Az Alkonyat-filmek rajongói biztosan emlékeznek rá, hogy Edward Cullen még emberként, 1918-ban spanyolnáthában halt meg. Bár ez természetesen csak fikció, viszont Edward betegsége nagyon is valós történelmi eseményhez kapcsolódik. A spanyolnátha járvány ugyanis az emberiség egyik legpusztítóbb világméretű pandémiája volt, amely néhány év alatt több emberi életet követelt, mint maga az első világháború.

A spanyolnátha története: honnan indult és mekkora pusztítást okozott?

1918 tavaszán egy addig ismeretlen H1N1-törzs söpört végig a világon. A járvány szinte megállíthatatlanul terjedt, hiszen a háború miatt katonák milliói utaztak egyik országból a másikba, magukkal víve a fertőzést is. Három nagy hullámban pusztított, és a becslések szerint a világ akkori lakosságának közel egyharmada fertőződött meg. A kutatók ma úgy vélik, legalább 50 millió ember vesztette életét, de egyes tanulmányok szerint ez a szám akár a 100 milliót is elérhette. A Nature Reviews Microbiology és a Centers for Disease Conrtol and Prevention (CDC) elemzései szerint a spanyolnátha a modern történelem leghalálosabb influenzajárványa volt. Egyébként a név sokakat megtéveszthet, hiszen a kór valójában nagy valószínűséggel nem Spanyolországból indult. Az első világháború idején a hadviselő országok igyekeztek eltitkolni a influenzahullám méreteit, nehogy pánikot keltsenek vagy gyengítsék a katonák harci kedvét. Spanyolország ugyanakkor semleges ország volt, így a sajtó szabadon beszámolhatott a fertőzésről, sőt arról is, hogy XIII. Alfonz király is megbetegedett. Emiatt sokan azt hitték, ott jelent meg először a vírus, és így rajta maradt a „spanyolnátha” elnevezés. A kutatók ma is vitatják a pandémia eredetét. Egyes elméletek szerint az amerikai Kansas államból indult, mások Franciaországot vagy Észak-Kínát tartják valószínűbbnek. Abban azonban egyetértés van, hogy a háborús körülmények kiváló lehetőséget teremtettek a kór villámgyors terjedésére.

A spanyolnátha tünetei és lefolyása

A spanyolnátha tünetei az első időszakban nagyon hasonlítottak a ma ismert influenzához. A betegeknél magas láz, hidegrázás, kínzó fej- és izomfájdalom, erős köhögés, torokfájás és teljes kimerültség jelentkezett. Sok páciens ma már néhány nap alatt drámai állapotba került. Életveszélyes vírusos vagy bakteriális tüdőgyulladás alakult ki, a szervezet nem jutott elegendő oxigénhez, ezért számos fertőzött arca és ajkai elkékültek. Az orvosok akkoriban még nem rendelkeztek antibiotikumokkal, intenzív osztályokkal vagy lélegeztetőgépekkel, így nagyon kevés eszközük volt a kritikus állapotú betegek megmentésére.