A szombati kormányszóvivői tájékoztatón Magyar Péter is meglepődött, amikor egy újságíró szembesítette a Tisza Párt frakcióvezető-helyettesének legutóbbi nyilatkozatával. Melléthei-Barna Márton a 24.hu-nak elmondta, hogy az új alkotmány után egy olyan választási rendszert szeretnének kialakítani, amelyben minimálissá tennék a kétharmados győzelem lehetőségét. A miniszterelnök vissza is kérdezett: „Ilyeneket mondott?” Mint megjegyezte, ez nem a kormány álláspontja, nem egyeztettek erről. Azt viszont elismerte, hogy valóban visszább kellene venni, példaként a győzteskompenzációt említette.

Kérdés lehet az is, mit szól Melléthei-Barna Márton a főnöke legújabb választójogi ötletéhez, amelyet hangsúlyozottan saját véleményként fogalmazott meg:

A magam részéről az alkotmányozás folyamatában támogatnám a választási korhatár 16 évre történő csökkentését.

A miniszterelnöknek meggyőződése, hogy a 18 év alattiak túlnyomó része kellően felkészült és tájékozott ahhoz, hogy „beleszólhasson a közös döntéseinkbe”.

Száz éve a 30 év alatti nők nem választhattak

A magyar választójogi szabályozás egyelőre mereven ragaszkodik a 18. életév betöltéséhez. A Polgári törvénykönyv alapján a 16. életévét betöltött kiskorú a házasságkötéssel automatikusan nagykorúvá válik, mégsem vehet részt a választásokon. Ez a megoldás azért is vitatható, mert az élet más területein ugyanez a személy teljes cselekvőképességgel rendelkezik: szülői felügyeleti jogát gyakorolhatja, önállóan köthet szerződéseket vagy vállalhat munkát.

Ez nem mindig volt így. Az 1848. évi V. törvénycikk alapján csak a 20 éven felüli férfiak választhattak. Azok sem mind, hiszen a vagyoni cenzus miatt a cselédek, napszámosok jelentős része és a vagyontalan lakosság túlnyomó többsége egyáltalán nem rendelkezett választójoggal. A passzív választójog (vagyis a képviselővé választhatóság) feltételei ennél szigorúbbak voltak: betöltött 24. életév, valamint a magyar nyelv használatának képessége. Az 1848-as választójogi reform így is előrelépésnek számított az addigi rendi rendszerhez képest, noha csak a lakosság mintegy 6 százaléka, a férfiak 35-40 százaléka rendelkezett választójoggal.

Az 1913. évi XIV. törvénycikk a korhatárt az iskolázottságtól és más feltételektől függően állapította meg; a legtöbb választó esetében 24, illetve 30 éves korhatár érvényesült. A Károlyi-kormány 1918-as néptörvénye már általános választójogot hirdetett, ahol a férfiak 21 évesen, a nők (ha tudtak írni-olvasni) 24 évesen szavazhattak.

A Bethlen István nevéhez fűződő választójogi reform (2200/1922. M. E. rendelet), amelyet az 1925. évi XXVI. törvénycikk emelt törvényi szintre, ismét szigorította a választójog feltételeit. A választójog gyakorlásának alsó korhatára főszabály szerint férfiaknál 24, nőknél 30 év volt, ugyanakkor a rendelet és a törvény több kivételt is megállapított, így a tényleges korhatár egyes választói csoportok esetében ettől eltérhetett.

Az 1938. évi XIX. törvénycikk újraszabályozta az országgyűlési képviselők választását. A férfiaknál 26 év, a nőknél 30 év volt az alsó korhatár. A törvény általánossá tette a titkos szavazást, de a választójog továbbra is számos feltételhez kötődött. Például:

Lajstromos választókerületben országgyűlési képviselőválasztó joga van annak a nőnek, aki életének 30. évét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár, és hat év óta ugyanabban a községben lakik, vagy van lakása, ha az elemi népiskola hatodik osztályát vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte, és saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát.

1953-ban alkotmánymódosítással a választójogi korhatárt egységesen 18 évre csökkentették, ami megegyezett a polgári jogi nagykorúsággal. Ez a korhatár azóta sem változott, ugyanakkor az Alaptörvény hatálybalépésével a választójog már nem követi automatikusan a polgári jogi nagykorúságot: a házasságkötéssel nagykorúvá váló 16-17 éves személyeket sem illeti meg a választójog.

Sok országban már 16 év a korhatár

Már több uniós országban választhatnak a 16 évesek. A szomszédos Ausztriában 2007 óta minden választáson (országgyűlési, európai parlamenti, önkormányzati, államfőválasztás) 16 év az alsó korhatár. Máltán a parlamenti, Belgiumban az európai parlamenti, Észtországban az önkormányzati választásokon vehetnek részt a 16 éven felüliek. Skóciában a skót parlamenti és helyi választásokon 16 éves kortól lehet szavazni, ezzel együtt az Egyesült Királyság parlamenti választásain továbbra is 18 év a korhatár. Németország több tartományában a helyi és tartományi választásokon 16 év a korhatár, és egyes tartományokban az európai parlamenti választáson is az urnákhoz járulhatnak a 16 éven felüliek. Néhány ország saját úton jár: például Görögországban 17 évtől van választójog.

Három dél-amerikai országban is választójoguk van a 16 éveseknek. Brazíliában a 18 éven aluliaknak a szavazás önkéntes, a 18 és 70 év közöttieknek viszont kötelező. Hasonló szabályok érvényesülnek Argentínában és Ecuadorban is.

Az utóbbi két évtizedben azonban egyre több ország csökkentette 16 évre a korhatárt, főként azzal az indokkal, hogy a fiatalok korábban kapcsolódjanak be a demokratikus döntéshozatalba. A fiatalítás ellenzői ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a 18 év továbbra is megfelelő korhatár a politikai érettség és a teljes jogú állampolgári részvétel szempontjából.

Magyar Péter nálunk is kinyitotta a vitát.

(Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök 2026. július 16-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)