A választási kampányban a Fidesz még magabiztosan készült a győzelemre, a háttérben azonban már a kormányátadásra is készültek. A HVG birtokába került, eddig nem nyilvános kormányhatározat szerint az Orbán-kormány azt akarta, hogy a ciklus végéig a már vállalt állami kötelezettségek pénzügyi teljesítése „maradéktalanul megtörténjen”. Vagyis amit még lehetett, azt kifizettek volna – az új kormánynak pedig már kész helyzetekkel kellett volna szembenéznie.

A 2080/2026. számú kormányhatározatból az látszik, hogy miközben a nyilvánosság előtt a Fidesz a választási győzelemre készült, a minisztériumokban már az átadás-átvétel forgatókönyvét is előkészítették. A kormány külön célként határozta meg a már vállalt kötelezettségek pénzügyi teljesítésének felgyorsítását, vagyis hogy a ciklus lezárásáig minél több szerződéshez kapcsolódó pénz eljusson a kedvezményezettekhez. Ez azért volt fontos, mert amit már kifizettek, azt egy új kormány sokkal nehezebben tudta volna visszafordítani. A határozatból ugyanakkor önmagában nem következik, hogy minden kifizetés szabálytalan lett volna.

A mohácsi Duna-híd ügye jól mutatja, hogy mindez mit jelentett a gyakorlatban. A beruházás teljes költsége 451 milliárd forintra nőtt, és a választás előtt a szerződést úgy módosították, hogy az előleg mértéke 20 százalékról 98 százalékra emelkedjen az építési mérföldköveknél. Vitézy Dávid szerint a Duna Aszfalt összesen már 155,8 milliárd forintot kapott, ebből 94 milliárdot közvetlenül a választás előtti napokban utaltak ki. A kormány később felülvizsgálatot rendelt el a projektnél.

Nem a mohácsi híd volt az egyetlen nagy tétel. A választás előtt napirenden volt a Galvani híd, több vasútfejlesztés és számos más fővárosi, illetve vidéki beruházás is. A logika ezeknél is az lehetett, hogy minél előrébb jut egy projekt a szerződéskötésben és a kifizetésben, annál nehezebb egy következő kabinetnek visszalépnie vagy újragondolnia azt. Az uniós projekteknél ehhez társult az állami előfinanszírozás: Magyarország sok esetben akkor is kifizette a támogatásokat, amikor az uniós pénz még nem érkezett meg.

A képet tovább árnyalja a Brüsszel központjába tervezett, 7,2 milliárd forintos luxusétterem ügye is. A HVG szerint ezt szintén egy nem nyilvános kormányhatározat alapozta meg: az Orbán-kormány újabb értékes ingatlant vásárolt volna, amelyben a magyar gasztronómiát népszerűsítő exkluzív éttermet alakítottak volna ki. A projekt végül nem valósult meg, vagyis ez már azok közé a tervek közé tartozott, amelyeket a kormányváltás meg tudott állítani.

A most megismert határozat így azt mutatja, hogy a vereség lehetőségével számolva az Orbán-kormány az utolsó hetekben igyekezett minél több korábban vállalt kötelezettséget pénzügyileg is lezárni. Ahol ez sikerült, ott a Tisza-kormány már kész szerződéseket és kifizetéseket örökölt; ahol nem, ott maradt lehetőség a projektek felülvizsgálatára. A mohácsi híd és a brüsszeli luxusétterem két különösen látványos példa arra, hogy melyik oldalon dőlt el végül a mérleg.