EgyébSzerző: index 2026. 08. 20. 4 percnyi olvasás
A Ne kívánj sok szerencsét! olyan, mintha valaki lemásolta volna a Gleet, csak rosszul.
Úgy néz ki, Adam Sandleréknél betöltött az Internet Explorer, és rájöttek, hogy a 2009-ben indult, 2015-ig futott, Ryan Murphy által készített Gleenek a mai napig nincs igazán vetélytársa vagy utódja. Igaz, a Netflixen augusztus 14-én bemutatott, Ne kívánj sok szerencsét! című tinidrámát nem is szánhatták, maximum Glee-pótléknak, tekintve, hogy egy másfél órás filmről van szó, és nem többévados sorozatról.
Nemcsak a hossza és a kidolgozottsága, valamint a benne bemutatott karakterívek összessége szól azonban a Glee mellett, ha valaki fiatalokról szóló, zenés szappanoperát nézne, hanem az is, hogy Murphyék konkrétan szerethető színészeket – oké, Lea Michele Rachelje többnyire szerethetően idegesítő volt –, olyan fiatalokat szedtek össze, akik tudtak, akartak énekelni, karizmájuk volt, és mindezt remek slágerekkel támogatták meg a készítők.

A Ne kívánj sok szerencsét! ehhez képest egy halovány másolat, amely fontos témákat próbál súrolni, de nem annyira sok sikerrel, tekintve, hogy a cselekmény vázlatos, szét-szétesik, és úgy tanulság sincsen a végén, ha belegondolok. Drámai személyiségfejlődés meg pláne nincs. Pedig jól indul a film, a Yellowjacketsből ismert Melanie Lynskey rögtön egy elbűvölő és vicces nyitójelenetben köszön be mint Sophie (Sunny Sandler) anyukája.
Kár, hogy a film ezt követően sutba vágja mind a szerethetőséget, mind a humort, inkább egy nagyon nyálas dramedyt kapunk, amelyben a főszereplő Sophie annyira izzad érte, hogy a suliban egy színdarabba bekerüljön, és abban bizonyítson, hogy anyukája konkrétan azt nem meri elmondani a gyerekének, hogy súlyos beteg. Nehogy összeomoljon a gyerek lelkivilága. Eközben Sunny Sandler esik-kel a színpadon, még egy házibulis jelenetet is tönkretesz, amikor kéretlenül odaül a zongorához, és elkezd valami eszméletlenül életszerűtlen módon énekelni és játszani, miközben körülötte lehalkul a popzene.
Komolyan nem értem, hogy a Netflix miért erőlteti a Sandler családot, de leginkább nem is az online videótárat hibáztatom emiatt, inkább Sunny Sandler apját, Adam Sandlert, akinek vaskos, jól fizető szerződése van a streamingszolgáltatóval, szállítani kell az újabb produkciókat, és miért ne tenné előtérbe a komikus a saját szeretteit, ha megteheti, ugyebár. A nepotizmus visszatetsző dolog, főleg, amikor valaki ennyire látványosan a saját apja hátán próbál felkapaszkodni a szakmába. Sunny Sandlerre ez abszolút kijelenthető, eleinte Adam Sandler filmjeiben mellékszereplőként tűnt fel, majd indokolatlanul előrelépett, és most már azt várja mindenki, hogy ő vigyen el a hátán komplett történeteket.

Tény, hogy a Sandler lánynak hálátlan szerepe van, egy olyan masszává áll össze a cselekmény, amit szinte lehetetlen kibogozni. Rengeteg éneklős, meghatónak szánt jelenetet pakoltak ebbe a Netflix-újdonságba, de minek, ha a néző lelkéig nem érnek el a dallamok. Sőt, azt mondanám, hogy zenés filmhez képest a felcsendülő számok még csak komolyabb dallamtapadást sem okoznak. Jó, mondjuk,
ahhoz az is kellene, hogy Sunny Sandler tudjon énekelni, csak hát nem tud.
Ami miatt a legjobban haragszom erre a filmre, az Melanie Lynskey elherdálása, ő sokat kezdhetett volna a beteg anyuka szerepével, aki nem szeretné ambiciózus lányát kibillenteni, és óvná gyermekét a szomorú valóságtól. Elég mozgásteret azonban nem adtak neki, még úgy se, hogy a színésznő egyetlen fájdalmas, megviselt pillantásába több tehetség és művészi átélés szorult, mint abba az egy órába, amikor Sunny Sandlert néztük bohóckodni a kamerák előtt.
A Netflix kontentgyára ismét lecsapott az idegrendszerünkre, én lassan elkezdem feketelistára tenni azokat a filmrendezőket, akik szövetkeznek az óriáscéggel. Julia Hart, ennek a zenés borzalomnak a direktora már biztosan felkerült rá, és visszamenőleg jó pár nevet fel kell még majd írnom sajnos. Sunny Sandlertől pedig biztosan nem szabadulunk, jóapja azt nem fogja hagyni. És ha már a nagy öregek elherdálásánál tartunk, arra meg már tényleg nem tudok mit mondani, hogy a nagypapaként beköszönő Steve Buscemi, a klasszikus Sandler-filmek állandó cameója egyetlen jelentősebb snittet sem kapott a filmben. Csak úgy álldogált ott. Remélhetőleg, legalább a színfalak mögött adott pár atyai jó tanácsot Sunnynak, ha már Adam Sandler képtelen rá.
A Ne kívánj sok szerencsét! szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.