fel.

A következő években a mérnökök gáztalanító csöveket szereltek fel a Nyos-tóban, hogy fokozatosan engedjék fel a mélyen a felszín alatt rekedt szén-dioxidot.

Ma Njilah szerint a tó már nem tartalmaz elegendő oldott szén-dioxidot ahhoz, hogy katasztrófát váltson ki.

"A tó nagyon biztonságos a lakosság számára, hogy visszatérjenek" - mondta a DW-nek.

A túlélők még mindig együtt élnek a traumával

A túlélők számára azonban megmarad a félelem. Tsang Emelda Njah mindössze 5 éves volt, amikor a katasztrófa megtörtént.

"Otthon voltunk, és nagy volt a ház rezgése" - emlékezett vissza. "Azt hittük, hogy csak a ház fog összedőlni. De nem voltunk benne biztosak, mi az. Szóval kifogytunk."

Kum Samuel, aki akkor 17 éves volt, visszatért a falujába, és egy horror jelenettel szembesült.

"Láttam, hogy a szüleim holtan fekszenek ott. Csirkék, legyek és madarak. Kutyák az időseinkkel együtt. Nem tudtam, mit tegyek."

Ndong Frederick Bah veszteségei mélyen személyesek voltak.

„Aznap este kilencen lefeküdtünk, és én voltam a család egyetlen túlélője” – mondta a DW-nek, hozzátéve, hogy másnap olyan emberek jöttek, akik hallottak a katasztrófáról, és megmentették.

Később egész közösségeket telepítettek új településekre. Bár a tudósok csökkentették egy újabb gázkibocsátás kockázatát, sok túlélő még mindig küzd a traumán.

"Nyos gyermeke vagyok" - mondta Tsang Emelda Njah. "De még mindig félek a tó közelébe menni. Ez azért van, mert bármi is ölt ott embereket, nem vagyok benne biztos, hogy sikerült-e megakadályozni, hogy soha többé megtörténjen. Ezért félünk még mindig."

Az anglofón válság árt a helyreállításnak

Míg a tudósok biztonságosnak tartják a tavat, a hosszú távú újjáépítési erőfeszítéseket lelassította a kameruni angol nyelvű válság.

A konfliktus 2016-ban robbant ki a kormányerők és a szeparatista csoportok között az ország elsősorban angol nyelvű északnyugati és délnyugati régióiban, ahol a Nyos-tó található.

Njilah szerint az érintett közösségek rehabilitációjára és az emberek ősi földjeikre való visszatérésére irányuló terveket megzavarta a bizonytalanság, a terület ma már nehezen megközelíthető.

"A túlélők sorsa, hogy hazatérjenek. Vissza akarnak menni őseik földjére, hogy libálással tudjanak önteni ősapáik sírját" - mondta.

A folyamatos erőszak akadályozta a tudományos munkát és a fejlesztési projekteket is.

"Senki sem merészkedhet [oda], hacsak nem akarja, hogy golyó szoruljon a fejébe" - mondta Njilah. "Ez hatással volt a kormányra és az ott dolgozó nemzetközi ügynökségekre."

Blaise Eyong hozzájárult a jelentésekhez.

Szerkesztette: Keith Walker