GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 18. 3 percnyi olvasás
Az AI-jog ismerete már nem opcionális.
A mesterséges intelligencia már nemcsak technológiai, üzleti vagy oktatási kérdés, hanem jogi kihívás is. Nem pusztán arról van szó, hogy egy új eszközt kell szabályozni. Az AI megjelenése olyan alapfogalmakat kényszerít újragondolásra, mint felelősség, diszkrimináció, jogalanyiság, adatkezelés, termékfelelősség vagy vállalati megfelelés. A nagy AI-sztori új adásában Menyhárd Attila, az ELTE professzora és a mesterséges intelligencia és technológiai jogi szakjogászképzés vezetője arról beszélt, hogy a jogászoknak ma már nem elég kívülről nézniük a mesterséges intelligenciát. Meg kell érteniük, hogyan működik, milyen korlátai vannak, milyen jogi környezet veszi körül, és hogyan lehet együtt dolgozni azokkal az informatikusokkal, mérnökökkel és vállalati szakemberekkel, akik fejlesztik vagy alkalmazzák ezeket a rendszereket.
A teljes adást itt tekinthetik meg:
A képzés gondolata Menyhárd Attila szerint évekkel ezelőtt, részben az önvezető autókkal kapcsolatos informatikai és jogi kérdések nyomán indult el. A legnagyobb feladat az volt, hogy egy teljesen új tudásanyagot kellett felépíteni. Nem volt korábbi minta, amelyet egyszerűen át lehetett volna venni. Ahhoz, hogy egy egyetemi képzés elinduljon, átadható, strukturált tudásra van szükség, ezt pedig az AI-jog esetében gyakorlatilag a nulláról kellett létrehozni.
A beszélgetés egyik központi gondolata az volt, hogy
a jogászoknak és az informatikusoknak meg kell tanulniuk egymás nyelvét.
Ez nem teljesen új helyzet a jogászok számára: a rendszerváltás után a könyvelőkkel, később a közgazdászokkal kellett megtanulniuk kommunikálni, most pedig a mérnökökkel és informatikusokkal. A fejlesztő ugyanis azt szeretné tudni, milyen keretek között dolgozhat, a jogász pedig azt kérdezi, pontosan mit akar fejleszteni. Ez könnyen ördögi körhöz vezethet.
Ez azért különösen érzékeny, mert egy informatikai fejlesztés akár két-három év múlva kerül piacra. A fejlesztőnek már a munka elején tudnia kell, milyen jogi elvárásoknak kell majd megfelelnie a terméknek, amikor ténylegesen használni kezdik. A jogi szabályozás viszont közben is változhat, különösen egy olyan gyorsan mozgó területen, mint a mesterséges intelligencia.
Az adás egyik legizgalmasabb része az AI jogalanyiságáról szólt. Lehet-e valaha jogi személy a mesterséges intelligencia? Menyhárd Attila szerint jogi szempontból ez nem lehetetlen, mert a jog nagyon rugalmas: abból alkot jogalanyt, amiből akar. Az igazi kérdés azonban nem az, hogy meg tudná-e tenni, hanem az, hogy akarjuk-e. Ez társadalmi, morális és politikai döntés lenne.
A jog ugyanis alapvetően két kategóriába osztja a világot: jogalanyokra és jogtárgyakra. Vagy valaki tulajdonos, vagy valakinek a tulajdona. A mesterséges intelligenciát ma fejlesztők és befektetők hozzák létre, majd vállalatok és magánszemélyek használják vagy vásárolják meg.
Ha az AI jogalannyá válna, felmerülne a kérdés, hogy kié marad, ki veszíti el felette a tulajdonosi jogokat, és ki fejlesztene olyan technológiát, amelyet végül nem tud eladni.
Menyhárd Attila szerint ezért nem most kell előreszaladni az AI személyiségének jogi szabályozásával. Ennek akkor lehet értelme, ha valódi társadalmi igény jelenik meg rá. A kérdés nem pusztán technológiai, hanem az, hogy milyen társadalomban akarunk élni.
A beszélgetés másik nagy kérdése az volt, hogyan kell a jogászoknak érteniük az AI működését. Nem programozóvá kell válniuk, de az alapvető működési logikát ismerniük kell. Ez a generatív AI egyik legfontosabb tanulsága a jogászok számára. A nagy nyelvi modell nagyon jól megírt, meggyőző szöveget tud adni, de ez nem jelenti azt, hogy érti is, amit mond. A jogi munkában ez döntő különbség. Egy egyszerűbb birtokvédelmi kérdésre vagy dokumentumellenőrzésre adhat hasznos választ, de egy konkrét ügy jogi stratégiáját, kockázatelemzését és tényállásra szabott megoldását nem tudja felépíteni.
A jogászképzésnek is ehhez kell alkalmazkodnia. Ma már nem lehet pontosan tudni, milyen technológiát fog használni egy most beiratkozó joghallgató öt év múlva, amikor végez. Ezért az oktatás egyik legnagyobb kihívása, hogy nem egy konkrét eszközre, hanem változásra, alkalmazkodásra és önálló szakmai ítélőképességre kell felkészíteni a hallgatókat.
Menyhárd Attila egyértelműen fogalmazott:
az AI-jog ismerete már nem opcionális.
Nem arról van szó, hogy egy jogász vagy vállalat akar-e ezzel foglalkozni, hanem arról, hogy a mesterséges intelligencia már most része a vállalati működésnek, a gazdaságnak és a társadalmi folyamatoknak. Aki meg akar felelni a jogi és szabályozási környezetnek, nem teheti meg, hogy nem vesz tudomást róla.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
Napi