Zsiga Bulcsúval az alábbi események mentén haladva vizsgáltuk a Fidesz előző heteit:

• A párt június 13-án tartotta tisztújító kongresszusát, amelyen újra Orbán Viktort választották elnöknek. Az alelnökök személyében és az elnökségben ugyan történtek változások, de a fő politikai, tartalmi irányvonal változatlan maradt.
• Július 9-én a Sándor-palotánál demonstrált a párt. A tüntetés kommunikációjában Orbán Viktor aktív szerepet vállalt, viszont az eseményen nem jelent meg. A Fidesz úgy látja, hogy a Tisza Párt az Alaptörvény tizenhetedik módosításával önkényuralmat épít, miközben a Tisza épp az ellenkezőjét, azt állítja, hogy a demokráciát reparálja. A Fidesz az Alaptörvény-módosítás szavazásának napján nem vett részt az Országgyűlés ülésén, viszont azóta újra aktív szereplője a parlamenti vitáknak.
• Július 13-án Gulyás Gergely bejelentette, hogy lemond a Fidesz parlamenti frakciójának vezetéséről. A politikus az Alaptörvény tizenhetedik módosítása mellett arra hivatkozott, hogy olyannak adná át a vezetést, aki 2030 után is képviselőként folytathatja – Gulyás Gergely a tizenkét éves/három ciklusos képviselői mandátumkorlát miatt kiesett ebből a körből.
• Ferencz Orsolya a választások után többször is kritikusan beszélt a Fidesz működéséről. A politikus ugyan új pártalapítási szándékot hivatalosan nem jelentett be, de utalást tett arra, hogy új közösséget szervezhetnek: „Sokan fogalmazták meg az elmúlt időszakban, hogy együtt kezdjünk hozzá a polgári Magyarország közéleti otthonának felépítéséhez. Eldöntöttük, hogy újra erős politikai közösséget építünk. Ez a történet most nem a Fideszről vagy a Tiszáról kell szóljon, hanem arról, milyen Magyarországon szeretnénk élni?”

Zsiga Bulcsú lapunk kérdésére így foglalta össze a Fidesz tisztújítás óta látott politikáját: „Követik azt az utat, amit akkor kijelöltek, tehát folytatják, a fő irányvonal változatlan. A középpontban továbbra is a volt kormányzati eredmények, valamint a szuverenista politika hangsúlyozása látható. Ezek kiegészülnek az ellenzéki pozícióból fakadó közelmúlt-értelmezéssel, a Fidesz szerint újra a 2002-2009 közötti időszak vár az országra, rossz kormányzással, aminek a társadalom zsebe is a kárát látja.”

Az elemző arra emlékeztetett, hogy a Fidesz reagálhat úgy a mostani a helyzetre, ahogy azt a 2002-es választás után tette. Orbán Viktorék akkor is kormányzati pozícióból veszítettek, majd a vereséget követően a polgári körökkel, az utcai politizálással, a parlamenti kivonulással egyrészt mozgásban tartották a kormánykritikus tábort, másrészt felépítették a Fidesz társadalmi beágyazottságát.

Vélhetően most is hasonló stratégia mentén haladna a Fidesz, de ez könnyen átcsaphat vágyvezérelt gondolkodásba. A párt helyzete jelentős mértékben eltér a kétezres években látott pozíciótól, ahogy a kongresszuson is elhangzott: a hosszú kormányzás hatására a pártban leépült az a részvételi kultúra, ami egy ilyen időszakban a megújulást szolgálhatná. Az elmúlt másfél évtizedben centralizált módon, fentről lefelé mozgósított a Fidesz, ezért egyelőre nem látszik az a mozgalmi kultúra, ami alulról felfelé szervezhetné újjá a tábort

– mondta Zsiga Bulcsú.

Ami pedig a pártarénát illeti, a Tisza kétharmados országgyűlési többsége miatt hasonló strukturális helyzetbe kényszerült a Fidesz, mint a 2010-2026 közötti parlamenti ellenzék. Ami ezen a területen megkülönbözteti az április 12. előtti időszakot a mostanitól, hogy egyrészt Magyar Péterék a politika középpontjába emelték a parlamenti vitákat, másrészt a Fidesz egyelőre nem töredezett szét kisebb pártokra, bár Ferencz Orsolya fent idézett nyilatkozata már inkább kifelé mutat az „egy a tábor, egy a zászló” elvből, miközben Navracsics Tibortól is hallhattunk több kritikus nyilatkozatot.

Zsiga Bulcsú megjegyezte: „Látjuk, hogy a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján a társadalom hova árazta be a Fideszt. Rajnai Gergely kollégám elemzésében arra jutott, hogy paradox módon a Tiszának érdeke a Fidesz megmaradása, hogy lehessen visszafelé mutogatni, ez alapján nem lehetetlen, hogy elméletben a Fidesz legyen a Tisza váltópártja. A pártverseny szempontjából fontos a cikluskorlátozás bevezetése, ami egyfajta deperszonalizált működést is magával hozhat. Orbán Viktor és több fideszes frontember ezzel háttérbe szorul – legalábbis a parlamenti politizálás tekintetében mindenképpen –, így kialakulhat egy olyan helyzet a magyar politikában, hogy a személyek helyett újra a világnézeti elemek, a programok és a pártok kerülnek előtérbe”.

Az elemző úgy látja, „a cikluskorlátozás rámutat a Fidesz merítési problémáira is, korábban nem igazán volt igény a pártban arra, hogy a táborból kiéneklő szereplők előtérbe kerüljenek. Most pedig több jobboldali szereplőtől ugyanazokat a kritikákat olvashatjuk a Fidesz irányába, mint amelyekről a 2010-es években a baloldalon beszélgettek: hogyan kell viszonyulni a volt kormányzati ciklusokhoz, a vezetőhöz, lehet-e szövetkezni azokkal, akik Orbán Viktor elsődlegességét megkérdőjelezik. Strukturálisan sok minden adott ahhoz, hogy a Fidesz hasonló útra kerüljön, mint 2010 után a baloldal, de még nem dőlt a kérdés”.

Orbán Viktor pozíciója

Zsiga Bulcsú Gulyás Gergely frakcióvezetésről történő lemondásáról úgy vélekedett, hogy „Gulyás Gergely hátrébb lépése a Fidesz, vagy a magyar jobboldal táborának hitét roppanthatja meg. Ha a választók azt látják, hogy bár ők küzdenének, viszont a vezető politikusok inkább hátrébb lépnek, akkor kisebb társadalmi hatása lehet a különböző kezdeményezéseknek. A választók elvárhatják a kitartást, az állhatatosságot azoktól, akiket megbíztak a képviselettel. Ráadásul a Fidesz az önkényuralom vádjával, a jogállamiság és a konszenzuális demokrácia értékeinek hiányolásával olyan kérdéseket feszeget, amelyekben a társadalom többségénél vélhetően hitelességdeficittel rendelkezik”.

Ami pedig Orbán Viktort illeti, Zsiga Bulcsú szerint a Fideszben is látják, hogy „a cikluskorlátozások a magyar politika deperszonalizációjának irányába mutatnak, ami egyébként ellentétes a nemzetközi politika trendjeivel. Orbán Viktor ettől függetlenül lehet a jobboldal szellemi vezetője, akihez mindenkinek viszonyulnia kell, de a formális pozícióknál megvan kötve a keze”.

Az, hogy Orbán Viktor nem jelent meg a tüntetéseken, mutathatja a megújulási szándékot is. Ha ezek az események róla szólnának, akkor pont a megújuláshoz szükséges toborzási és az új vezető politikusok felépítési lehetőségét szűkítené. A jobboldalnak vélhetően hozzá kell szoknia ahhoz, hogy már nem mindig Orbán Viktor lesz a főszereplő

– húzta alá a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.

(Borítókép: Havasi Bertalan, Szűcs Gábor, Áder János, Tóth Elizabeth és Osztie Zoltán a StopÖnkény tüntetésen 2026. július 9-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)