GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 20. 2 percnyi olvasás
Ahogy Kína egyre nagyobb részesedést szerez a feldolgozóipar globális piacán, és kereskedelmi többlete növekszik, más országok egyre inkább úgy tekintenek rá, mint egy olyan országra, amelynek gazdasági növekedése a világ többi részének kárára valósul meg. A bírálók szerint Kína iparpolitikája és általában véve növekedési modellje a „beggar-thy-neighbor” (szó szerint „tedd koldussá a szomszédodat”, vagyis a partnerek kárán előnyt szerző) politikának tekinthető.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A „beggar-thy-neighbor” kifejezésnek érdekes története van. Egy régi brit gyerek kártyajátékra utal, amely Charles Dickens 1861-ben megjelent Szép remények című regényében is szerepel; a játékban az nyer, aki megszerezi a pakli összes lapját. A közgazdaságtanban a kifejezés először Adam Smith A nemzetek gazdagsága című művében tűnt fel a merkantilista gondolkodásmód bemutatásának részeként. A merkantilisták tévesen azt tanították – írta Smith –, hogy a nemzetek érdeke abban áll, „hogy minden szomszédjukat koldusbotra juttassák”.
A kifejezést azonban Joan Robinson cambridge-i közgazdász, John Maynard Keynes kortársa tette szélesebb körben ismertté egy, az 1930-as években írt tanulmányában. Robinson egy olyan időszakban írta tanulmányát, amikor az aggregált kereslet összeomlása általános munkanélküliséget okozott – amit később keynesi munkanélküliségnek neveztek el. Számos kormány alkalmazott merkantilista intézkedéseket – például importvámokat vagy valutaleértékeléseket –, amelyekkel országuk kereskedelmi mérlegét kívánták javítani. A cél az volt, hogy a külföldi áruk és szolgáltatások iránti keresletet a hazaiakra tereljék, és így növeljék a belföldi foglalkoztatottságot.
Ahogy Robinson rámutatott, ezek az intézkedések globális szemszögből nézve zéróösszegű játszmát jelentettek. Egy ország csak akkor növelhette kereskedelmi többletét vagy csökkenthette kereskedelmi hiányát, ha más országok kereskedelmi mérlege összességében ugyanannyival változott. A merkantilizmus egy ország foglalkoztatási helyzetét csak más országok munkanélküliségének növelése árán javíthatta. Robinson ezeket az intézkedéseket „beggar-my-neighbor” („a szomszédomat koldussá tevő”) elnevezéssel illette. A kifejezés végül „beggar-thy-neighbor” („tedd koldussá a szomszédodat”) formává alakult át, amelyet az 1960-as évek kezdtek használni, és végül kiszorította az eredeti változatot.
Napi