Messze nem volt egyhangú az Alkotmánybíróság (AB) hétfőn ismertetett döntése az alaptörvény tizenhetedik módosítása kapcsán. Mint arról a Magyar Nemzet beszámolt, a testület visszautasította azokat az indítványokat, amelyek a tiszás többség által elfogadott módosítások bizonyos pontjait támadták. Az AB hatáskör hiányában nem foglalkozott érdemben sem a Sulyok Tamás köztársasági elnököt elmozdító szabállyal, sem az országgyűlési képviselők mandátumát 12 évben maximáló előírással, sem azzal, amelyik hetven évben határozza meg az alkotmánybírói poszt betöltésének korhatárát. A részletekről ebben a cikkünkben számoltunk be részletesen.

Három döntés, megannyi különvélemény

Az AB a három témakörről külön határozatban döntött. A Sulyok Tamást elmozdító szabály esetében öt különvélemény született, vagyis nem értett egyet a többségi döntéssel Polt Péter, Horváth Attila, Handó Tünde, Juhász Miklós és Haszonicsné Ádám Mária.

Polt Péter – aki még az Alkotmánybíróság elnöke, de az új szabályok miatt szeptember elsején távoznia kell –, például arra mutatott rá: az alkotmánybíráskodás klasszikus eszköztára alapvetően arra a helyzetre alakult ki, amikor az alkotmányellenesség törvényi vagy más jogszabályi formában jelenik meg. Az ügy azonban szerinte más természetű alkotmányos dilemmát vet fel. Azt, hogy miként kell megítélni azokat a jelenségeket, amikor az alkotmányos vita tárgya az alaptörvény módosításának formájában jelenik meg. Úgy vélte, az ilyen helyzetek szükségképpen új alkotmányértelmezési kérdéseket vetnek fel.

Büntetéssel felérő változtatása

Különvéleményét Handó Tünde – Horváth Attilához hasonlóan – azzal kezdte, hogy a Sulyok Tamást eltávolító szabály alaptörvény-ellenes és azt meg kellett volna semmisíteni. Leszögezte, hogy a tiszás alaptörvény-módosítás nem alkotott a mindenkori köztársasági elnökre alkalmazandó új megszűnési jogcímet, hanem egyetlen alkalomra és egyetlen konkrét személyre szólóan, további állami döntés vagy felelősségi eljárás nélkül azonnali hatállyal megszüntette a hivatalban lévő elnök mandátumát. Hozzátette, hogy ha a jogi norma egyetlen ügyet vagy személyt rendez, az – kivételes esetektől eltekintve – valójában nem jogalkotás, hanem jogalkalmazás. És azt is: szerinte nyilvánvaló, hogy a tiszás alaptörvény-módosítás „közvetlenül és azonnali hatállyal, egyszeri alkalommal, egy név szerint beazonosítható személyre szab ki büntetéssel felérő joghátrányt anélkül, hogy a tisztességes eljárás feltételeit biztosítaná. A személyre szabott közhatalmi döntés (ítélet) jogi jellegét nem teszi normatívvá az, hogy e döntést az alkotmány-módosításra megszabott folyamatban fogadták el”.

Kommunista példák

Kemény mondatokat írt különvéleményében Horváth Attila is. Előbb felidézte, hogy Tildy Zoltán 1946. február 1-jétől 1948. július 31-ig volt Magyarország köztársasági elnöke, eltávolítása a kommunista hatalomátvétel tipikus technikáját mutatta: nem nyílt alkotmányos eljárással, hanem egy közeli családtagja elleni büntetőeljárással kényszerítették lemondásra. Az alkotmánybíró ezután Szakasits Árpád esetét hozta fel, aki 1948. augusztus 3-tól 1949. augusztus 23-ig volt köztársasági elnök, majd 1950-ig az Elnöki Tanács elnöke, ám politikailag terhessé vált, ezért Rákosi félreállíttatta, letartóztatta és koncepciós per indult ellene. „Mindezen történelmi előzményekre tekintettel különösen aggodalomra okot adónak tartom, hogy a mai modernkori Országgyűlés az Alaptörvény tizenhetedik módosításának megszavazásával negligálta az Alaptörvényben foglalt, a köztársasági elnökre vonatkozó közjogi felelősségi mechanizmus szabályrendszerét” – írta Horváth Attila. Szerinte aggodalomra ad okot az is, hogy az Országgyűlés úgy választott új államfőt augusztus 11-én, hogy nem várta meg az Alkotmánybíróság erről hozott döntését. „Felhívom a figyelmet arra, hogy a fékek és ellensúlyok (checks and balances) rendszerében az Alkotmánybíróság a törvényhozó hatalom feletti alkotmányos kontroll legfontosabb intézménye” – jegyezte meg.

Handó Tünde, Polt Péter és Horváth Attila különvéleményt fogalmazott meg a másik két ügyben, vagyis az országgyűlési képviselők mandátumának korlátozása és az alkotmánybírók 70 éves korhatárának bevezetése kapcsán is.