Kiss László lemezjátszóján ugyan néha makacsul visszaugrik a tű ugyanabba a barázdába, de hát az ember szívesen vállalja ezt az aprócska kellemetlenséget megannyi izgalmas sztori kedvéért. Különben is, ha szinte minden reggel találkozunk könnyű testedzés közben „Kampóval” a budafoki Duna-parton, akkor óhatatlan, hogy olykor már hallott történetekbe is belefutunk.

Negyven éve telefonált Braun Miksa 

Persze a téma természetesen a futball, ha már egyszer hősünk – aki egy olyan születésnap felé közeledik, amelynek egy és ugyanaz mindkét számjegye – egyik ragadványneve a Mini Menotti. Naná, hogy a futball, már csak azért is, mert szinte napra pontosan negyven éve került imádott kollégájával, Verebes Józseffel az MTK-VM-hez, ahogy akkoriban a kék-fehéreket hívták. 

Augusztus 20. környékén történt, 1986-ban, amikor egy pénteki napon felhívott a Baráti Kör elnöke, Braun Miksa, aki egyébként három éve távozott el közülünk 98 éves korában. Kesergett, hogy sehol sem találja Verebest, ha valaki el tudja érni, az én lennék. Akármi is történik vasárnap, bármi is az eredmény, át kéne venni a csapatot.

– kezdte az örök ellenzéki, egy kávé mellett az egykori legendás Kutyavilla helyén épült benzinkút presszójának teraszán. 

Both József volt akkor az MTK-VM edzője, az első fordulóban 2-0-ra kikaptak Békéscsabán 11 ezer néző előtt, vasárnap pedig a Szombathelyt fogadták a Hungária körúton. 

Tudtam hol nyaral Józsi, szombat reggel lementem Alsóörsre, mondtam neki, miről lenne szó. »Kicsi, vágjunk bele, mondta, én nem megyek fel a meccsre, mert ha minket ott együtt látnak, mindenki tudná, mire megy ki a játék. « Visszamentem Pestre, felhívtam Somogyi Jenőt, a Pannónia Éttermi és Büfé Vállalat vezérigazgatóját, az MLSZ akkori elnökét, nagy MTK-drukkert. Azt mondta, minden el van rendezve, akármi az eredmény vasárnap, hétfőtől Józsi a vezetőedző, én a segítője. Hétfő reggel tízkor legyünk ott az MTK-székházban. 

A csapat 2-1-re kikapott a Szombathelyi Haladástól, hétfőn reggel pedig találkoztak, nem is a székházban, hanem a Rákóczi úton egy presszóban, amely Somogyi Jenő érdekeltségébe tartozott. 

Jenő bácsi volt ott, Braun Miksa, Brünyi Béla szakosztályvezető, Nagy László klubelnök, Jóska meg én – folytatta Kampó. – Azonnal megállapodtunk, hogy Jóskának mennyi volt a fizetése, arra már nem emlékszem, de én havi tizenötezret kaptam másodedzőként, ami nem volt rossz pénz, következő évben Debrecenben vezetőedzőként 32 ezer volt a fizetésem. Ja, és erre jött még  természetesen, mármint az MTK-nál, a meccsprémium. Este már meg is tartottuk az edzést. 

Az edzés előtt leültek a büfében, az egyik oldalon a vezetők, Verebes, Somogyi Jenő, Braun Miksa, Brünyi, Nagy Laci, Kiss László, velük szemben a csapat.  

Minden vezető elmondta a magáét, Somogyi Jenő közölte, Verebes úr lesz az edző, majd végül Jóska, a Fradiban szocializálódott edző is mondott néhány keresetlen szót, amit most itt nem idézhetek. Láttad volna a vezetők arcát, Jenő bácsi majdnem elájult, a játékosok viszont elkezdtek röhögni. Verebes ezzel a politikailag abszolút nem korrekt dumával akkora löketet adot az egésznek, miközben a lába fenn volt az asztalon, piros Marlboróval a mutató és a középső ujja között, hogy szerdán huszonötezer néző előtt minden papírformára rácáfolva kiizzadtunk egy 0-0-t  az Üllői úton egy bűnrossz meccsen. 

Verebes kora Kloppja volt

A mérkőzés előtti éjszakát a csapat a Hungária szállóban töltötte, a Baross tér és a Rottenbiller utca sarkán, ott is ebédeltek, onnan mentek az örökrangadóra az Üllői útra. Verebes másnap a csütörtöki Népsportban nem hazudtolta meg magát, ezt nyilatkozta: 

„Amint vártam, határtalan lelkesedéssel játszott a csapat. Egy kis Verebes-féle pszichikai beállítás már látszott rajtuk. És ez volt a maximális eredmény, amit egy nap alatt el lehetett érni. A döntetlen értékét emeli, hogy egy jó Ferencvárossal szemben szereztünk pontot."

Ez igaz, Jóska fanatizálta a játékosokat, de az egész nem működött volna az alapok nélkül, amit Mezey Gyuri és Both Józsi rakott le, a korábbi edzők – ismerte el Kiss. És hát remek játékosok alkották az akkori MTK-t, Híres Gabi, Lőrincz Emil, Bognár Gyuri, Szeibert Gyuri, Boda Imre, Kékesi Rezső. Azonnal levették, hogy mit akarunk tőlük Jóskával, és megvalósították. De Mezey és Both munkája benne volt a lábukban, más kérdés, hogy előttünk nem voltak sikeresek. 

Verebes és Kiss már reggel nyolckor kinn volt a pályán a tíz órakor kezdődő edzések előtt, ott ültek, és beszélgettek. Kitalálták, mi legyen az aznapi tréningen. Brünyi Béla nyolckor kihozta Jóskának a kávét, aztán megtartották az edzést.

Fél tizenkettőkor, az edzés után, ülünk a büfében, Jóska lába fenn az asztalon, a mutató és a középső ujja között a füstölgő piros Marlboro. Ott volt Blumi is, Bakos Antal, az intéző. Jóska odaszól: »Blumikám, kéne háromszázezer forint...« Blumi térült, fordult, és tizenegy ötvenkilenckor letette Jóska elé a háromszázezer forintot. Az annyi volt, mint ma hárommillió. Ha nem több. Ez máskor is előfordult, nem is egyszer... De később, amikor már én nem voltam ott, hanem Debrecenben voltam edző, és nem volt eredmény, akkor Jóska hiába mondta, már nem adták oda a pénzt.

Az idény végén az MTK-VM volt a bajnok, három pont előnnyel az Újpesti Dózsa előtt, Verebes pedig megkapta a mesteredzői címet. Az a Verebes, akit Kiss istenként tisztelt.

Valahol le is írtam: Jóska kora Kloppja volt. Fantasztikusan meccselt, a lélektani felkészítés professzora volt. Mezey pedig az elméletben volt óriási. Kettejüket kellett volna összegyúrni, sajnos azonban két dudás nem fért meg egy csárdában

– fogalmazott Kiss.

Miért pikkeltek rá a játékvezetők?

Kampó nem igazán feküdt a mindenkori futballkorifeusoknak. Szókimondó volt, nem titkolta a véleményét, és hát akadtak irigyei is. 

1997. május 4-én a Pécsi MFC edzője voltam, a Vasast fogadtuk. 3-3 lett az eredmény, az volt az év meccse. Akkoriban már szinte minden meccsen vegzáltak a játékvezetők, ha okot adtam rá, ha nem. Így aztán egy idő után letettem magam mellé egy diktafont, ami mindent rögzített, másodpercre, hogy én mit mondtam, és mit mondott a bíró, amikor figyelmeztetett engem. Mert állandóan meg voltam büntetve, és sohasem tudtam, hogy miért. De nem ám pár ezer forintra, hanem ötvenezrekre, amikor háromezer forint volt egy meccsprémium. Na kérem, megy a meccs, egyszer csak Tóth Vencel, a játékvezető odaszalad hozzám, a mutatóujját a szája elé helyezi, és azt mondja: »Nincs semmi baj, csak azért jöttem ide, hogy lássák, figyelmeztettelek. « Ő volt az egyetlen a bírók között, aki ilyen rendesen viselkedett velem. 

Az egésznek az előzményei, legalábbis Kampó szerint, 1988-ig nyúlnak vissza. 

Csernai Pál, a Bayern München korábbi edzője akkor éppen az Eintracht Frankfurt szakvezetője volt. Én jóban voltam Palival, mondhatni atyai jóbarátom volt, kint voltam nála Frankfurtban, beszélgettünk a meccs után. Azt javasolta, menjek ki, és elintézi, hogy felvegyenek a kölni egyetemre, a pro licensz-képzésre. Hiába mondtam, hogy nem tudok németül... Na, mindegy másfél évvel később hív telefonon Csernai Pali, és kérdezi, ki az a Kisteleki, ki az a Bicskei? Kiderült, hogy Csernai elküldte a részemre a jelentkezési lapot az MLSZ-be, ami sohasem jutott el hozzám, hanem kiadták a haveroknak, és ők mentek Kölnbe. Na, mindegy, öt évvel később az UEFA elhatározta, hogy bevezetik a kötelező licenszet. Mezey volt az MLSZ technikai igazgatója, hazahozta a dokumentációt, amit én a szaknévsoros Bodnár György segítségével megszereztem, és hiteles fordítást készíttettem belőle. Közben az MLSZ-ben is csináltattak egy fordítást, ami körülbelül 30 százalékban más volt, mint az igazi. És én erről adtam egy interjút a Nemzeti Sportnak. Na, ezzel vágtam el magam Mezeyék előtt. 

Ezek után kezdték el vegzálni a játékvezetők Kisst. 

Ahogy hozzám visszajutott, annyi történt, hogy a megfelelő személyek lementek a bírók edzésére, és csak annyit mondtak, figyeljetek oda egy kicsit a Kampóra... És mivel a játékvezetők előmenetele, a nemzetközi meccsekre történő kijelölés az MLSZ-től függött, hát elkezdtek odafigyelni »a Kampóra«... Az utolsó három meccsből csak egyet kellett volna megnyernünk ahhoz, hogy bennmaradjunk, de mindhármat elcsalták, és kiestünk. Akkor már tudtam, hogy nekem végem van. Hiába voltam benne az MTK, majd 1992-1993-ban a Honvéd bajnoki címében.

Kampót nem lehet levenni a lábáról a Nélküleddel

Na, az a bajnoki cím a Honvéddal szintén érdekes volt.

Bálint Laci, a Báró volt 1992-ben a Honvéd elnöke, behivatott a klubhoz, ő ült az asztalnál és Martti Kuusela. A finn edző, akit Balla György, a Belgiumban élő magyar ügynök vitt oda. Kávézgattunk, amikor Kuusela megszólalt: »Én veled akarok dolgozni, Laci, mert nekem azt mondták, te vagy a legjobb. És én tökéletesen megbízom benned.« És attól kezdve ehhez tartotta magát, meg is nyertük a bajnokságot. Abszolút korrekt úriember volt. 

Még órákig beszélgethettünk volna a régmúlt időkről, de hát Kiss László napjaink magyar futballjával szemben is vasszigorral formál véleményt. 

Nem vagyok optimista a mai magyar futballt illetően, nem vagyok hajlandó a mítoszok bűvöletében élni. A múlt gyönyörű, azt ápolni kell, de a mai magyar futball nem számottevő a nemzetközi porondon. A nosztalgiával nem lehet visszajutni még a középmezőnybe sem. Az engem nem érdekel, hogy hatvanezer ember kimegy a Szlovénia, a Görögország vagy a Finnország elleni barátságos meccsre a Puskás Arénába, és énekli, hogy »Nélküled«. Ezzel engem nem lehet levenni a lábamról. 

Kampó szerint gyökeres változtatásra lenne szükség. 

Az MLSZ-nek végre már olyan embereket kellene a megfelelő pozícióba rakni, akik képesek a változásra és a változtatásra. Miről van szó? Például arról, hogy a korosztályos válogatottak évek, évtizedek óta nem nyernek semmit, csak szenvednek. Amikor én elkezdtem dolgozni, 1975-ben, akkor volt a követelményrendszer. Kutas István, az MLSZ akkori elnöke futtatta a csapatokat a lóversenypályán. Ki is jutottunk az 1978-as, meg az 1982-es világbajnokságra, bár az utóbbi idején már nem ő volt az elnök. Akkor a Vasas Izzóban dolgoztam. Kutas terrort alkalmazott, de volt erőnléte a játékosoknak. Egyvalaki lógott ki a sorból már akkor is, Mezey, akinek az edzéseire kijártam a BVSC-pályára. Mert Mezey forradalmasította az edzéselméletet. Én ezt elismerem, annak ellenére, hogy ő volt az, aki kicsinált engem. Szóval, be kell fejezni a mítoszok ápolását. És még valami. Úgy nem lehet csinálni, hogy a serdülő- és ifiedzők a laptoppal a kezükben állnak a pálya szélén, és nem is látják, mi történik odabent. Kivesztek az egyéniségek a magyar edzői karból, kiölték őket, minden egy kaptafára megy, az éppen aktuális trend szellemében. A magyar edzői kar még azt sem tudja, hogy mit nem tud. Ezt nem én mondtam, hanem szegény Ferenczi Attila, még jó tíz éve.

Kiss László itt nem állt meg. Mivel a Magyar Labdarúgó Szövetség saját tőkéje 25,04 milliárd forint volt, a mérleg főösszege pedig meghaladta a 109 milliárd forintot a legutóbbi hivatalos éves beszámolók alapján, továbbá a szövetség emellett évente további 15 milliárd forintos központi (tévéjogok, plusz Szerencsejáték Zrt.) bevételi csomagot kap a hazai bajnokságok és közvetítési jogok finanszírozására, a szakember szerint ebből a hatalmas összegből a klubok segítségére siethetett volna.

Az MLSZ nem tudja betölteni a küldetését. Most, hogy kiderült, a televíziós közvetítési jogokat csak hatmilliárd forintért tudták értékesíteni az addigi tízmilliárd helyett, én az MLSZ helyében a különbözetet kipótoltam volna. Egy idényre, amíg a klubok alkalmazkodni tudnak a megváltozott viszonyokhoz. Ezért állítom, hogy a labdarúgó-szövetség elszakadt a magyar valóságtól. 

Kiss nem érti, miért ragaszkodik az MLSZ foggal-körömmel Marco Rossihoz. 

Két és fél évvel ezelőtt én voltam az egyetlen a magyar edzők közül, aki megkövettem a szövetségi kapitányt. Mert ő olyan tükröt tartott a magyar edzők elé, amitől azoknak el kellett volna szégyelniük magukat. Ő és a válogatott akkor volt a csúcson, amikor másodszor is kijutott az Európa-bajnokságra. Akkor voltak márkás ajánlatai, valamelyiket el kellett volna fogadnia. 

De Kampó még nem ért kritikája végére. Azt is nehezményezi, hogy Szalai Ádám, a válogatott korábbi csapatkapitánya miként lehet egyszerre Rossi pályaedzője, 2026 márciusától a MLSZ utánpótlásért felelős alelnöke, és a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI)  igazgatóhelyettese, aki a magyar futballakadémiák fejlesztéséért, módszertanáért és a hazai utánpótlás-nevelés reformjának felügyeletéért felel.

Amikor tavaly november 16-án az Írország elleni vb-selejtező 93. percében, 2-2-es állásnál Marco Rossi cserére készülődött, és be akarta küldeni Mocsi Attilát és Damir Redzicet, akkor vajon Szalai milyen minőségben ült a kispadon? Pályaedzőként, MLSZ-alelnökként, vagy a módszertani intézet igazgatóhelyetteseként? Mert ha én ülök ott, én biztosan nem engedem, hogy a kapitány cseréljen, és két hideg játékost küldjön be. Az más kérdés, hogy Rossi elfogadja-e az érveimet, de legalább megpróbálom! És akkor tiszta a lelkiismeretem. 

Egy kis matek…

Kiss Laci a ferencvárosi vezetőségbe is belevágja a kését.

Miért vesztette el a 2025-2026-os bajnokságot a Fradi? Mert Kubatov Gábor, Orosz Pál és Hajnal Tamás nem tud számolni. Futottak a magyarszabály hűséges betartásáért járó 500 millió forintért, miközben a BL-ben történő indulásért 20 millió euró járt volna az UEFA-tól. Húszmillió euró pedig 7,25 milliárd forint. Ami kicsit több, mint az 500 millió. És hát az látszott, és most is látszik, hogy a fiatal magyarokkal teletűzdelt Fradi jóval gyengébb a nemzetközi porondon szereplő gárdánál. Csak eggyel több meccset kellett volna nyerniük, és megvan a bajnoki cím és a BL-indulás. Súlyos vezetői hiba. 

Kissnek nincs rossz véleménye az influenszerekről, csak…

Vannak közöttük nagyon okos, tájékozott emberek, akik közül ez a Kele János kiemelkedik. Csak mindegyiknek van egy óriási hibája: hogy velem még egyikük sem beszélgetett. 

Ha csak ez nem… Úgyhogy ebben maradtunk.

(Borítókép: Kiss László 2026. augusztus 11-én. Fotó: Kertész Renáta / Index)