Bi Puranen kutatása kellemetlen következtetésre vezet. Svédország alábecsülte, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet a migrációtól a tényleges integrációig a távoli országokból és kultúrákból érkező nagy csoportok számára – írja a Samnytt svéd hírportál. 

Mint ismert, Svédország évtizedek óta nagy mennyiségű bevándorlót fogad, nem utolsósorban olyan országokból, amelyek társadalmilag, gazdaságilag és értékek tekintetében is távol állnak a svéd társadalomtól. A politika nagyrészt azon az elképzelésen alapult, hogy a beilleszkedés idővel meg fog történni. A nyelvet megtanulják, az emberek munkát kapnak, és a következő generáció beépül a svéd társadalomba. Bi Puranen kutató eredményei azonban okot adnak arra, hogy megkérdőjelezzük, mennyire helytálló ez az elképzelés.

Puranen a World Values ​​​​Survey főtitkára és kutatási igazgatója, és a Jövőkutatási Intézetben dolgozik. Nem európai migránsok körében végzett átfogó felméréseiben a munkát, a nyelvet, a társadalmi kapcsolatokat és az értékeket vizsgálta. Az eredmények nem azt mutatják, hogy az integráció mindenkinél kudarcot vall, de a kirekesztés kiterjedt és rendkívül tartós a nagyon nagy csoportok esetében.

Összehasonlításképpen, a svéd születésű többségi lakosságnak mindössze 7 százaléka állítja, hogy soha nem dolgozott, és ez magában foglalja azokat is, akik fogyatékosság vagy súlyos betegség miatt nem tudnak dolgozni. Az újonnan érkezett bevándorlók körében, ez az arány 43 százalék.

A különbségek valóban csökkennek az évek során egyeseknél, de ritkán érik el a svédek átlagos szintjét. Egy jelentős csoportnak azonban több mint két évtized után sem volt tapasztalata jövedelemszerző munkával, amit nehéz másnak nevezni, mint komoly integrációs problémának. Ez Puranen szerint azt is jelenti, hogy nem helytálló az a feltételezés, hogy az integráció főként idő kérdése.

Amikor Puranen és kollégái figyelembe veszik a nyelvet, a munkát, a társadalmi hálózatokat és a svéd születésű emberekkel való kapcsolatokat, magának a tartózkodási időnek a jelentősége csökken. A döntő tényező tehát nem az, hogy hány naptári évet töltött valaki Svédország határain belül, hanem az, hogy valójában milyen társadalomban élt ezek alatt az évek alatt.

A mélyinterjúkban a migránsok is aggodalmukat fejezték ki emiatt. Egy kirekesztett területen élő szülő így foglalta össze a helyzetet: 

Nem csak a földrajzról van szó. A gyerekek Svédországban nőhetnek fel, de főként hasonló migrációs háttérrel rendelkező családok veszik körül őket. A szülőknek korlátozott svéd nyelvtudásuk is lehet, és nehézségeik adódhatnak gyermekeik iskolai és nyelvi segítésében.

Korábbi kutatásában Puranen leírja, hogy hány migráns él diaszpóra környezetben, ahol a szülők származási országából származó emberek és gyermekeik alkotják a társadalmi környezet nagy részét. Ez azt jelenti, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a következő generáció is gyengébben rögzül a többségi társadalomban, mint azt szülőhelye, Svédország sugallná.

Fontos értékek nem változtak évtizedek óta Svédországban

Az integrációs probléma még nehezebbé válik, amikor azt vizsgálták, milyen társadalmakból származik a bevándorlók jó része. Olyan helyről jönnek, ahol a család, a vallás és a kollektíva jelentősen erősebb pozícióval rendelkezik, és ahol például a nemi szerepekkel, a szexualitással és a gyermekek önrendelkezésével kapcsolatos nézetek jelentősen eltérnek a svéd normáktól.

Puranen anyagában az újonnan érkezett SFI-résztvevők (akik svédül tanulhatnak támogatással) 19 százaléka véli úgy, hogy természetes, hogy a család vagy a rokonok döntenek a fiatalok életútjáról. A veszélyeztetett területeken ez az arány 30 százalék. 

Puranen szerint egy tágabb értékrendről van szó a család, a szexualitás és az egyéni autonómia terén. És itt az idő sokkal kevésbé segít, mint például a dolgozói lét normái esetében. Ugyanez vonatkozhat a korábbi hazákhoz fűződő tartós lojalitásra, amelyek felülírják a Svédországhoz fűződőt. Körülbelül tíz évbe telik, mire a kutatók egyértelmű eltolódást tudnak felfedezni ezekben az értékekben. Sokaknál a változás több mint 20 évig tart. A magyarázat az, hogy a normák korán kialakulnak, és szorosan összefonódnak a családdal, a vallással és azzal a környezettel, amelyben felnőnek.