Habár Szent István királyhoz kötik, a történettudomány szerint jóval később, I. Géza magyar király második felesége – a bizánci Szünadéné – hozta magával Dukász Mihály bizánci császár ajándékaként 1074 körül a békülés jeleként, miután a magyar király vereséget mért a bizánciakra. Ez még nem a jól ismert korona volt, hanem annak csak alsó, görög feliratos, abroncsos része, ráadásul ma már elfogadottnak számít az is, hogy egy bizánci női koronáról van szó. A latin nyelvű felső keresztpántot csak később illesztették hozzá.

Ez még nem is lenne probléma, csakhogy eléggé szembetűnő, hogy a korona hátsó részén, I. Géza és Konsztantinosz képe mellett Dukász Mihály zománclemeze (oromzata) nem illik a foglalatába, „kilóg" a helyéről. Ez egy régi rejtély, de eddig nem volt rá bizonyítható magyarázat. De van több más furcsaság is.

1. Miért rövidebb a korona abroncsának egyik fele, mint a másik? Méghozzá nem is kevéssel, hanem öt milliméterrel?
2. A Dukász Mihály alatti mezőn miért aszimmetrikus a vágás nyoma az abroncson? Miért egy ilyen nehezen indokolható helyen forrasztották össze a görög koronát Bizáncban?
3. Miért látunk a Dukász oromlemezén különös javítási nyomokat? Azok mi célt szolgáltak és mit árulnak el a javítás jellegéről?
4. Miért van eltolódva, a korona főhelyén (elején) látható Krisztus-kép (oromzat) az alatta levő elemhez képest? 

Már a kezdetekkor elméretezték

Spielmann Gábor azt állítja, hogy mind a Dukász-lemez „lelógása”, és a többi anomália egyazon magyarázatból fakadnak:

Ez a hiba pedig azzal járt, hogy amikor később – valószínűleg III. Béla király (1172–1196) uralkodása idején – össze akarták szerelni egyetlen zárt koronává a görög abroncskoronát a latin keresztpánttal, annak első és hátsó pántjai nem estek pontosan egymással szembe. Ha a keresztpántot úgy forgatták, hogy az a Jézus lemezzel átellenben illeszkedjen, akkor a Dukász-lemez mögül lógott ki, és fordítva. Ezt nem tudták korrigálni a keresztpánt egyik szárának az elferdítésével sem, mert az aszimmetria mindenképpen feltűnő lett volna.

A lehető legkevésbé rossz megoldást választották tehát, és úgy döntöttek, hogy kivágnak a Bizáncban elrontott pozíciójú oromzatból annyit, hogy az a latin keresztpánthoz illeszkedjen. Érthető módon a régi mesterek nem az első, szemből látható résznél, hanem a kevésbé látszódó hátsónál, azaz a Dukász-lemeznél végezték el a korrekciót. Annak felezőpontjától kissé balra elvágták az abroncsot, és a baloldalából egy körülbelül öt milliméter széles csíkot kivágtak, majd az így keletkezett helyre „behúzták” az abroncs jobb oldalát és összeforrasztották.

Tehát nem a Dukasz-lemez túl nagy a foglalathoz, hanem az előbb említett művelettel a foglalat méretét csökkentették. A vágásnyomot pedig az ötvös könnyen elvégezhető csiszolással tüntette el a korona külsején. A koronának a belsején látható nyom eltüntetésével nem bajlódott, mint ahogyan általában senki más sem.

Hogy így történhetett a korrekció, arra még fontosabb bizonyítékkal szolgálnak a vágásra illesztett ovális drágakő által hagyott nyomok. Azok ugyanis csak úgy keletkezhettek, ha az abroncsból valóban kivágtak öt millimétert. Spielmann Gábor feltételezése szerint először 1074 előtt Bizáncban illesztették oda, (amikor készítették), majd a javítás miatt – valószínűleg az 1190-es években – itthon, Magyarországon leszedték, és a javítás (vágás) után visszaforrasztották. Végül akkor kellett újra levenni, amikor II. Mátyás idején (1608-1619) lecserélték azt a mai drágakőre – azt azonban mostanáig sem tudni, miért kellett másik drágakövet tenni oda.

Az igazán érdekes a mi szempontunkból az, hogy mielőtt a javítás miatt leszedték, és az alatta lévő lemezből kivágtak egy csíkot, más nyomot kellett hagynia, mint utána, hiszen a lemez mérete közben megváltozott. Ezt a látható nyomok pontosan visszaigazolják

– magyarázta Spielmann. Bár a fekete-fehér fotón nem könnyű elkülöníteni a drágakő foglalata által hagyott, és a forrasztási nyomokat – hiszen kétszer forrasztották –, van a baloldalon egy tisztán kivehető ellipszis vonal, ami alapján csak egyféleképpen képzelhető el a kő egyik pozíciója. Ennek a vonalnak a nyomait sárga nyilak jelzik a fotón.

„Minden egyes itt felsorolt anomália esetében a távolságok olyan mértékben, és olyan irányban jelentkeznek, amennyire és amerre a kezdeti állításom alapján azok előre várhatóak voltak. Ezért feleslegesek azok a felvetések, hogy máshogy is korrigálni lehetett volna az említett pontatlanságot” – magyarázza a kutató hozzátéve, hogy ha máshogy lett volna, akkor ma a Szent Koronán teljesen más típusú anomáliák jelentkeztek volna – márpedig nem ez a helyzet.

Letörték a korona csúcsdíszét is

Nemcsak elméretezték és vagdosták a koronát, de a történelem viharaiban Szapolyai János magyar király özvegye, Izabella királynő le is törte a zafírkő csúcsdíszét és fiának adta. Kalandos úton – Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem révén – került II. Rudolf német-római császárhoz, aki épp privát koronát készíttetett akkoriban, ezért hát felhasználta a Szent Korona eredeti ékességét.

De nem szakrális, hanem prózai körülmények között. Bécsben hagyták ugyanis a koronaláda kulcsait III. Ferdinánd magyar király felesége, Mária Anna királyné pozsonyi koronázásakor, ezért feszegetni kezdték a ládát, aminek a kereszt látta kárát. De a Szent Koronának akkora ereje van, hogy egyes szakértők szerint ferdeségének 13-14 fokos hajlásszöge nem lehet banális véletlen, ugyanis pont megfelel a földtengely és az égi egyenlítő hajlásszögének. Amiből az a tanulság, hogy bármi is történik az elméretezett Szent Koronával, annak sokak szerint, minimum szakrális, földöntúli okai vannak.

(Borítókép: A korona, a jogarral és az országalmával együtt, a Parlament Kupolacsarnokának közepén, egy speciális, golyóálló üvegkabinban látható. A koronázási palástot – anyaga védelmében – a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. / Fotó: Thierry Monasse / Getty Images Hungary)