A spanyol kultúrához gyakran társítják a temperamentumos, drámai szerelmi történeteket, gondoljunk csak A sevillai borbély sztorijára. Míg Don Juan alakja pontosan annak a csábítónak a mintája, aki sok nő számára éppen a titokzatossága miatt vált izgalmassá. Most kiderítjük, miért olyan ellenállhatatlanok a hasonló partnerek!

A dopamin diktál

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint az ok az agyunkban, a múltunkban és a kötődési mintáinkban keresendő.

– Ami ritka, arra hamarabb felkapjuk a fejünket, és fenntartja az érdeklődésünket. Ha valaki hideg, egyedi, nem áll rögtön a rendelkezésünkre, azt vonzóbbnak látjuk – kezdi a szakértő, aki hozzáteszi, hogy a jelenség hasonló a szerencsejátékhoz. Mivel nem állandó a nyereség, és van egyfajta kiszámíthatatlanság, aktiválódik az agy jutalmazórendszere.

– Nem mindig van jelen, nem mindig kapjuk meg, ez pedig erősíti ezt a működést. Az a férfi, aki egyszer elérhető és figyelmes, máskor pedig távolságtartó, beindítja a dopaminrendszert, és a vágyakozás erőteljesebbé válik. De az önértékelés szintjén is kihívást jelent, ha megszerezzük, ugyanis akkor értékesnek érezzük magunkat: azt éljük meg, hogy csinosak, szerethetőek vagyunk – tette hozzá a Fanny magazinnak. Ahogy a legtöbb párkapcsolati nehézség esetén, úgy itt is szerepet játszanak a gyerekkori kötődési minták.

A múlt csapdájában

Ha a szülő-gyerek kapcsolatban valaki azt tapasztalja meg, hogy az anya vagy az apa egyszer elérhető, egyszer nem, egyszer kap tőle szeretetet, egyszer nem, akkor ez összemosódik a bizonytalansággal.

– Felnőttkorban egy ismerős dinamikába megy bele, olyan kötődéseket keres, amelyek emlékeztetik erre. Újraél hasonló kapcsolatokat azért, mert tudattalanul vágyik a múltbéli trauma kijavítására, és arra, hogy beteljesüljön a hiány, ami kiskorában nem – árulja el a pszichoterapeuta. A férfiról viszont csak egy idealizált kép él a nő fejében, nem látja a valódi énjét, így ha végül sikerül megszereznie, gyakori, hogy kiábrándul belőle.