GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 20. 1 percnyi olvasás
A jelenlegi migrációs válság aláássa az EU alapját képező szolidaritást, elősegíti a szélsőjobboldal térnyerését, és arra kényszeríti a politikai vezetőket, hogy egyre keményebb intézkedéseket hozzanak a bevándorlás terén. A ceutai kudarc azonban rávilágít arra, hogy az ilyen intézkedések miért nem képesek kezelni a migrációt kiváltó mélyebb okokat.
Nem sokkal azután, hogy kiderült, több mint 70 ezer marokkói próbált átjutni Ceutába, Spanyolország enklávéjába – sokan úszva a Marokkótól elválasztó keskeny tengerszoroson – 22 EU-tagállam felszólította Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy hívja össze a tagállamok belügyminisztereinek rendkívüli ülését. De még mielőtt a találkozóra sor kerülhetett volna, Olaszország bejelentette, hogy ideiglenesen felfüggeszti a Spanyolországból érkezők vízummentes utazását, és újra bevezeti a határellenőrzést.
Ennek a reakciónak az irracionalitása jól mutatja, milyen mértékben ássa alá a migrációs válság az európai egységet. Az elmúlt évtizedben ez a válság hozzájárult a szélsőjobboldali mozgalmak megerősödéséhez, amelyek megtanulták politikai haszonszerzésre felhasználni a bevándorlásellenes hangulatot. A migrációs krízis mindeközben aláássa az európai kormányok közötti bizalmat is, valahányszor valamelyikük nyomás alá kerül.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, akit egyre jobban aggaszt, hogy egyre rosszabbak a választási esélyei, élére állt a Spanyolország szembeni fellépésnek, és ahelyett, hogy szolidaritást tanúsított volna egy másik európai kormánnyal szemben, határellenőrzést vezetett be. Még kiábrándítóbb volt, hogy Mette Frederiksen dán miniszterelnök nyíltan kiállt Meloni mellett, tekintve, hogy Spanyolország támogatta Dániát, amikor Donald Trump amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy elfoglalja Grönlandot.