KülföldSzerző: index 2026. 08. 18. 8 percnyi olvasás
Ha eddig még nem lett volna elég, most olajat öntött a tűzre az orosz elnök.
A Kreml közlése szerint az orosz elnök Iturup szigetén Valerij Limarenko, a távol-keleti Szahalin terület kormányzójának kíséretében felkeresett egy halfeldolgozó üzemet (ahol még kaviárral is megkínálták), egy kórházat és egy iskolát is.
Az orosz elnök a Kurili-szigetek mellett Szahalin-szigetére is ellátogatott, ahol végignézte az orosz haditengerészet gyakorlatát, valamint találkozót tartott „Oroszország keleti határainak biztonsága” címmel. Vlagyimir Putyin egyúttal „provokációnak” nevezte a japán szankciókat, és azt mondta, hogy „Japán Oroszországot nevezte meg fő fenyegetésként. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mi nem fenyegetjük Japánt. Ellenkezőleg, nekik vannak területi követeléseik hazánkkal szemben.”
Ugyanakkor elöljáróban megjegyezzük, hogy nem Putyin volt az első orosz államfő, aki elutazott a vitatott hovatartozású szigetcsoportra. Dmitrij Medvegyev 2010-ben járt itt először, majd miniszterelnökként több alkalommal is visszatért, utoljára pedig Mihail Misusztyin kormányfő utazott a Kurili-szigetekre 2021-ben.
Takaicsi Szanaé japán miniszterelnök a vitatott hovatartozású szigeteket „történelmileg és nemzetközi jog szerint is elidegeníthetetlenül japán területnek” nevezte, és Putyin látogatását „teljességgel elfogadhatatlannak” minősítette, amely „sérti a japán nép érzéseit”, és „nehezebbé teszi a kapcsolatok középtávú helyreállítását”. Elmondása szerint a látogatás „ellentétes Japán következetes álláspontjával az Északi Területek ügyében”, és reméli, hogy az orosz fél „komolyan veszi az ügy súlyát”.
Motegi Tosimicu japán külügyminiszter közleményben tiltakozott a látogatás ellen, majd berendelte Nyikolaj Nozdrjov orosz nagykövetet, hogy „határozott tiltakozását” fejezze ki neki. A minisztérium közlése szerint Motegi arról tájékoztatta a nagykövetet, hogy a látogatás „rendkívül negatív hatással lesz” a japán–orosz kapcsolatokra, amelyeket már amúgy is megterhelt Moszkva ukrajnai inváziója.
Maria Zaharova orosz külügyi szóvivő elutasította a japán miniszterelnök nyilatkozatait, mondván, azok „szélsőséges felháborodást keltenek, és teljességgel elfogadhatatlanok”. Zaharova szerint Iturup „jogilag, akárcsak az összes Kurili-sziget, hazánk szerves része”, a japán tisztviselők pedig „odáig merészkedtek, hogy arcátlanul előírják Moszkvának, mely régióit látogathatja vagy nem látogathatja meg vezetője”.
A tokiói orosz nagykövetség közleményében szintén Oroszország szerves részének nevezte a szigeteket, amelyek „törvényes nemzetközi alapon” váltak orosz területté, hozzátéve, hogy „az elnök országon belüli utazásai kizárólag az orosz vezetés hatáskörébe tartoznak, és nem lehetnek külföldi államokkal folytatott egyeztetés tárgyai”.
Medvegyev korábbi elnök közösségi oldalán azt írta, a szigetek „orosz föld voltak, jelenleg is azok, és azok is maradnak”, hozzátéve: „aki ezt nem érti meg, annak szembe kell néznie tévedésének szörnyű következményeivel”.
A Kurili-szigetek az Ohotszki-tengert választja a Csendes-óceántól, tulajdonképpen egy vulkanikus szigetlánc, amely mintegy 1300 kilométer hosszan húzódik a Kamcsatka-félsziget déli csücske és Japán legészakibb szigete, Hokkaidó között. Szahalin-szigetével együtt ma Oroszország Szahalini területét képezik.
A területi vita a második világháború idején keletkezett, amikor a Szovjetunió 1945 augusztusában hadat üzent Japánnak, majd megszállta a szigetcsoportot. A megszállt területek között volt a négy legdélebbi sziget is: Iturup, Kunasir, Sikotan és Habomai. Azonban ezeket Tokió továbbra is magának követeli, és nem ismeri el az orosz fennhatóságot felettük. Japán külön elnevezést használ erre a négy szigetre: Északi Területeknek nevezi őket.
Japán szerint a négy vitatott sziget Japán elidegeníthetetlen része, amely jelenleg orosz megszállás alatt áll, míg Moszkva azzal érvel, hogy a Kurili-szigetek feletti fennhatóságot a második világháború utáni állapot határozza meg. A rendezetlen vita azóta is megakadályozza, hogy két ország aláírja a háborút lezáró békeszerződést.
A japánok a második világháború előtti állapotra hivatkoznak, amely szerint az ország már az oroszok megjelenése előtt felfedezte az Északi Területeket, és már a 19. század elején ellenőrzése alá vonta a négy szigetet. Az 1855-ös kereskedelmi, hajózási és határmegállapításról szóló szerződés megerősítette az Északi Területek legészakabbra elhelyezkedő szigete és a már orosz fennhatóság alatt álló Urup közötti határokat.
Tokió közlése alapján a vitatott szigeteket folyamatosan Japán birtokolta, egészen a második világháború végéig, amikor a Szovjetunió hadat üzent a szigetországnak. A szovjet csapatok 1945. augusztus 28. és szeptember 5. között szállták meg a négy szigetet, amikor már Japán letette a fegyvert. A Szovjetunió ezt követően a saját területéhez csatolta őket, és 1949-ig kitelepítette a szigetek mintegy 17 ezer japán lakosát.
Ugyan békeszerződést nem írt alá a két ország, de Moszkva és Tokió 1956-ban közös nyilatkozatot fogadott el, amellyel lezárták a hadiállapotot, valamint helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat. A nyilatkozat 9. cikkében a szovjet fél vállalta, hogy utóbbi rendezése után folytatják a békeszerződésről szóló tárgyalásokat, és annak megkötése után átadják Japánnak a vitatott szigeteket. Ennek ellenére a hidegháború idején nem történt érdemi előrelépés az ügyben.
Emiatt csak 1993-ban folytatódtak az egyeztetések, amikor Hoszokava Morihiro korábbi japán miniszterelnök és Borisz Jelcin volt orosz elnök aláírta a „tokiói nyilatkozatot”, amely megerősítette, hogy mindkét fél komoly tárgyalásokat folytatott a négy sziget hovatartozásáról, és rögzítette a rendezés elveit: történelmi és jogi tényekre, a két ország közötti megállapodásokra, valamint a jog és igazságosság elvére alapozva.
2001-ben Mori Josiró akkori japán miniszterelnök Irkutszkba látogatott, ahol Vlagyimir Putyinnal megerősítették az 1956-os nyilatkozatot mint a tárgyalási folyamat alapdokumentumát, és megegyeztek abban, hogy a békeszerződést a négy sziget hovatartozásának rendezésével kell megkötni. Koizumi Dzsunicsiró 2003-ban tovább folytatta a tárgyalásokat Moszkvában, ahol a korábbi nyilatkozatokra hivatkoztak.
Ezek azonban inkább csak szándéknyilatkozatok voltak, de nem mozdították előre a helyzetet. Abe Sinzó ezért többször is tárgyalt az orosz elnökkel, 2013-ban egyetértett Vlagyimir Putyinnal abban, hogy a második világháború vége óta eltelt 67 év alatt a békeszerződés hiánya „természetellenes állapot”, és utasították a két ország külügyminisztériumát a tárgyalások felgyorsítására.
Három évvel később Szocsiban a felek egy „új megközelítésben” állapodtak meg, majd 2016 végén az orosz elnök Jamagucsiban tett látogatásán folytatták az egyeztetéseket, és arra jutottak, hogy megvitatják a négy szigeten folytatandó közös gazdasági tevékenységet, valamint megkönnyítették, hogy a korábbi szigetlakók meglátogathassák egykori rokonaik sírját.
2018-ban, a szingapúri csúcstalálkozón a két vezető ismét a béketárgyalások felgyorsításáról egyezett meg az 1956-os szovjet−japán nyilatkozat alapján, amelyet Szuga Josihide 2020-ban, majd Kisida Fumio 2021-ben egy telefonbeszélgetés alkalmával ismét megerősített.
Ennek ellenére elmaradt az áttörés, hiszen Vlagyimir Putyin már 2016-ban elutasította azt a javaslatot, amely mindössze két sziget átadását irányozta elő, sőt, helyette azt követelte, hogy Japán ismerje el az orosz fennhatóságot mind a négy sziget felett. Abe 2020-as lemondását követően pedig végleg megtorpant a folyamat, amikor Tokió szankciókat vezetett be Oroszország ellen az ukrajnai háború miatt.
A négy sziget lakossága mindössze 20 ezer fő, zord éghajlat jellemzi a szigetcsoportot, ugyanakkor gazdasági szempontból nem elhanyagolható területről van szó, mivel arany- és ezüstlelőhelyekkel, valamint gazdag halászati területekkel rendelkezik. Iturup szigetén ritkaföldfém-lelőhelyeket, köztük réniumot is találtak, amelyet sugárhajtóművekben használnak, és feltételezések szerint a térségben olaj- és gázkészletek is lehetnek.
Mivel a Kunasir és Iturup közötti szoros nem fagy be, a vlagyivosztoki székhelyű orosz csendes-óceáni flotta télen is akadálytalanul juthat el a Csendes-óceánra. A szigetek a hidegháború idején légi és tengeri támaszpontokként szolgáltak, Moszkva pedig az elmúlt évtizedben tovább erősítette katonai jelenlétét a térségben. Iturup a régióban orosz légi támaszpontként funkcionál, valamint a Kreml egy stratégiailag fontos katonai bázist működtet a szigeten. 2025-ben Japán tiltakozott egy, a térségben tartott orosz hadgyakorlat miatt, és „elfogadhatatlannak” nevezte Moszkva „katonai erőfitogtatását”. Az elmúlt hónapban pedig kínai és orosz hadihajók haladtak át a Kurili-szigetek egyik szorosán.
Az ukrajnai háború kezdete óta tovább romlott a helyzet a két ország között, Japán a többi G7-országgal együtt szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, valamint pénzügyi és katonai segítséget nyújtott Kijevnek. Eközben Moszkva sem tétlenkedett, és szorosabbra fonta kapcsolatait Kínával: közös hadgyakorlatokat tartottak Japán környékén.
Emellett Észak-Korea csapatokat és tüzérségi lőszert küldött Oroszországnak az ukrajnai háború folytatásához. Japán fehér könyvében ezért részletesen foglalkozott a három ország felől érkező, egyre növekvő kockázatokkal. Ráadásul korábban beszámoltunk róla, hogy Moszkva komplett kémhálózatot tart fenn a szigetországban.
Ugyanakkor amíg orosz csapatok tartózkodnak Ukrajna területén, és nem történik előrelépés a békekötés irányába, Japán várhatóan továbbra is érvényesíti a szankciókat az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval együtt Oroszország ellen. Korábban még Abe Sinzó is megváltoztatta álláspontját az ország biztonságpolitikájával kapcsolatban, pedig az egykori miniszterelnök éppen az Oroszország felé közeledés szükségességét hangsúlyozta éveken át.
Az ukrajnai háború kezdetét követően viszont már azt mondta, hogy Japánnak újra kell gondolnia biztonságpolitikáját, még akár nukleáris fegyverek tárolásáról kötendő megállapodást is fontolóra vett volna az Egyesült Államokkal, bár a japán lakosság szkeptikus az újrafegyverkezéssel szemben.
Ami viszont biztosnak tűnik, hogy az elmúlt nyolcvan évben egyáltalán nem indult meg a közeledés Japán és Oroszország között, a négy sziget hovatartozása továbbra is parázs vitákat gerjeszt a két ország között, amely egyértelműen akadályozza a második világháború távol-keleti hadszínterének végleges lezárását.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin kaviárt kóstol a Jasznij halfeldolgozó komplexumban Iturup szigetén 2026. augusztus 13-án. Fotó: Sputnik / Gavriil Grigorov / Pool / Reuters)
Napi