Miközben a társadalom kutyákhoz való viszonya az elmúlt évtizedekben nagyrészt a kedvtelésből tartott kedvencekre szűkült, a munkafeladatot ellátó ebek szerepe háttérbe szorult. A We love Dogz elemzése rámutat, hogy miközben a vadászat és a vadvédelem összefüggései közismertek, a kutyás pásztorkodás elengedhetetlen természetvédelmi funkciójáról jóval kevesebb szó esik.

A Kárpát-medencében tapasztalható drasztikus klímaváltozás és aszály idején szembetűnő a különbség a különböző területek között. Míg Erdélyben sok helyen térdig ér a növényzet, és sűrűn látni legeltetett állatokat, addig Magyarország 84 vízhiányos körzetéből 66 esetben a hármas határérték felett van az aszályindex. A Vízügyi Igazgatóság szakemberei az ország területének 74 százalékán végeznek rendkívüli fokozatú védekezést.

A megoldás egyik kulcsa a talaj vízmegtartó képességének növelése, amelyre a regeneratív legelőgazdálkodás kifejezetten alkalmas. Ebben a folyamatban a pásztorkutyák az ember „meghosszabbított karjaként” működnek, mert nélkülük a pásztor csak rendkívül nehézkesen tudná a kívánt módon mozgatni az állatokat.

Így dolgoznak a patások és a kutyák a legelőkért

A hagyományos, generációról generációra öröklött tudás − amit ma regeneratív legeltetésnek nevezünk − a gyepek hosszú távú épségét szolgálja. A váltott, szakaszos legeltetés során az állatok patái a lehullott növényi maradványokat, magvakat és a tápanyagban gazdag ürüléket a talajba dolgozzák.

A letaposott növényzet természetes mulcsként csökkenti a párolgást, véd a napsütéstől, és mélyebb gyökerezésre ösztönzi a növényeket. Nem véletlen, hogy az ENSZ 2026-ot a legelők és pásztorok nemzetközi évének nyilvánította.

A különböző állatfajok eltérő módon alakítják a környezetüket:

• Szarvasmarha: Nyelvvel tépi a füvet, nagy mennyiséget fogyaszt.
• Juh: A talajhoz közel rág, válogatósabb, ezért a nyájat gyakrabban kell mozgatni − ehhez elengedhetetlen a jó terelőkutya.
• Kecske: Cserjéseket, erdős területeket is tisztít, képes az invazív növényeket kordában tartani.

Egy, a Magyar Biológiai Társaság által készített 2016-os tanulmányban egy gulyás így foglalta össze a szakaszos legeltetés lényegét:

Mikor mán láttam, hogy nem úgy legel a jószág rajta, unja, akkor fogtam magam, átmentem a másik területre. És mindig igyekeztem váltogatni a legelőket. Körbelegeltettük a szílit, aztán a közepit végigjárattuk, utána megterítettünk, oszt ott legelt, ahun akart, de előtte meg szakaszosan legeltettünk. Beosztottuk ezzel a szakaszos legeltetéssel.

A pásztor feladata jóval összetettebb az állatok őrzésénél: folyamatosan monitorozza a legelőt, a vadállományt és a jószág állapotát, támogatva a növénytársulások fejlődését. Ennek ellenére a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) a pásztorságot csupán szakképzettséget nem igénylő „egyszerű mezőgazdasági foglalkozásként” tartja számon, így hivatalosan jelenleg nincs is külön szakmakódja.

A vándorló legeltetéssel foglalkozók száma az 1920-as évekbeli több százezer fős létszámról 1970-re mintegy 20 ezerre, napjainkra pedig alig ezer főre csökkent. A téeszesítés, a tulajdonviszonyok átalakulása és a kárpótlási rendszer nehézségei ellenére a fennmaradt tudásra most nagyobb szükség lenne a klímaváltozás elleni küzdelemben, mint bármikor korábban.

„A jó kutyát fékezni kell, nem noszogatni”

A jó terelőkutya nem folyamatosan kergeti az állatokat, hanem elteríti őket a kijelölt területen, és szükség esetén gyorsan reagál. A munkakutyákat tartó pásztorok a küllemi standardok helyett a hasznosíthatóságot helyezik előtérbe. Így élnek tovább a fajtásítatlan állományok − mint a sinka vagy a májzli − a jól ismert puli, pumi és mudi mellett.

Egy, az 1970-es évek óta dolgozó dunántúli gazda így jellemezte az ideális munkakutyát:

Az a jó kutya, amelyiket eleinte mindig fékezni kell. Akit mindig tologatni kell, az nem olyan jó kutya. Akire mindig rá kell szólni, hogy várjon, mert mindig dolgozna – nem baj, ha 40 fok meleg van, vagy mínusz 20 fok hideg, őneki menni kell.

Egy bogyiszlói pásztor pedig a kutya által nyújtott hatékonyságot világította meg:

1200 birkám volt, meg egy kutya. Ennyi birkát legeltetni nem sok, csak akkor sok, ha ellenek, akkor sok munka, de legeltetni nem sok. Egy jó kutyával könnyű legeltetni, mert az pontosan tudja, mit kell tennie, még az úton is el tudta hajtani mindet.

Magyarországon mintegy egymillió hektárnyi gyepterület található. A szakmai kutatások szerint a hagyományos pásztorok és kutyáik munkája nélkülözhetetlen e területek megóvásához, a hazai kutyafajták megmentéséhez és Magyarország elsivatagosodásának megfékezéséhez.