A Huashan-sziklafestmények a dél-kínai Kuanghszi tartományban, a Zuojiang folyó völgyében találhatók. A mintegy 80 lelőhelyet magába foglaló övezet alkotásai embereket, állatokat és különféle bronztárgyakat ábrázolnak. Ezek a művek a forró, párás és csapadékos trópusi klíma ellenére a mai napig szilárdan tapadnak a mészkősziklákhoz.

Vér is volt a Huashan-sziklafestmények ősi habarcsában

A kutatók három különböző lelőhelyről származó, levált festménytöredékeket vizsgáltak. Elemzéseik során megállapították, hogy a festett felületek három fő rétegből épülnek fel: 

• a mészkőalapból, 
• egy speciális habarcsrétegből, 
• valamint magából a vörös pigmentből. 

A festék élénk színét az apró hematitrészecskéket tartalmazó vörös agyag biztosította.

Az alapozáshoz használt habarcs azonban nem csupán egyszerű agyagból vagy hagyományos természetes ragasztóanyagból állt. 

Az ősi alkotók vélhetően először ezt a vérbázisú habarcsot hordták fel a mészkőre, majd – amíg a felület még nedves volt – erre vitték fel a vörös agyagból készült pigmentet.

Száradás közben a mész a levegő szén-dioxidjával reakcióba lépve kalcium-karbonáttá alakult. A kutatók szerint a vérben lévő fehérjék katalizálhatták egy különösen tömör ásványi szerkezet kialakulását, amely szinte magába zárta a hematitrészecskéket. Ennek köszönhetően jöhetett létre a megbonthatatlan kapcsolat a festékréteg és a mészkőalap között.

A kötés elképesztő erejét jól mutatja, hogy a mintavétel során egyes festett rétegeket kizárólag elektromos fúró segítségével tudtak leválasztani a szikláról. A vér tehát nem egyszerű ragasztóanyagként funkcionált, hanem sokkal inkább egy ellenálló ásványi struktúra létrejöttét segítette elő.

Emberi és állati vért is használhattak

A szakemberek szerint az ősi keverékbe emberi és állati vér egyaránt kerülhetett. Sőt, felmerült annak a lehetősége is, hogy az emberi vér egy része olyan nőktől származhatott, akik korábban már szültek.