• Füttyös Gyuri az 1960-as évektől a pesti utcák ikonikus, mindenki által ismert különce volt.
• Mentális betegségét az 1956-os forradalom traumája és egy súlyos légnyomás okozhatta.
• Még életében popkulturális ikonná vált.

Ha a hatvanas, hetvenes vagy nyolcvanas években sétáltunk Budapesten, szinte biztosan összefutottunk vele. Nem lehetett eltéveszteni: sietős, szinte futó léptekkel rótta az utcákat, kabátja szárnya lobogott utána, fejére svájcisapkát húzott, és miközben éles, madárszerű füttyökkel verte fel a környéket, egy összetekert újsággal módszeresen csapkodta a hirdetőoszlopokat, kirakatokat – és bizony a gyanútlan hölgyek fenekét is. Ő volt Füttyös Gyuri, a főváros egyik legrejtélyesebb, legbizarrabb, mégis mindenki által ismert alakja, aki nélkül elképzelhetetlen volt a korabeli Nagykörút vagy a Rákóczi út hangulata. De ki volt ez a pesti legenda?

Hogyan lett Füttyös Gyuri a pesti utcák réme?

Bár sokáig az a pletyka járta, hogy diplomás mérnök volt, a gyerekkori ismerősök emlékei szerint az eredetileg Szabó György néven született férfi fiatalon teljesen átlagos életet élt, és autófényezőként dolgozott. A harmincas évek elején, a XI. kerületben, a Móricz Zsigmond körtér környékén nevelkedett fiú sorsát valószínűleg az 1956-os forradalom roppantotta ketté örökre, és ekkor vette kezdetét a későbbi Füttyös Gyuri drámája. 

A városi legenda szerint több verzió is él mentális betegségének eredetéről. A legelterjedtebb magyarázat szerint Füttyös Gyuri a harcok közben egy közelben becsapódó szovjet lövedék miatt kapott súlyos légnyomást. Ettől kezdve állandó dörrenéseket hallott a fejében, menekülési kényszere lett, és képtelen volt elviselni a hirtelen zajokat. Egy másik drámai elbeszélés úgy tartja, hogy a szeme láttára lőtték le az egyik testvérét a forradalom napjaiban, és az elszenvedett sokk hatására borult el az elméje. Mások viszont úgy tudják, hogy a törést nem ’56, hanem már a II. világháború borzalmai és traumái okozták nála.

A forradalom után családja külföldre menekült, és a Belgiumban élő nővére magához is vette a beteg férfit, bízva a gyógyulásban. A fojtogató honvágy azonban hazahozta: Budapestre tévedt vissza, ahol édesanyjával beköltözött egy VII. kerületi, Dembinszky utcai lakásba. Gondozásra szorult, a négy fal között viszont nem maradt meg: az utca lett az igazi otthona.