A Geographe Marine Research nevű szervezet évek óta nyomon követi Fraggle életét. A nőstény palackorrú delfint nemrégiben a Bunbury közelében található Leschenault-torkolatban filmezték le egy drónnal. A felvételen jól látható, amint az anyaállat gondoskodóan a hátán hordozza kéthetes borja testét, hogy az a vízfelszín közelében maradjon. Fraggle-nek ez volt a negyedik vemhessége, ám sajnos az előző három borját is elvesztette. A mostani kicsinyével feltételezhetően tüdőgyulladás végzett. Az eset az állati gyász egy lehetséges példája, jóllehet a kutatók tudatosan óvatosabb megfogalmazással élnek.

Az állati gyász lehetséges jelei delfineknél

A szakemberek „posztmortem gondoskodó magatartásnak” (angolul post-mortem attentive behavior) nevezik azt a jelenséget, amikor egy állat elpusztult társa vagy utóda mellett marad, esetleg megpróbálja mozgatni, illetve a vízfelszínen tartani a testét. Jelen esetben az egyik lehetséges magyarázat szerint az anya megpróbálhatja újraéleszteni a borját, míg egy másik teória úgy véli, a viselkedés már a veszteségre adott érzelmi reakció része. A két értelmezés nem feltétlenül zárja ki egymást, ugyanakkor egyik sem bizonyítható közvetlenül.

Susana Monsó, az állati kogníció kutatója felhívta a figyelmet arra, hogy Fraggle viselkedése rendkívüli fizikai megterheléssel jár. A tetem hurcolása közben ugyanis folyamatosan a felszín közelében kell maradnia, miközben a saját levegővételét és táplálkozását is meg kell oldania. Bár ez önmagában még nem bizonyítja, hogy az emberéhez hasonló gyászt érezne, jól mutatja, hogy az állatot rendkívül erős belső késztetés vezérli.

Fraggle esete egyáltalán nem példa nélküli. A Tahlequah nevű nőstény orka 2018-ban 17 napon keresztül, mintegy 1600 kilométeren át hordozta elpusztult borját, majd hét évvel később, 2025-ben ismét hasonló viselkedést figyeltek meg nála.

A viselkedés látható, de az érzés nem mérhető

Az evolúciós tanatológia nevű tudományág kifejezetten a halállal kapcsolatos viselkedésformákat és szokásokat vizsgálja. A legnagyobb nehézséget ezen a területen az jelenti, hogy a kutatók csupán az állatok külső reakcióit figyelhetik meg, a belső, átélt érzelmeiket azonban nem képesek objektíven mérni.