Alvásszakértők azt tanácsolják, hogy a felnőtteknek körülbelül hét-nyolc órát kellene megszakítás nélkül aludniuk egy hűvös, sötét szobában. Ha ezt következetesen teszik, akkor évekkel meghosszabbíthatják az életüket. Hogy ennek a kőbe vésett szentenciának utánajárjon, David Samson alvásszakértő antropológus, a Torontói Egyetem docense éveken keresztül Afrikában fákra mászott, hogy csimpánzfészkekben szunyókáljon, és felkeresett többet a világ utolsó vadászó-gyűjtögető törzseiből Észak-Tanzániában és a Kongói Köztársaságban, és velük is jó sokat aludt. Miután lejött a fákról és elbúcsúzott a hadza és a bayaka népektől, könyvet írt tapasztalatairól, amelyben határozottan állítja:

Tényleg, akkor hogyan aludtak paleo őseink?

Életünk egyharmadát végigalusszuk, olyan alapvető szükséglet, mint az evés, ivás. Bár még sok mindent nem értünk belőle, azt tudjuk, hogy elengedhetetlen az agy tisztulásához, az emlékek bevésődéséhez, a tanuláshoz, az immunrendszer működéséhez, a sejtek növekedéséhez. Tehát, ha kevesebbet alszunk a kelleténél, komoly problémákkal nézünk szembe: betegségek, de krónikus kialvatlanság esetén akár összeomlás is lehet a vége.

Évek óta figyelmeztetnek az álmatlanság csendes világjárványára. A problémát már nem egyéni vagy orvosi kérdésnek tekintik, hanem komoly társadalmi jelenségnek. Magyar alváskutatók is figyelmeztetnek, hogy száz magyarból mindössze ketten ébrednek kipihenten, emiatt minden harmadik embert komoly egészségügyi kockázatok fenyegetnek. Okait pedig a rohanó életmódhoz, a hosszú munkaidőhöz, a digitális függőséhez és úgy általában a stresszhez, szorongáshoz kapcsolják.

Rosszul aludtak, és ez jó volt

David Samson alvásantropológus és munkatársai 30 főemlősfaj alvási mintáit vizsgálták és modellezték – figyelembe véve az agy-és testméretet, étrendet, társadalmi szerkezetet is –, és meglepve tapasztalták, hogy messze az emberek alszanak a legkevesebbet a főemlősök közül, mégis hosszabb és egészségesebb életet élünk, és nagyobb kognitív képességekkel rendelkezünk, mint mondjuk a csimpánz. Ez az „emberi alvásparadoxon” a májusban megjelent „The Sleepless Ape: The Story of Sleep in Human Evolution” (Az álmatlan majom: Az alvás története az emberi evolúcióban) című könyvének központi témája. 

Mindehhez hozzáteszi, hogy nem azért alszunk kevesebbet, mert őrülten stresszes az életünk, inkább azért, mert hatékonyabban tesszük.

Testméretünk, agyméretünk, társadalmi szerkezetünk és szárazföldi létünk alapján napi 11 és fél órát kellene aludnunk. De az emberek világszerte átlagosan körülbelül hét órát alszanak. Ez azt jelenti, hogy az emberek egy radikális, de sikeres evolúciós kísérleten mentek keresztül, amelynek eredményeként a legkevesebbet alvó főemlősökké váltak.

Nagymama-őrszemek figyeltek

Az emberi evolúció egyik kulcsmomentuma, hogy – valószínűleg a sűrű erdőségek zsugorodása, ritkulása miatt – őseink kényszerűen leereszkedtek a fákról, a földön alvás azonban rendkívül kockázatos volt. De a tűz megszelídítése és a csoportszellem túlélhetővé tette a drasztikus életmódváltást. Tudjuk, hogy már a korai emberek, mint például a Homo erectusok (felegyenesedett emberek) nagyobb csoportokban aludtak a földön. És valószínű, ahogy azt David Samson is tapasztalta az afrikai vadász-gyűjtögetőknél,

Az idősebbek, a nagyszülők, korán feküdtek és kora hajnalban már fent is voltak, míg a tinédzserek későn feküdtek és későn keltek. Pacsirták és a baglyok. Őseink alvása nem egyetlen merev blokkból állt. Jellemző volt rájuk a szieszta (délutáni alvás) és a többfázisú alvás is. Ha az éjszaka folyamán valami megzavarta őket (tűz, zajok, társasági interakciók), napközben pótolták a kiesett időt. Ez az eltérő bioritmus (kronotípus) egy természetes őrszem-rendszert alkotott, így a csoport mindig védve volt a ragadozóktól vagy az ellenséges törzsektől. Olyan volt a vadászó-gyűjtögető tábor, mint valami páncél.

Joggal vetheti fel a nyugati ember, hogy a lehető legjobb alváshoz elszigeteltségre van szükség más emberektől és ingerektől. Az antropológus azonban mást tapasztalt a törzseknél: „Amikor visszatérsz a táborba, áthat a biztonságérzet. Ez egy héj, ahol végre elengedhetem magam”. A vadászó-gyűjtögető alvás egy rendkívül szociális, közösségi élmény, ahol a tűz körül, egymás közvetlen közelében pihennek.

A fákról a földre költözés azzal járt, hogy az emberek alvási szokásai rövidebbé, rugalmasabbá és töredezettebbé váltak, mint majomszerű őseinké. Nem hortyoghattak már nyugodtan a lombok között 12 órákat. Ám a kevesebbért cserébe a természet hatékonyabb alvással kárpótolt minket.

Az emberi alvás rendkívül koncentrált és mély lett, a bolygó összes főemlőséhez képest mi alszunk a legnagyobb arányban REM (álmodásos) fázisban. REM idején szinte megszűnik minden éberség, mély álomba zuhanunk, teljesen védtelenek leszünk, de az őrzött tábor biztonságában, a tűz körül az emberek megengedhették maguknak ezt a luxust.

Az antropológus szerint mi, nyugatiak, bizonyos értelemben fetisizáljuk az alvást mint kultúrát. Amikor megkérdezte a vadászó-gyűjtögetőket, hogy szeretnek-e aludni, elsöprő többségük azt mondja: „Szeretem az alvást”. Ez egy rejtély, mert látta és tudja, hogy lényegesen kevesebbet alszanak, mint mi – átlagosan 6,4 órát, a himbák pedig csak átlagosan négy és fél órát. Ráadásul alvásuk sokkal töredezettebb, mint a miénk. Mégis kiegyensúlyozottak és jó egészségügyi mutatókkal rendelkeznek a szív- és érrendszeri, és más modern betegségek terén. Miközben a fél világ panaszkodik és próbálja betartani a hivatalos alvástudományi ajánlást: a hét-nyolc órányi, megszakítás nélküli alvást egy hűvös, sötét szobában. Szóval, mi a fene folyik itt?

Kelő nappal én is kelek...

Ha hallgatjuk a híreket, azt gondolhatnánk, hogy a technológia, a telefonok, az éjszakai mesterséges fények stb. miatt alszunk ennyire szegényesen. Ám mint kiderült, ez nem így van. David Samson szerint

Hiába alszanak kevesebbet és töredezettebben a vadászó-gyűjtögető kultúrák, mégis egészségesek maradnak, méghozzá azért, mert összhangban vannak a természetes környezetükkel, belső biológiai órájuk szerint élnek és alszanak. Valójában minden adott számunkra is a jó alváshoz: fizikailag biztonságos és kényelmes hálószobáink vannak, amelyek kiváló minőségű alvást tesznek lehetővé.

Ha megnézünk egy napot, a legtöbb ember idejének több mint 90 százalékát zárt térben tölti. „Ez siralmas.”

Kezdjük a napunkat a reggeli fénnyel és töltsünk időnk legalább 15 százalékát a szabadban, méghozzá a nap különböző szakaszaiban, hogy teljes spektrumú napfénynek legyünk kitéve – tanácsolja az alvásszakértő antropológus. De ha már zárt térben vagyunk, válasszunk körülbelül 2000 kelvines meleg színű, tűzszerű fényforrásokat. És ezzel már rengeteget tettünk a kielégítően jó alvásért.