PolitikaSzerző: origo 2026. 08. 18. 1 percnyi olvasás
Elemzés az Origón: erősen vitatható a túlmozgásos kormányfő stílusa.
Lassan száz napja, hogy hivatalba lépett a Tisza-kormány. Az Országgyűlés május 9-én választotta meg Magyar Pétert miniszterelnökké, 16 miniszterből álló kabinetje pedig május 12-én tette le a hivatali esküt a Parlamentben. A Magyar Péter vezette kormány több területen is jelentős változásokat ígért: rendszerváltást, új politikai kultúrát és az Orbán-kormány által hátrahagyott állapotok felszámolását. A kormányváltással idén nyáron el is maradt a már megszokott politikai uborkaszezon: a sok rendkívüli parlamenti ülés, a Tisztítótűz művelet, az uniós pénzek hazahozatala, az Alaptörvény 17. módosítása, az energiaválság és az új köztársasági elnök megválasztása is folyamatosan uralta a hazai közbeszédet.

A Tisza-kormány jó irányba indult el, és az első száz nap alapján időt kell adni az új kabinetnek – mondta az Origónak Horn Gábor, a Republikon Intézet kuratóriumi elnöke.
– Új minisztériumokat kellett létrehozni, szakminisztériumokat, új struktúrákat kellett fölállítani, szembe kellett nézni azzal a szétesett, lepusztult, kirabolt költségvetéssel, amit Orbánék maguk után hagytak. Tehát újra kellett építeni szinte mindent – sorolta, majd rámutatott: mindezek fényében – és ezt szerinte a közvélemény-kutatások is alátámasztják – a Tisza-kormánynak a lakosság részéről bőven több mint száz nap türelmi idő áll rendelkezésére.
Gyakran vetik Magyar Péter szemére, hogy kormányzása igazából nem más, mint egy „abszolút filmszínház”. Kritikusai szerint a látványos politikai szereplés, az ellenzék folyamatos támadása és a közösségi média használata sokszor fontosabbá vált a tényleges kormányzati munkánál. Horn Gábor ezzel szemben úgy látja, hogy Magyar Péter néha ugyan kicsit „túlmozgásos”, de éppen azzal szakított az Orbán-korszak gyakorlatával, hogy folyamatosan jelen van a politikai életben, és a parlamentet is újra a politikai vita egyik fontos színterévé tette.
Lehet a stílusát vitatni. Nekem viszont nincs bajom vele, ugyanis szerintem a modern politikai életbe belefér ez a fajta folyamatos jelenlét, politikai vitahelyzet. Az pedig nemcsak érthető, hanem el is várható az új miniszterelnöktől, hogy nem engedi ki a szorításból azokat a politikai ellenfeleit, akik ezt a helyzetet, amiben vagyunk, létrehozták
– hangsúlyozta.