• A hosszú élet nem elsősorban a genetikán múlik, hanem azon, mennyire őrizzük meg az izomerőnket.
• Kutatások szerint az izomtömeg és az izomerő pontosabban jelzi az életkilátásokat, mint sok laboreredmény.
• Az erősítő edzés negyven felett is képes lassítani az izomvesztést és javítani az életminőséget.

Negyvenéves kor felett a szervezet izomtömege természetes módon csökkenni kezd. Ezt a folyamatot szarkopéniának nevezik, és mozgásszegény életmód mellett évente akár 0,5–1 százalékos izomvesztéssel is járhat. Ez elsőre alig észrevehető, de évtizedek alatt komoly különbséget jelenthet a hosszú élet és az életminőség szempontjából abban, hogy hetvenévesen még aktív életet élünk-e, vagy már az alapvető mozgásformák is kihívást jelentenek. Az izom részt vesz a vércukorszint szabályozásában, tehermentesíti az ízületeket és védi a csontokat. Minél alacsonyabb az izomtömegünk, annál nagyobb az elesések, sérülések és az önállóság elvesztésének kockázata. Idősebb korban az izomvesztést gyakran tovább gyorsítja a csökkent étvágy és az alacsony energia- vagy fehérjebevitel, ami sokaknál észrevétlenül alakul ki.

Meglepő, mi növeli meg a hosszú élet esélyét

Egyre több kutatás jut ugyanarra a következtetésre, hogy idősebb korban a hosszú élet kilátásait nem elsősorban a laboreredmények határozzák meg. Sokkal beszédesebb mutató az izomtömeg, a járás sebessége és a marokerő. A marokerő azért különösen fontos, mert jól tükrözi az egész test izomzatának általános állapotát. Ezek együtt sok esetben pontosabban jelzik előre az életkilátásokat, mint számos klasszikus egészségügyi paraméter. 

Vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az izomerő már fiatal felnőttkorban összefügg a későbbi szív- és érrendszeri betegségek, valamint a stroke kockázatával. Egy sokat idézett tanulmányban hetvenéves, rendszeresen edző embereket hasonlítottak össze negyvenéves, mozgásszegény életmódot élőkkel. Az eredmény meglepő volt: az edzett idősek több fizikai mutatóban felvették a versenyt a fiatalabb, de inaktív résztvevőkkel.