2019-ben leborultunk a TOTTENHAM HOTSPUR illetékesei előtt, hogy nagyon olcsón összehoztak egy kiváló keretet, ami eljutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. Utána azonban a bajnokságban szép sorban a 6., a 7., a 4., a 8., az 5., a 17. és ismét a 17. helyen végeztek. Jól mutatja az angol futball erejét, hogy az első 17. hely idején megnyerték az Európa-ligát, a Manchester United ellen, és jól mutatja az angol futball anyagi erejét, hogy a BL-ezüst óta 1.1 milliárd eurót költöttek el erősítésre (erősítésre?), hogy… hogy másodszor is a 17. helyen végezzenek a PL-ben, miközben a hazai kupákban sem vitézkednek.

Az előző idényt Thomas Frankkel a kispadon kezdték, Xavi Simons, Mohammed Kudus, Mathys Tel, Kevin Danso, Souza, Luka Vuskovic, Takai Kota, Randal Kolo Muani és Joao Palhinha megszerzése után, jött egy rövid Igor Tudor-korszak, március végén pedig a Marseille-ben lemondó Roberto De Zerbi lett a mester. Sorjáztak a negatív klubrekordok, ám az utolsó öt fordulóban háromszor győztek és egyszer ikszeltek, így nem estek ki. Érdekes, hogy a hazai botladozás közben a BL-alapszakaszban remekeltek, a negyedik helyen végeztek, aztán a következő körben kiütötte őket az Atlético Madrid (a párharcot egy idegenbeli öt kettes vereséggel nyitották, ott, ahol a BL-döntőben szerepeltek).