Ha gyerekkorunk kedvenc konzolját közvetlenül egy modern tévére vagy monitorra kötjük, könnyen csalódást kelthet a látvány. Nem, itt most nem arról van szó, hogy a nosztalgia megédesíti a gyermekkorunk emlékeit a retró játékkonzolok kapcsán. A régi videojátékokat nem a mai modern kijelzőkhöz tervezték. A 80-as, 90-es és a 2000-es évek elején készült játékokat elsősorban az akkori meghatározó kijelzőtechnológiához, a jó öreg katódsugárcsöves, vagyis CRT-kijelzőkhöz készítették.

Retró játékkonzolok és modern monitorok

A CRT-tévéknek és -monitoroknak nincs az LCD- és OLED-panelekhez hasonló, rögzített pixelrácsuk. Ehelyett – nagyon leegyszerűsítve – az elektronnyaláb sorról sorra, balról jobbra és fentről lefelé rajzolja ki a képet. Az emberi szem számára azonban az egész folyamat azonnalinak tűnik. Ez jelentősen eltér az LCD- és OLED-képernyők működésétől. Ezek ugyanis teljes képkockát jelenítenek meg, és azt a következő frissítésig megtartják. Ennek a technikai különbségnek köszönhetően a CRT-k évtizedeken át sokkal jobb mozgásmegjelenítést nyújtottak, mint LCD-társaik. A magas képfrissítési frekvenciájú modern LCD- és OLED-kijelzők ezen a téren már jóval közelebb kerültek a CRT-khez. Sok korabeli játék képkockasebessége alacsony vagy ingadozó volt, amit a CRT-k mozgásmegjelenítési sajátosságai kevésbé tettek feltűnővé.

 anélkül az elmosódás nélkül, ami akkor jelentkezik, ha egy síkképernyős készüléket a natív felbontásánál alacsonyabb felbontáson próbálunk futtatni. 

• A 240p és a 480i ma az úgynevezett standard felbontású (SD) megjelenítési módok közé tartozik, 
• szemben a nagy felbontású (HD) és ultra-nagy felbontású (UHD) szabványokkal. 

(A 480i váltottsoros megjelenítést használ: a kép páratlan és páros sorait két egymást követő menetben rajzolja ki. A 240p ezzel szemben progresszív jel, amelynél a képsorok egymás után jelennek meg.) A valaha gyártott CRT-tévék többsége standard felbontású készülék volt. Készültek ugyan nagy felbontású készülékek is, de a HD-korszak kezdetére az LCD-képernyők népszerűsége már meghaladta a CRT-képernyőkét. A modern LCD- és OLED-tévéket ráadásul nem a régi konzolok alacsony felbontású analóg jeleinek megjelenítésére tervezték. Problémát jelent a régi felbontások feldolgozása is. A modern tévéknek a 480i váltottsoros jelet progresszív képpé kell alakítaniuk, majd a panel felbontásához kell igazítaniuk. Ez a képfeldolgozás késleltetést okozhat. Sok készülék ráadásul a 240p-t is tévesen 480i-ként kezeli, ami például mozgás közben jelentkező képhibákat okozhat. A képet ezután a modern kijelző jóval nagyobb natív felbontására is fel kell skálázni, ami nem megfelelő képfeldolgozás esetén tovább ronthatja a látványt.