Csu Zsong-csi igazi nagy formátumú politikus volt, bár a nevére kevesen emlékeznek, talán azért is, mert pontosan kimondani sem mindenkinek sikerül elsőre. Pályáját a – nagyhatalmú – Tervhivatalban kezdte. Szókimondó természete, a diktátor Mao Ce-tung diktátort bíráló megjegyzései miatt kétszer száműzték, azonban visszakapaszkodott. Ilyen természete volt, makacs, kemény és elszánt, mindig el akarta érni a célt, amit kitűzött maga elé, azt is megtapasztalta, hogy ezt csak „párt-vonalon” tehette meg.

Teng Hsziao-ping reformjainak idején Sanghaj párttitkára lett, éppen szerencsés időben. A külföldi tőke beáramlása ekkor kezdődött meg, Sanghaj pedig Kína igazi, nyugati szellemiségű, lüktető nagyvárosává vált, ellenpontozva a lusta és unalmas Pekinget. Nagy pénzeket fektettek az oktatás – másként a népnevelés – és az egészségügy fejlesztésébe, csak éppen a gazdaság a pártállami keretek miatt nem tudott „nekirugaszkodni”, egyre többen látták, hogy reformokra lesz szükség. Akkoriban a piacgazdaság még szitokszónak számított, a fiatal közgazdászok ezért használták a „puha áttérés” kifejezést, ennek a csoportnak állt az élére Csu.

1991-ben kezdődött a reformok második szakasza, méghozzá kényes beavatkozásokkal, egymillió fővel csökkentette a hadsereget és az államapparátust, megfékezte az inflációt. Csu Zsong-csi előbb miniszterelnök-helyettes, majd a jegybank elnöke lett. 1998-ban miniszterelnökké nevezték ki, ő vette kezébe a külkereskedelem irányítását, sokat utazott, hitt abban, hogy személyes tárgyalások útján a legkényesebb témákat is lehet kezelni.

Sikerült meggyőznie az amerikai diplomáciát, hogy ne akadályozza Kína felvételét a Világkereskedelmi Szervezetbe, ami 2001-ben meg is történt, ettől kezdve a világkereskedelem egyik fontos tényezőjévé vált, és ma már tudjuk, mi történt azután. A háttérben azonban már megmozdult a változásokat ellenző, a kommunista párt tekintélyét féltő kommunista szellemű pártbürokrácia. Csu Zsong-csi ötéves miniszterelnökség után lemondásra kényszerült, utóda, Ven Csia-pao szintén reformista volt, de ügyesebben mozgott a pártvezetés útvesztőiben.

„Ön a kínai Gorbacsov?” -  kérdezték tőle egy washingtoni sajtókonferencián.

Csak azt tudom felelni, hogy Csu Zsong-csi vagyok

– válaszolta. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem csak reformer, de előrelátó politikus volt: hatalmas lépésekkel indult el az informatikai iparág fejlesztése, a Hongkonggal szomszédos egykori halászfaluból kiépült Sencsen a világ informatikai központja lett. A politikai célkitűzést is teljesítették: a világ második – vagy holtversenyben első – nagyhatalmává váltak.

Nyitottabb lett a kínai külpolitika, ám ennek is gazdasági alapja volt: a nagy, állami támogatással működő cégek megjelentek Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, kikötővásárlásokkal támogatták az ország kereskedelmi tengerhajózását, ezzel is alátámasztva a globális kereskedelemben játszott vezető szerepüket.

A kínai felemelkedés egyik kulcsfigurája volt Csu Zsong-csi, aki 98 éves korában hunyt el. Ő vitte be Kínát a WTO-ba, kinyitotta a piacgazdaság kapuit, és ezzel megalapozta a világpiac meghódítását.

(Borítókép: Csu Zsung-csi 2000. július 1-jén. Fotó: Ulrich Perrey / picture alliance / Getty Images)