• Nyomtalan eltűnés: egy prémvadász 1930-ban egy teljesen elhagyatott inuit falura bukkant az Anjikuni-tónál, ahol 25 embernek úgy veszett nyoma, hogy minden értéket és ételt hátrahagytak.
• Hátborzongató nyomok: a helyszínen halálra éheztetett szánhúzó kutyákat és egy frissen felásott, üres sírt találtak, miközben a rendőrség különös, kékes fényeket látott az égen.
• Szenzáció vagy valóság: a hatóságok végül kitalációnak minősítették az esetet a hiányzó engedélyek és a túlzó újságcikkek miatt, ám a mai napig nincs megnyugtató magyarázat a történtekre.

A Kanada távoli északi részén fekvő Anjikuni-tó barátságtalan hely lehet. A fél éven át hóval és jéggel borított tó számos vízi út részét képezi, ahol a helyi inuitok horgászással és kereskedelemmel tartották fenn kis közösségeiket.

Miért tűnt el egy pillanat alatt az Anjikuni-tó közössége?

A környékbeli tavak partja mentén több inuit falu is létezett, ahol az eszkimók szívesen kínáltak menedéket a prémvadászoknak, akik a messzi északon hódra és karibukra vadásztak. Ám 1930-ban az egyik inuit faluval történt valami, ami a mai napig megoldatlan rejtély.

1930 novemberében Joe Labelle, az inuit közösség által jól ismert prémvadász éppen a területen vadászott, és úgy döntött, hogy megáll a faluban, de legnagyobb megdöbbenésére egyetlen embert sem talált ott. Joe Labelle egy üres táborra bukkant hat sátorral, de az ott lakó 25 férfinak, nőnek és gyereknek nyoma sem volt.

Hová lett a lakosság?

Bármi is történt, a falubelieket teljesen váratlanul érte. Ahogy átkutatta a falut, félig kész ruhadarabokat fedezett fel, amelyekben még benne voltak a tűk, a tűzhelyek fölé akasztott ételek is az edényekben voltak, ugyanakkor erőszaknak vagy konfliktusnak semmi nyomát nem találta, amely megmagyarázta volna az emberek eltűnését.

Ahogy Labelle a falun átvágott, hét szánhúzó kutyát talált a helyükön kikötve: mind éhen haltak. Ezek a kutyák létfontosságúak voltak a közösség túlélését tekintve, ezért szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy bármi okból is, de hátrahagyják őket.