KülföldSzerző: euronews 2026. 08. 18. 7 percnyi olvasás
Az Európai Bizottság július 17-én javasolta a blokk fő klímapolitikájának, a kibocsátáskereskedelmi rendszernek (ETS) felülvizsgálatát. Az Euronews elmagyarázza, mi az ETS, miért vizsgálják felül, és miért vált hihetetlenül sarkító témává az EU napirendjén.
Július 17-én mutatták be az Európai Bizottság által az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátási piacának felülvizsgálatát, a kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS). Ez azután született, hogy több hónapig intenzív lobbitevékenységet folytattak azok részéről, akik meg akarták semmisíteni, és a másik oldal azt állítja, hogy változatlannak kell maradnia, vagy csak kis mértékben módosítani kell.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az ETS felülvizsgálata az EU egyik legkövetkezményesebb éghajlat-politikai csatája lesz, mivel az éghajlati ambíció, az ipari versenyképesség és az energia megfizethetőségének metszéspontjában helyezkedik el.
Az Euronews magyarázója megvizsgálja az ETS alapjait, mi forog kockán, és miért volt az ETS olyan forró téma az EU napirendjén.
A kibocsátáskereskedelmi rendszer az EU által az EU teljes kibocsátásának körülbelül 40%-át kitevő nehézipari ágazatok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának (ÜHG-kibocsátásának) csökkentésére használt, korlátozó és kereskedelmes rendszer.
A gyakorlatban az ETS megköveteli bizonyos iparágaktól, hogy fizessenek az általuk kibocsátott szennyezésért. Ez azt jelenti, hogy minden egyes kibocsátott metrikus tonna CO2 után kibocsátáskereskedelmi egységeket kell vásárolniuk.
Egyes iparágak ingyenes kibocsátási egységekre jogosultak. Ezzel elkerülhető, hogy olyan országokba kényszerüljenek áttelepülni, ahol kevésbé szigorú környezetvédelmi szabályok, úgynevezett szén-dioxid-kibocsátási szivárgás uralkodik.
A korábbi kibocsátáskereskedelmi rendszer szerint a rendszer kibocsátási felső határát úgy határozták meg, hogy 2039-re elérje a nulla ingyenes kibocsátási egységet.
A kibocsátási egységek teljes számát minden évben csökkentették annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátások összhangban legyenek az EU éghajlat-változási céljaival.
A Bizottság azt javasolta, hogy hosszabbítsák meg 2039 után is, továbbra is feltételes ingyenes kiosztást biztosítva az ipar számára a versenyképességi aggályok kezelése érdekében, mivel számos ipari ágazat várhatóan jóval ezen időpont után is tovább fog kibocsátani.
Az ETS-t 2005-ben vezették be, hogy segítsék az EU-t a Kiotói Jegyzőkönyv – a világ első, az ÜHG-kibocsátás csökkentését célzó jogilag kötelező erejű megállapodása – szerinti kötelezettségeinek teljesítésében. Azóta nagyjából 50%-kal csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását az érintett ágazatokban.
A jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszer az EU 2030-ra szóló éghajlat-politikai céljain alapul, amelyek előírják, hogy az 1990-es szinthez képest az 1990-es szinthez képest 55%-kal csökkentse az EU-t a 2021-ben elfogadott éghajlat-változási törvény értelmében. 2050-re az EU-nak jogilag kötelező elérnie a hálózatsemlegességet.
De az EU most egy köztes, kötelező érvényű éghajlat-változási célt is elfogadott a nettó ÜHG-kibocsátás 90%-os csökkentésére 2040-ig.
A Bizottság szerint a beruházásokhoz kiszámíthatóságra és stabilitásra van szükség, és ennek megfelelően az ETS-t felül kell vizsgálni az új cél elérése érdekében.
A soron következő negyedik jogszabály-felülvizsgálat során felméri, hogy az olyan kulcsfontosságú tervezési jellemzők, mint a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása és a piac működése továbbra is egyensúlyban tartják-e az EU éghajlati és versenyképességi céljait.
Az acél és a vas, a cement, a vegyszerek, az olajfinomítók, a papír és cellulóz, az üveg, a kerámia és az alumínium mind az ETS hatálya alá tartoznak; a repülés és a tengerészet is részben lefedett.
Az Európai Gazdasági Térségen belüli járatoknak fizetniük kell az általuk termelt kibocsátásért. Az 5000 km-en belüli célállomásról Európába érkező nemzetközi járatok 2029-től kötelesek fizetni CO2-kibocsátásukért az új bizottsági javaslat szerint.
Az EU kikötőibe befutó nagyméretű hajók 2024 óta szerepelnek az EU ETS-ben, és a hajózási társaságok fokozatosan felelőssé válnak az összes bejelentett kibocsátásukért.
A befolyt bevételeket tiszta technológiákra, köztük a nehézipar dekarbonizációjára kívánják fordítani, amelyeket jellemzően nehezebb zöldíteni. Az ötlet az, hogy arra ösztönözzük az iparágakat, hogy kevesebbet szennyezzenek, miközben a zöld átállásra is pénzzé teszik.
A szén-dioxid-piac változásainak nyertesei és vesztesei egyaránt lesznek, attól függően, hogy a szén-dioxidot magasabb vagy alacsonyabb áron árazzák. A felülvizsgálat meghatározhatja az európai zöld átállás finanszírozásának ütemét is.
Az ETS összesen 265,7 milliárd eurót gyűjtött a kezdete óta, és a legtöbb közvetlenül az uniós országokba irányul. A bevételek egy részét olyan uniós finanszírozási programokba is irányítják, amelyek a tiszta technológiai innovációba és az energetikai átállásba történő beruházásokat támogatják.
2013-tól 2025 végéig az ETS-aukciók több mint 258 milliárd eurós bevételt értek el. Csak 2025-ben a bevételek összesen több mint 43 milliárd eurót tettek ki, amelyből mintegy 24 milliárd euró közvetlenül részesült az uniós országokban. Azonban ezeknek a pénzeknek nem mindegyike ment el az energetikai átálláshoz.
A Bizottság most azt akarja, hogy a tagállamok a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételek legalább 50%-át az ipar számára fordítsák a hazai ipar szén-dioxid-mentesítésére. Ez politikailag jelentős lehet, mivel sok pénzügyminisztérium az ETS bevételeit az általános állami költségvetés támogatására használta fel.
Számos iparág, különösen a vegyipar, hozzájárult ahhoz, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer a figyelem középpontjába kerüljön, mint a magas villamosenergia-árak egyik felelőse.
Azzal érveltek, hogy a magas energiaárak leállítják az európai gyárakat, amelyek soha nem tértek vissza teljesen az olcsó orosz gáz elhagyása után. A szén-dioxid-kibocsátás költségeit a villanyszámlára hárították, ami tovább súlyosbította a versenyképesség hiányát Kínával és az Egyesült Államokkal szemben.
Az ipart több uniós ország támogatta, Olaszország pedig nyíltan kérte az ETS megszüntetését. Ausztria, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország – a hagyományosan inkább fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodó nemzetek – szintén a magas szén-dioxid-kibocsátási költségek mellett álltak.
Portugália, Spanyolország, Dánia, Finnország és a hatalmas mennyiségű megújuló energiát előállító országok lobbiztak a Bizottságnál, hogy tartsa meg az ETS-t, és ne szüntesse meg az éghajlati törekvéseket, hivatkozva a szén-dioxid-mentesítésre szoruló ágazatok jelentős bevételeire.
Érdekes módon a nehézipari ágazatok közül néhány olyan vállalat, amely már beruházott tiszta technológiákba a tevékenységük szén-dioxid-mentesítése érdekében, szintén egy szilárdabb kibocsátáskereskedelmi rendszert támogat, ahelyett, hogy megszüntette volna azt, félve a beruházások elvesztésétől és a szabályozási biztonságtól.
Még a támogatók közül is több uniós ország kért több ingyenes kibocsátási egységet a lanyha versenyképesség miatt.
A vita alapvető kompromisszumhoz vezet.
A támogatók szerint az ETS a legköltséghatékonyabb módja a kibocsátás csökkentésének, mivel megdrágítja a szennyezést, és a tisztább technológiákat jutalmazza.
A kritikusok azzal érvelnek, hogy ha nem kísérik erőteljes támogatási intézkedések, ez megemelheti az energiaköltségeket, hátrányos helyzetbe hozhatja az európai ipart, és aránytalanul érintheti a háztartásokat – mivel az EU 2028-tól külön jogszabály bevezetését tervezi az ETS2, amely a közúti közlekedés és az épületek üzemanyag-szállítóira vonatkozik.
A fogyasztók nem vásárolják meg közvetlenül az ETS kibocsátási egységeket, de az üzemanyag-beszállítók várhatóan a szén-dioxid-költség egy részét áthárítják a benzin, a gázolaj, a földgáz és a fűtőolaj magasabb árain keresztül.
A stafétabotot az Európai Parlament kezdi, az Európai Parlament és a Tanács átadta a politikai tagoknak. A nyári szünet utáni tárgyalások.
Mivel azonban arra számít, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer szélesebb körű átalakítása az EU egyik legvitatottabb éghajlati ügyévé válik, a Bizottság fel akarja gyorsítani a döntéseket az energiaintenzív iparágak ingyenes szén-dioxid-kibocsátási egységeiről. Azt állítja, hogy a vállalatoknak befektetési biztonságra van szükségük jóval az átfogó reform lezárása előtt.
Napi