ÉletmódSzerző: origo 2026. 08. 18. 1 percnyi olvasás
A friss adatok szerint újra terjed a szifilisz. Milyen tünetei vannak, mennyi a lappangási ideje, hogyan kezelhető? A szakértő válaszol!
Volt idő, amikor királyokat, katonákat és művészeket egyaránt rettegésben tartott. Mégis többet kommunikáltak a szégyenről, mint magáról a kórról. A szifilisz története ma sem ért véget. A szakemberek szerint Európában ismét egyre több az új eset. Hogyan jutottunk idáig, és mely jelekre érdemes odafigyelni? Dr. Kertész Norbert válaszolja meg a szifilisszel kapcsolatos legfontosabb kérdéseinket.

Kevés nyavalyát övez annyi félreértés, mint a szifiliszt. A fertőzés évszázadokon át nemcsak az egészségre jelentett veszélyt, hanem egyfajta társadalmi megbélyegzéssel is járt. Sokan inkább titkolták a tüneteiket, mintsem segítséget kérjenek, így a kórokozó újabb és újabb embereket fertőzhetett meg. Bár a modern orvostudomány ma már hatékonyan képes kezelni, a szifilisz korántsem tűnt el. A szifilisz terjedése újra egyre nagyobb problémát okoz, ugyanis az elmúlt években ismét emelkedni kezdett az esetszám Európában - írja a Fanny magazin.
A szifilisz eredete máig vita tárgya a történészek és a kutatók között. A legismertebb elmélet szerint a betegséget Kolumbusz Kristóf matrózai hurcolták Európába az amerikai kontinensről az 1490-es években. Nem sokkal később pusztító járvány söpört végig Nápolyban, majd szinte az egész kontinensen. Érdekesség, hogy szinte minden ország a szomszédaira próbálta hárítani a szifilisz terjedésének felelősségét. Az olaszok és a németek gyakran „francia kórnak" nevezték, a franciák „nápolyi betegségként" emlegették, máshol pedig a spanyolokhoz kötötték a fertőzést. Innen ered az a tévhit is, hogy a szifilisz Spanyolországból származik. Valójában erre nincs egyértelmű bizonyíték, a történelmi elnevezések inkább politikai és kulturális előítéleteket tükröztek, mint valódi tudományos ismereteket. Abban azonban a kutatók egyetértenek, hogy a 15–16. század fordulóján a fertőzés rendkívül gyorsan terjedt Európában. Akkoriban még senki sem ismerte a kórokozót, hatékony kezelés sem létezett, ezért a kór gyakran súlyos szövődményekhez, maradandó károsodásokhoz, sőt halálhoz vezetett.