A jövő évi költségvetés, benne az adópolitikai változtatásoknak legalább egy része választ adhat azon kérdésekre, amelyeket sok szereplő már most feltesz – írja Bod Péter Ákos közgazdász, aki megvonta a Tisza-kormány első 100 napjának mérlegét.

„A Tisza-kormány első három hónapja alatt sikerrel megtörtént az alaptörvény újabb (tizenhetedik) módosítása, amelyből a kormányoldalnak államjogi, politikai előnye fakadt (az államelnöktől való megszabadulás, az Alkotmánybíróság átalakítása), valamint az EU-s kapcsolatrendszer helyreállítását szolgáló intézkedések meghozatala vált lehetővé”

– sorolta az egyetemi tanár az elmúlt időszak meghatározó politikai eseményeit aPrivátbankáron megjelent írásában.

Jelezte ugyanakkor azt, hogy „amilyen gyors volt az alkotmányos korrekció, annyira lassú külső szemmel a kormányzati rend kialakítása, a kormányapparátus létrehozása, egészen a közép- és alsóbb szintekig. Szerinte ennek azonban oka volt. Nemcsak az, hogy 16 év után került sor tartalmi kormányváltásra, és a nyertes egy vadonatúj párt. Egyik mostani miniszter sem volt korábban kormánytag, minden parlamenti képviselő újonc: e vonatkozásban szoros a párhuzam a 36 évvel ezelőtti szabad, többpárti választás utáni helyzettel”.

Emlékeztetett arra, hogy a Tisza Párt kétharmados többségével politikai-alkotmányos túlerőre tett szert, most „koalíciós kényszer nélkül, nagy jogi szabadságfokkal töltheti be a végrehajtó hatalmat, dominálja a törvényhozást”.

Bod Péter Ákos kihangsúlyozta,

még ezekben a napokban is neveztek ki államtitkárt, helyettes államtitkárt. A tárcáktól származó hírek szerint sok fontos vezetői poszt nincs betöltve, vagy annyira friss az új munkatársak igazolása, hogy még hivatali email-címet sem tudnak mondani”.

A közgazdász szerint a korábbi, „mindinkább állampártként működő hatalom” tevékenysége után „roppant óvatosan folyhatott csak a leendő kormány vezetőinek, apparátusának, a képviselőjelölteknek a felkészítése”. Így a vártnál kevésbé gyors kormányzati működést alapvetően az időszűkének tudja be.

A választás utáni gazdasági viszonyokról szólva arra is kitért, nem kellett száz nap a lényegi változásokhoz. Úgy látja, már április 12-én eldőlt, hogy erős felhatalmazást kap a leendő Magyar-kormány, és fordulat áll be Magyarországnak az uniós intézményekhez, a főbb európai partnereinkhez fűződő viszonyában. A hazai és a külföldi piaci szereplők számára azok voltak a legfőbb kérdések, várható-e azonnali és érdemi változás jogállamisági vonatkozásban, valamint a piacgazdasági normák tekintetében.

Az Európa felé való visszafordulásra még rá is erősített az euró belátható időn belüli átvételének hangsúlyos bejelentése. A hírek nyomán rögtön megerősödött a forint árfolyama, holott még az év kezdetén a 400 felé tartott az euró ára. Megnőtt a magyar állampapírok iránti kereslet, visszatért a befektetői érdeklődés – idézte fel, az inflációs pálya rendeződését is megemlítve. „A támogató piaci hangulat azonban természeténél fogva átmeneti és feltételes. A gazdasági szereplők a szóbeli intervenciónak is felfogható pozitív politikusi bejelentéseket jól fogadták, de a hétköznapokban várják majd a lényeges döntéseket, főleg a kényesebb témákban, mint amilyen a költségvetési stabilizálás” – jegyezte meg.

A legfőbb bizonytalansági tényezőnek az államháztartás ügyét látja, noha azt illetően is történtek fontos pozitív fejlemények, legfőképpen az uniós kapcsolatrendszer összefüggésében. Értékelése szerint minden esély megvan az elvileg lehívható EU-s pénzekhez való hozzáférésre.

– fűzte hozzá az egyetemi tanár, megjegyezve, a kormány most igyekezett azonnal megfogni a jogtalan vagy nem észszerű költekezést, és sikerült mintegy ezermilliárd forinttal csökkenteni a kiadási oldalt két hónap alatt, de szerinte ekkora kiadásmérséklésre ugyanilyen módon már nem lesz mód a továbbiakban.

A gyors jogalkotási munkát tekintve kiemelte a kekvák ügyének rendezését és a korrupcióellenesnek szánt NVVH életre hívását is. Lát esélyt rá, hogy a vagyonvisszaszerzési hivatalnak sikerül jelentős állami vagyont visszaszereznie, ám „még a legsikeresebb esetben sem várható el, hogy az évek óta fennálló és romló költségvetési egyensúlyvesztést ilyen eszközökkel fel lehetne számolni”.

A vagyonadóról szólva úgy látja, „az extravagyonok dézsmájából beszedhető összeg makrogazdasági méretekben nem mérvadó. A személyi jövedelemadózás már egészen más nagyságrend. Azzal kapcsolatban a progresszív adózás (európai) gondolata úgy jelent meg a kampányban, hogy a kisjövedelműek még kevesebb adót fizessenek”. Bár érdemi adópolitikai elgondolások szerinte eddig nem kerültek ki a kormánykörökből. A gyógyszer- és tűzifaáfa csökkentését is említve jelezte, az állami költségvetéssel szemben hatalmas kiadási igények gyűltek fel.

Azt is kijelentette, „meglátjuk, hogy milyennek bizonyul regulátorként a Magyar-kormány, amikor az ismeretlen szerződésekkel felszerelt külföldiekkel vagy az állami pénzekkel túlnövesztett NER-cégekkel találja magát szembe”. Amit viszont nem árult el az első három hónap, hogy a Magyar-kormány mit kezd az Orbán-kormánytól örökölt rengeteg állami beavatkozással: árrögzítéssel, mesterséges rezsitarifákkal, kamatmoratóriumokkal, árrés-szabályozással, mivel ezek közgazdasági, szakmai megítélése rossz.

A 2027-es költségvetés, benne az adópolitikai változtatásoknak legalább egy része választ ad remélhetőleg azokra a kérdésekre, amelyeket – talán túl korán – feltesznek a hazai, külföldi elemzők, gazdasági szereplők, állampolgárok. Az első száz nap valóban nem az ítélkezésre való

– zárta gondolatait Bod Péter Ákos.