Magyarország az Európai Unió negyedik legnagyobb javulását érte el 2010 és 2024 között abban, hogy a gazdaságban megtermelt jövedelem mekkora része jut végül a magyar gazdaság szereplőihez, ahelyett hogy a határokon átáramló profitok, kamatok és más jövedelmek egyenlege miatt külföldre kerülne. A Moore Czech Republic Eurostat-adatokra épülő friss elemzése szerint a magyar mutató 2,6 százalékponttal javult ebben a tizennégy évben; ennél csak Csehország, Észtország és Horvátország ért el nagyobb előrelépést. 

Az időszak teljes egészében az Orbán-kormányokhoz kötődik, és különösen érdekes annak tükrében, hogy Orbán Viktor már 2022-ben a magyar gazdaság egyik legfontosabb problémájaként beszélt a negatív profitegyenlegről. A szám elsőre technikainak tűnhet, valójában azonban az egyik legfontosabb kérdést méri egy erősen külföldi tulajdonra épülő gazdaságban: nemcsak azt, hogy mennyit termel egy ország, hanem azt is, hogy az ebből származó jövedelem végül kikhez kerül. Ebben Magyarország az elmúlt másfél évtizedben látványosan javított.

A Moore Czech Republic összehasonlításában Csehország 5 százalékponttal került közelebb ahhoz, hogy a belföldön előállított jövedelem nagyobb része a cseh gazdasági szereplőknél maradjon. Észtország 3,4, Horvátország 3,0, Magyarország pedig 2,6 százalékpontos javulást ért el. Eközben több régiós versenytárs éppen ellenkező irányba mozdult: Szlovákia 1,1, Lengyelország 0,4, Románia pedig 2,2 százalékponttal rontott.

Orbán Viktor már 2022-ben erről beszélt

A mostani adatok azért különösen érdekesek magyar szemmel, mert Orbán Viktor 2022-es gazdasági évadnyitóján éppen ezt a problémát nevezte meg az ország előtt álló öt gazdasági csapda egyikeként. A volt miniszterelnök akkor a magas külföldi tulajdonhányad, az exportáló nagyvállalatok dominanciája, a negatív profitegyenleg, a gazdaság dualitása és a vidék lemaradása között sorolta fel azokat a problémákat, amelyekből szerinte Magyarországnak a következő évtizedben ki kellett törnie.

A profitegyenleg abban az időszakban komoly magyar gyengeség volt. A rendelkezésre álló akkori adatok szerint a külföldi tulajdonú cégek magyarországi profitja jóval meghaladta a magyar tulajdonú vállalatok külföldről származó nyereségét. 

Orbán akkori diagnózisa ezért lényegében ugyanarra a szerkezeti problémára vonatkozott, amelyet a Moore Czech Republic most a bruttó nemzeti jövedelem és a GDP viszonyán keresztül vizsgált. A friss összehasonlítás pedig azt mutatja, hogy 2010 és 2024 között Magyarország ezen a téren nem romlott, hanem az uniós élmezőnyben javított.

Csehország megmutatja, hogyan lehet bezárni az ollót

A Moore elemzése elsősorban Csehországgal foglalkozik, ezért részletesen ott bontja fel a változás okait. Ez fontos korlát: a tanulmány nem állítja, hogy Magyarország 2,6 százalékpontos javulása pontosan ugyanazokból a tényezőkből következett be, és azt sem számszerűsíti, hogy a magyar eredményből mennyi írható egyes kormányzati döntések számlájára. A cseh példa azonban jól megmutatja, milyen gazdasági folyamatok képesek javítani ezt a mutatót.

Csehországban a HND a GDP 92 százaléka körül állt 2010-ben, 2024-re viszont 97,3 százalékra emelkedett, a 2025-ös előzetes adat pedig már 97,5 százalék. A Moore számításai szerint 

• a javulás mintegy kétharmada abból származott, hogy a cseh vállalatok és befektetők külföldi jövedelmei erősen növekedtek. 
• A fennmaradó részhez az járult hozzá, hogy a külföldi tulajdonosok által kivitt jövedelmek növekedése elmaradt a cseh gazdaság bővülési ütemétől.

A cseh vállalatok külföldi leánycégeitől származó osztalékok sokszorosukra emelkedtek, hasonlóan nőtt a külföldön újrabefektetett nyereség és a kamatbevétel. A Moore értékelése szerint Csehország ennek következtében fokozatosan változik olyan gazdaságból, amely elsősorban külföldi befektetéseket fogad, olyan országgá, amelynek saját vállalatai is jelentős befektetőként jelennek meg más piacokon.

Magyarországon is ez volt az egyik deklarált cél

Ez a mechanizmus ismerős a korábbi magyar gazdaságpolitikából. Az Orbán-kormányok hosszú éveken keresztül hangsúlyozták a magyar tulajdon arányának növelését egyes stratégiai ágazatokban, miközben több nagy hazai társaság külföldi terjeszkedését is fontos gazdaságpolitikai eredményként kezelték.

A Mol külföldi töltőállomás-hálózatokat és más érdekeltségeket szerzett, az OTP több délkelet-európai országban épített ki jelentős banki jelenlétet, a Magyar Villamos Művek Csehországban jutott nagy ügyfélállományhoz. Más magyar vállalkozások a Balkántól Ázsiáig hajtottak végre beruházásokat vagy akvizíciókat.

Ennek gazdasági jelentősége túlmutat azon, hogy egy magyar cég külföldön is megjelenik. Ha a külföldi érdekeltségek nyereségesek, az onnan hazai tulajdonosokhoz kerülő osztalék, kamat és visszaforgatott nyereség ellensúlyozhatja azt a jövedelmet, amelyet Magyarországon működő külföldi vállalatok tulajdonosai visznek ki az országból.

A magyar adat súlyát leginkább a környező országok teljesítménye adja. Miközben Magyarország 2,6 százalékpontot javított, Szlovákia 1,1 százalékponttal került rosszabb helyzetbe. Lengyelország 0,4, Románia pedig 2,2 százalékponttal rontott. A Moore értelmezése szerint ezekben az országokban a belföldön megtermelt jövedelem egyre nagyobb része kerül külföldi gazdasági szereplőkhöz.

Az uniós szélsőségek azt is megmutatják, mennyire eltérő lehet egy ország GDP-je és nemzeti jövedelme. Németország például 100 százalék felett áll, mert nettó külföldi hitelezőként több jövedelmet szerez más országokból, mint amennyi onnan kifelé áramlik. Írország ezzel szemben csak körülbelül a GDP 75 százalékának megfelelő nemzeti jövedelmet ér el, amit jelentős részben a multinacionális vállalatok ottani számviteli és tulajdonosi struktúrái magyaráznak.

Magyarország esetében a Moore közölt rangsora nem ad választ minden kérdésre. Nem bontja fel, mennyit tett hozzá a javuláshoz a magyar cégek külföldi terjeszkedése, mennyit a külföldi vállalatok profitkiáramlásának változása, és mennyit más jövedelmi folyamatok. Azt sem bizonyítja önmagában, hogy a 2,6 százalékpontos előrelépés kizárólag vagy akár döntően az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának következménye lenne.

Egy dolgot viszont az Eurostat-adatokra épülő összehasonlítás egyértelműen rögzít: 

Ez pedig különösen érdekes öröksége annak a tizennégy évnek, amelyben Orbán Viktor előbb gazdaságpolitikai célként kezdett beszélni a hazai tulajdon megerősítéséről, majd 2022-ben már nyíltan a negatív profitegyenleget nevezte Magyarország egyik legfontosabb gazdasági csapdájának.