GazdaságSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 18. 4 percnyi olvasás
A növényvédőszer-használattól a vízigényig számos területen messze vannak még a 2030-ra kitűzött célok.
A világ élelmiszerrendszerei egyre távolabb kerülnek attól a pályától, amelyen 2030-ra egészségesebb, fenntarthatóbb és ellenállóbb mezőgazdaságot, valamint mindenki számára elérhető megfelelő étrendet lehetne biztosítani. Európa globális összevetésben kedvezőbb helyzetből indul, de a javulás üteme több területen messze nem elegendő. A probléma ráadásul nem pusztán környezetvédelmi kérdés: a fenntartható és egészséges élelmiszer előállításának költsége egyre inkább megjelenik a fogyasztói árakban is.
A Food Systems Countdown Initiative öt területen követi az átalakulást.
Ezek a következők:
A kutatások szerint a vizsgált mutatók jelentős része nem a kívánt irányba halad, miközben több esetében a változás egyszerűen nem elég gyors ahhoz, hogy a 2030-as célok teljesíthetők legyenek.
Európa ugyan a világ számos régiójánál jobb eredményeket mutat, de ez inkább relatív előny. A legfrissebb értékelések szerint ugyanis a kontinensen 19, a mezőgazdaságot és élelmiszerrendszereket érintő mutatónál a jelenlegi trendek mellett már nem reális a 2030-as céldátum elérése. Különösen problémás a mezőgazdaság vízigénye, a növényvédőszer-használat, az étrend minősége és az egészséges élelmiszerek megfizethetősége.
Az Európai Unió a zöld megállapodás részeként ambiciózus célokat tűzött ki. A Farm to Fork (a termőföldtől az asztalig) stratégia szerint 2030-ig felére kellene csökkenteni a vegyi növényvédő szerek használatát és kockázatát, legalább 20 százalékkal a műtrágyahasználatot, 50 százalékkal pedig a tápanyagveszteséget. Emellett az uniós mezőgazdasági terület legalább 25 százalékán ökológiai gazdálkodást kellene folytatni.
A célok teljesítése azonban egyre nehezebb. A növényvédő szerek uniós értékesítése 2024-ben mintegy 316 ezer tonnára emelkedett, ami egyetlen év alatt 8 százalékos növekedést jelentett. Igaz, a mennyiség még mindig 12 százalékkal alacsonyabb a 2011-es szintnél, de a friss fordulat jól mutatja, milyen nehéz egyszerre fenntartani a termelési szintet és csökkenteni a mezőgazdaság környezeti terhelését.
Az ökológiai gazdálkodásnál hasonló a helyzet: a 25 százalékos uniós cél azt jelentené, hogy néhány év alatt az agrárterület jelentős részét kellene átállítani.
A probléma közben nem kizárólag az, hogy mennyi növényvédő szert vagy műtrágyát használ Európa. A mezőgazdaságnak egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között kell ugyanazt, vagy lehetőleg nagyobb mennyiséget előállítania. A vízhiány, az aszály és a hőhullámok ezért könnyen szembeállíthatják egymással a fenntarthatósági és az élelmezésbiztonsági célokat.
Magyarország esetében különösen fontos társadalmi kérdés az egészséges étrend megfizethetősége. A Food Systems Dashboard adatai szerint a magyar lakosság mintegy 9 százaléka nem engedheti meg magának az egészséges étrendet, miközben az egészséges étrend becsült költsége napi több mint 5 vásárlóerő-paritáson számított dollár fejenként.
A mindennapi életben ennél is beszédesebb mutató az Eurostat felmérése: 2024-ben az uniós lakosság 8,5 százaléka nem tudott anyagi okokból minden második nap olyan étkezést megengedni magának, amely húst, halat vagy ezek vegetáriánus megfelelőjét tartalmazta. A szegénységi kockázatnak kitett magyarok körében ez az arány 37,3 százalék volt, amivel Magyarország a harmadik legrosszabb helyen állt az EU-ban Szlovákia és Bulgária mögött.
Ez azért különösen fontos, mert az élelmiszer-infláció nem egyformán érinti a háztartásokat. A magasabb jövedelmű családok könnyebben alkalmazkodnak az árakhoz: más terméket választanak, többet költenek friss zöldségre, gyümölcsre, halra vagy jó minőségű olajokra. Az alacsonyabb jövedelműek viszont gyakran az ár alapján kénytelenek dönteni. Így a drágább, de tápanyagban gazdag élelmiszerek helyett előtérbe kerülhetnek az olcsóbb, magas energiatartalmú, erősen feldolgozott termékek.
Ez egyszerre élelmezési, egészségügyi és gazdasági probléma. Az egészséges étrend megfizethetősége ugyanis nemcsak azt mutatja meg, hogy van-e elegendő élelmiszer, hanem azt is, hogy a lakosság ténylegesen hozzáfér-e a megfelelő minőségű táplálkozáshoz. A FAO 2026-os jelentésének központi témája éppen ezért a magas egészségesétrend-költség és annak szerepe az éhezés, az élelmiszer-bizonytalanság és az alultápláltság elleni küzdelemben.
Jó példája ennek az olívaolaj. A mediterrán étrend egyik fontos alapanyaga, amelyet a kiegyensúlyozott táplálkozás részeként tartanak számon, előállítása azonban erősen függ az időjárástól – írja elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Az olajfa ugyan viszonylag jól alkalmazkodik a szárazabb éghajlathoz, a tartós vízhiány, a szélsőséges hőség és a virágzás vagy termésképződés idején jelentkező hőstressz már komoly hozam- és minőségi kockázatot jelent.
Az ágazat világpiaci jelentőségét jól mutatja, hogy a Nemzetközi Olívatanács (International Olive Council, IOC) szerint a 2024/25-ös szezonban a világ olívaolaj-termelése 3,572 millió tonnára emelkedett, ami 38 százalékos éves növekedés volt. A fellendülés elsősorban Spanyolországnak köszönhető: az ország termelése 1,419 millió tonnára nőtt. Olaszország 248 ezer, Görögország 250 ezer tonna körüli termeléssel járult hozzá a globális kínálathoz.
A 2025/26-os szezonra ugyanakkor már mintegy 3,44 millió tonnás világtermést becsült az IOC, ami 4 százalékos visszaesést jelentene. Az uniós termelő országok együttes kibocsátása 2,056 millió tonna körül alakulhatott.
A mediterrán térség számára azonban az idei nyár újabb figyelmeztetés. A hőhullámok és az aszály mellett az erdőtüzek is növelik a kockázatot. Görögországban augusztusban egymást követően több súlyos tűz is pusztított, miközben az országot hőhullám és szárazság sújtja. Spanyolországban ugyancsak jelentős területeket érintettek a tüzek.
Az erdőtűz közvetlenül is megsemmisíthet ültetvényeket, de az agrárium számára a közvetett hatás legalább ilyen fontos. A tartós hőség és vízhiány csökkenti a terméshozamot, ronthatja az olajbogyó olajtartalmát és befolyásolhatja a végtermék minőségét. A kieső mennyiség pedig a feldolgozók és kereskedők költségein keresztül megjelenhet a fogyasztói árakban is.
Az olívaolaj története azért különösen tanulságos, mert jól szemlélteti az európai élelmiszerrendszer egyik legnagyobb dilemmáját. Miközben az EU egészségesebb és környezetkímélőbb mezőgazdaságot szeretne, maga az éghajlatváltozás egyre drágábbá és kiszámíthatatlanabbá teszi az élelmiszer-termelést.
A 2024/25-ös olívatermés látványos javulása miatt az olívaolaj piaca időlegesen fellélegezhetett, a következő években azonban nem lehet arra építeni, hogy minden gyenge szezon után automatikusan rekordtermés következik. Az IOC adatai szerint a világ olívaolaj-fogyasztása a 2025/26-os szezonban már 3,248 millió tonnára emelkedhetett, vagyis a kereslet továbbra is erős. Ráadásul a fogyasztás földrajzilag egyre inkább kiszélesedik: az EU részesedése a globális fogyasztásból a 2004/05-ös szezon több mint 70 százalékáról az utóbbi években nagyjából 45 százalékra csökkent.
Ez gazdasági szempontból azt jelenti, hogy az európai termelőknek egyszerre kell alkalmazkodniuk a klímaváltozáshoz, a növekvő környezetvédelmi elvárásokhoz és a világpiaci kereslethez. Ha egy mediterrán országban kiesik a termés, azt nem feltétlenül lehet gyorsan európai kínálattal pótolni, különösen akkor, ha más termelő régiókban is hasonló időjárási problémák jelentkeznek.
Napi