• A Házasság első látásra új évadában ismét vadidegenek házasodnak össze, hogy teszteljék a szerelmet.
• A jelentkezők egyre tudatosabban vállalják a műsor önismereti, terápiás részét.
• Az évad sokkal kiszámíthatatlanabb és életszerűbb történeteket ígér, mint korábban.
• A párokat értékrend, életstílus és pszichológiai szempontok alapján választják ki, de tökéletes párosítás nincs.

– A mi dolgunk alapvetően hasonló volt, mint korábban - mondta Tóth Melinda a Blikknek. - Talán a jelentkezők körében van változás: most már sokkal többen tudják, hogy a műsornak van egy terápiás, önismereti része is. Tisztában vannak azzal, hogy pszichológushoz járnak majd, és ez komoly önismereti munkát is jelent. Emiatt nagyobb arányban érkeznek olyanok, akiket ez önmagában is motivál, és akik nyitottak erre. Már nem feltétlenül úgy élik meg, mint valami váratlan vagy kellemetlen velejárót, hanem tudatosan vállalják ezt a részt is.

A pszichológus szerint azonban nemcsak a jelentkezők hozzáállása változott, az idei mezőny történetei is tartogatnak majd meglepetéseket.

– Talán ebben az évadban érvényesül leginkább, mennyi árnyalata van egy-egy személyiségnek vagy egy párkapcsolatnak. Emiatt pszichológiai szempontból izgalmasabb, amit a nézők látni fognak. A talán legkevésbé ideálisan induló pár is futhat be kifejezetten szép ívet és az eleinte esetleg unszimpatikus szereplőről kiderülhet, milyen szeretnivaló, humoros és karakteres valójában. A kiszámíthatatlanság, az életszerű, nem fekete-fehér fordulatok szerintem sokat hozzátesznek az új évadhoz. Nem lehet egyszerűen előre eldönteni, hogy ki lesz a „jó” és ki lesz a „rossz” szereplő. Az emberi működés ennél sokkal összetettebb - elemezte a szereplőket a szakember az augusztus 31-én induló műsor kapcsán.

A Házasság első látásra készítői már megbékéltek azzal a ténnyel, hogy tökéletes párokat nem lehet összeállítani - de törekednek rá.

- Nem a világ teljes populációjából válogatunk, és nem tudjuk a lehető legtökéletesebben összeillő embereket egymás mellé tenni. Van egy adott mennyiségű jelentkező, belőlük kell főznünk. Két fő szempontot veszünk figyelembe. Egyrészt azt, hogy életstílusban, értékrendben, életmódban legyen valamennyi hasonlóság: fontos, hogy ne azt érezze valaki, hogy a mellé került ember egy teljesen másik világból érkezett, hanem legyenek közös alapok, amelyekre lehet építeni, és amelyek alapján tudnak kapcsolódni egymáshoz. A másik pszichológiai szempont az, hogy a sérüléseik „jól illeszkedjenek”. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ne is riadjanak el egymástól, de ne is hagyják a másikat a komfortzóna langyos vizében. Olyan kapcsolatot szeretnénk lehetővé tenni, amelyben a pár tagjai meg tudják haladni önmagukat, és egy egészséges, egyenrangú kapcsolat tud kialakulni közöttük - foglalta össze gondolatatait a szakértő.

A korábbi évadok egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy a műsor elején összeházasodott párok vajon együtt maradnak-e. Eddig egyetlen próbálkozás sem járt sikerrel, de Tóth Melinda szerint nem feltétlenül ez alapján kell megítélni a reality sikerét.

– Számomra a műsor lényege nem elsősorban az, hogy a hat párból végül hány marad együtt. Sokkal fontosabb a pszichoedukatív jelleg. Azok a helyzetek és viselkedések, amelyeket a néző lát, sokszor olyanok, amelyekkel ő maga is tud azonosulni. Lehet, hogy felismeri bennük a saját működését, a saját elhibázott lépéseit, és ötletet kap arra, hogyan tudna másképp reagálni egy hasonló helyzetben. Mi két idegen embert párosítunk össze, akik aztán összesen hat hét terápiás munkát kapnak, miközben rengeteg más dolog is történik velük, és közben érthetően kimerülnek testileg és lelkileg. Nem feltétlenül reális elvárás, hogy ebből minden esetben egy hosszú távú párkapcsolat szülessen – fogalmazott Tóth Melinda, aki azt is elárulta: miért nem tartja a kapcsolatot az első három évad szereplőivel.

– Fontos számomra, hogy a hozzám fordulókkal pszichológus-kliens kapcsolat alakuljon ki, és ennek szakmai okai vannak. Erre a saját pszichológusi munkámban is figyelek, és ugyanezt képviselem a műsorban is. A szereplők között természetesen kialakulhatnak magánemberi kapcsolatok, de a pszichológus és a szereplők között nem jellemző ez, és nem is törekszünk rá.