Az 1361 júliusában, a svédországi Gotland szigetén megvívott visbyi csata IV. Valdemár (Pirkasztó Valdemár) dán király győzelmével zárult. A harc mintegy 1800 gotlandi és 300 dán áldozatot követelt. A halottakat a harcok végeztével páncélostul szinte azonnal egy csatatérhez közeli tömegsírba temették, amelyet a 20. század elején sikerült feltárniuk a régészeknek.

Különös, négyzet alakú sérülések a visbyi csata halottainak koponyáján

A tömegsírban nyugvó áldozatok közül többnek a koponyáján szokatlan, négyzet alakú lyukakat fedeztek fel. Korábban a kutatók úgy vélték, hogy ezeket lándzsahegy vagy nyílvessző okozhatta. Ronja Bågling, az Uppsalai Egyetem régészhallgatója azonban előállt egy új elmélettel: 

Ennek igazolására Patrick Randolph-Quinney biológiai antropológus és munkatársai fegyvermásolatok bevonásával kísérletsorozatba kezdtek. A multidiszciplináris kutatócsoportban harctéri régészek, archeogenetikusok, történészek, valamint a középkori fegyverek és páncélok szakértői egyaránt helyet kaptak.

Gyakorlati tesztek fegyvermásolatokkal

A tesztekhez a szakemberek marhacsontok felhasználásával egy emberi testmodellt hoztak létre. A csontokat az emberi izomszövetet hűen tükröző ballisztikai zselével vonták be, majd középkori páncélmásolatokba öltöztették.

Ezt követően Ray Whitcher, a középkori harcászati rekonstrukciók szakértője egy 4D-s mozgásrögzítő ruhát öltve, különböző fegyvermásolatokkal mért csapásokat a modellre. Ennek a módszernek köszönhetően nemcsak a mozdulatokat lehetett elemezni, hanem a fegyverek sebességéről és a becsapódás erejéről is pontos információkat szereztek.

Összehangolt támadásra utaló nyomok

Számos csontvázon többféle fegyvertől származó sérülést azonosítottak; ezek alapos vizsgálatával a kutatók képesek voltak rekonstruálni a csapások sorrendjét. Az egyik koponyán például egy fejszecsapás nyomát egy későbbi, tüskés buzogánnyal mért ütés metszette át, ami egyértelműen arra utal, hogy az adott katonára egyszerre többen is rátámadtak.