Japánnak 2025 októberében lett először nő a miniszterelnöke, aki számos problémával néz szembe, de emellett igyekszik elkerülni a monarchia örökösödési válságát is. A kormány kísérletei viszont egyre kisebb esélyt adnak arra, hogy nő kerülhessen a krizantémtrónra, pedig a társadalom egyáltalán nem ellenezné, egyes felmérések szerint háromnegyedük támogatná a nőági örökösödést. Jelenleg mindössze három férfi esélyes a császári címre, de közülük ketten már elmúltak 60 évesek, ez okozza a monarchia válságát a szigetországban.

A távol-keleti államban a trón évszázadok óta csak és kizárólag férfiágon öröklődött, amely illik az alapvetően patriarchális társadalomhoz, ahol a férfiak uralják az élet más területeit is, mint az üzleti életet vagy a politikát. Ugyanakkor ez veszélyezteti a világ legrégebbi uralkodócsaládjának a fennmaradását, hiszen az elmúlt évtizedekben jóval több lány született, mint fiú.

Ennek a problémának az orvoslására a japán kormány tagjai azt javasolták, hogy az örökösödési rendnél vegyék ismét figyelembe a császári család olgalágait, amellyel bővítenék a lehetséges férfi utódok körét. A parlament pénteken döntött a javaslatról, és

Nincsen ésszerű alapja, még a tradíció sem erősíti

Okava Makoto, a Chuo Egyetem oktatója szerint „nehéz bármilyen ésszerű indokot találni arra, hogy egy nő ne lehessen császár”. Ez a megállapítás azért is tűnik jogosnak, mivel Japánban korábban nyolc császárnő is uralkodott (az utolsó 1762 és 1770 között Goszakuramacsi néven). Viszont a Meidzsi-korszakban, 1890-ben életbe lépett az a törvény, amely hivatalosan is kizárta a nőket az öröklésből.

A jogszabály ellenére azonban az ország alkotmánya nem tiltja, hogy nő kerüljön a trónra, valamint nem is tekinthető japán hagyománynak. 

Azt az elképzelést, hogy a nőket eleve alkalmatlannak nyilvánítjuk a császári tisztségre, egyszerűen mizogíniaként kell értelmezni

– fogalmazott a császári vérvonal kutatója.

Ráadásul a japán társadalom sem ellenzi, hogy nő legyen a császár, valamint több felmérés is azt mutatja, hogy az emberek többsége nyitott erre a lehetőségre. Erre példaként több európai országot hoztak fel, ahol évszázados hagyományai vannak, hogy nő viselje a koronát. A megkérdezettek szerint Japánban azonban még mindig olyan légkör uralkodik, amely a nőket kizárná abból, hogy vezető szerepet töltsenek be a társadalomban.

Ennek ellenére a nőági örökösödés kérdése nem beszédtéma a japán parlamentben, sőt, meglepő módon Takaicsi Szanaé miniszterelnök és a kormányzó Liberális Demokrata Párt a legnagyobb ellenzője ennek. A kormányfő egy korábbi vitában kijelentette, hogy továbbra is a császári család férfi leszármazottaira korlátozná az öröklést. A kormány javasolta módosításokban így egyetlen olyan forgatókönyv sincs, amelyben egy hercegnő trónra léphetne.

Bár a császári család szerepe elsősorban reprezentációs célokra korlátozódik, mégis a szigetország egységének szimbólumaként tekintenek rá, valamint a japán mitológiában Amateraszu napistennő leszármazottjának tartják őket. Előbbi szempontot még Douglas MacArthur amerikai tábornok is figyelembe vette a második világháború lezárásakor, amikor a császárt Japánt egyesítő jelképként jellemezte.

Egyre zsugorodik a császári család létszáma

1945 előtt jóval egyszerűbb volt a trónörökös kijelölése a szigetországban, mivel a császári család jóval nagyobb létszámú volt, mivel még az oldalágakat is magában foglalta, akikkel bővítették a jelöltek körét, amennyiben a főágon nem született fiúörökös. Ez az állapot 1947-ben alapjaiban változott meg, miután módosították a Császári Ház törvényét, hogy csökkentsék a családhoz tartozók létszámát, valamint az uralkodóházhoz kapcsolódó kiadásokat.

Ez a lépés drasztikusan módosította a császári család létszámát, gyakorlatilag Hirohito közvetlen rokonaira korlátozta, és 11 mellékágat választottak le, ezzel pedig megágyaztak a mai örökösödési problémáknak. Így a korábbi 67 tagú császári udvar mindössze 16 főre zsugorodott, és mindezt csak súlyosbította az a jogszabály, miszerint ha a család egyik nőtagja közrendűhöz megy férjhez, akkor el kell hagynia a császári családot.

Az ő gyermekeik pedig jogosultak lennének a trónra, mivel a császár anyja lehetne közrendű. A jelenlegi uralkodónak, Naruhitónak egyetlen lánya van, Aiko hercegnő, aki a szabályozás szerint nem léphet trónra apja halála után. Pedig a hercegnő rendkívül népszerű, és a társadalom egy jelentős része támogatná, hogy ő kövesse apját császárnőként.

A három lehetséges utód jelenleg Hitacsi herceg, a császár 90 éves nagybátyja, illetve annak öccse, a 60 éves Akisino herceg. A harmadik és egyben legvalószínűbb trónörökös viszont utóbbi 19 esztendős fia, Hiszahito, aki azért különleges, mert az elmúlt negyven évben ő volt az egyetlen férfiörökös, aki megérte a felnőttkort.

Az utóbbi évtizedekben a császári család annyira összezsugorodott és elöregedett, hogy az uralkodói feladatok ellátása egyre nehezebbé vált. Az új törvény azonban már lehetővé teszi, hogy a hercegnők közrendűvel kötött házasságuk után is a család részei maradjanak, és megosszák a reprezentációs feladatokat, bár a hercegnők gyermekei továbbra sem léphetnének trónra.

Okava Makoto ugyanakkor megjegyezte, hogy ezek csak rövid távú megoldások lehetnek, mivel ugyanúgy a korlátozott számú férfiörökösre és azok fiaira támaszkodnak, és amíg a nők ki vannak zárva az örökösödésből, addig nehéz lesz biztosítani a monarchia stabilitását.

Még az oldalág sem egységes

Ugyanakkor nem mindenki támogatja a nőági örökösödést, mivel úgy vélik, hogy annak lehetősége megrengetné az ország stabilitását. Többek között a császári család egyik mellékágának leszármazottja, Takeda Cunejaszu is ezt gondolja, és elmondta, hogy ugyan egyesek nem látnak ebben problémát, de ő hisz abban, hogy fenn kell tartani az apai ági vérvonalat. Emellett az örökbefogadást sem támogatja, annak ellenére, hogy akkor fia is potenciális uralkodójelöltté válhatna, miután betölti a 15. életévét.

Takeda Cunejaszu édesapja mindössze néhány hónappal született az 1947-es módosítások hatálybalépése után, így éppen lemaradt egy örökletes címről. Viszont továbbra is ellenzi a nőági örökösödést, és szerinte nem szabad felülírni a hagyományt. Persze vannak olyanok, akik szerint ez nem indoklás, hiszen korábban is voltak már császárnői Japánnak, és úgy vélekednek, hogy bár a mai világban egyenjogúságot hirdetnek, mégis furcsának tűnhet, hogy éppen az uralkodói pozíciót nem tölthetik be nők.