GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 17. 5 percnyi olvasás
Erről eddig miért nem tudtunk? És akkor miért kellett borsos áron energiát importálni?
Kritikus napok előtt áll Magyarország, folyik a harc, hogy kedden vagy szerdán ne érjen el olyan alacsony vízszintet Paksnál a Duna, hogy az atomerőmű utolsó blokkját is le kelljen kapcsolni. Az előkép Románia: ők már csütörtökön a cernavodai atomerőmű teljes leállítására kényszerültek. A szomszéd ország áramszolgáltatása ezt is elviselte, és most meghökkentő és a Duna mentén kérdések özönét elindító részlet derült ki arról, hogy hogyan.
Ezek a kérdések bőven áthullámzanak Magyarországra is: a problémák a Duna mentén hasonlóak, a megoldások azonban nem, ha a bárkaelsüllyesztés és a fenékküszöb kialakítása Paksnál és Cernavodánál egybevágó momentumok is.
Beszámoltunk róla, miképp vágott Európában mindenki elé szélsebesen az energiaingadozások elleni felkészülésben Bulgária: gyorsan kiépített tárolóik révén ők fölözték le a hasznot a régió energiaimport-igényéből az aszály okozta jelenlegi válságban, holott nekik is van veszélybe került atomerőművük. Erről azt kell tudni: az esti áramfogyasztási csúcs idején nem termelnek a naperőművek, és ha az atomerőmű is leáll, tárolókból tölthetiő vissza a kiesés pótlására áram. Ezt oldották meg a bolgárok.
A bolgár huszárvágásról lapunkhoz hasonlóan a román sajtó is bőven cikkezett, de most a számukra is meghökkentő új információ érkezett:
a mélyben, a szemek elől rejtve valami Romániában is történt.
A bolgárokról néhány napja a következőt írta a román Economica a Capital hetilap adataira hivatkozva: a beépített tárolóik összteljesítményét a májusi 3,432 gigawattról július közepére 4,8 gigawattra tornázátk fel. Az energiatároló-képesség a két évvel ezelőtti 0,2 gigawattóráról 15 gigawattórára szárnyalt, ami annyit jelent, hogy a 4,8 gigawattos csúcsteljesíményt akár majdnem három órán keresztül képesek fenntartani.
Ha káprázik a szemünk a számoktól, mérceként még annyit: a paksi atomerőmű teljes leállításával 2 gigawatt, a cernavodaival 1,4 gigawatt teljesítmény esik ki. Ha a bolgárok is leállítani kényszerülnek a kozloduji erőművüket, az további 2 gigawattot jelent. Vagyis, ha mind a három nagy atomerőmű leáll, csak a bolgár tárolók három órán keresztül le tudják fedni szinte a teljes kiesést.
Vásárolták is tőlük óriási költségen az importáramot, miközben a régióban sorban álltak le a reaktorok. Mindjárt adódik a kérdés: ezt tették a bolgárok, de mit tettek a románok és a magyarok a "tűzoltáson" – robbantáson, fenékküszöb-összeütésen és bárkaelsüllyesztésen – kívül?
A régió lapjaiban meg is fogalmazódott, mielőtt kiderült, hogy legalábbis a románok mégiscsak tettek valamit, csak éppen nem tudtuk, és most meglepetésre előkerült.
Az aggodalmak ellenére a román áramellátás simán, különösebb ingadozások nélkül megúszta a csütörtök esti fogyasztási csúcsot a cernavodai atomerőmű teljes leállítását követően. De hogyan? A következőket írja az Adevarul:
"Döntő szerepet játszott az akkumulátorokban tárolt, fotovoltaikus forrásból származó energia,
amely 21 és 22 óra között közel 700 MW teljesítménnyel táplálta a hálózatot.
Ez nagyságrendileg megegyezett a 2-es reaktor termelésével, amelyet ugyanezen a napon leállítottak. A saját napelemes és energiatároló rendszerrel rendelkező háztartások, valamint a saját energiatároló rendszereikből villamos energiát a hálózatba betápláló vállalatok hozzájárulása alapvető fontosságú volt az energiaválság következtében kialakult hiány fedezésében."
A bökkenő, hogy senkinek fogalma se volt korábban róla, hogy az ország ekkora "hadra fogható" tárolói kapacitással rendelkezik. Az Adevarul nem is hagyja ki a ziccert és azonnal felteszi a kérdést:
Bár a napenergia akkumulátoros tárolása csütörtök este megmutatta, hogy jelentős teljesítményt képes a hálózatba táplálni, továbbra is kérdés, hogy ezeket a forrásokat miért nem használták ki korábban, az előző napokban, amikor Románia naponta több mint 2000 MW villamos energiát importált az esti fogyasztás fedezésére.
A szintén atomerőműgondokkal küszködő Magyarországon eközben a nap áramimportszámla augusztus első napjaira kevesebb mint két hét alatt félmilliárd forintról 4 milliárdra szökött fel. Megkérdeztük a gazdasági és energetikai minisztériumot, hogy
Ha kérdéseinkre választ kapunk, beszámolunk róla, addig azonban folytathatjuk azzal, mire jutott eddig az Adevarul a meghökkentő román fordulatot illetően, amely természetesen messze van a probléma megoldásától, de azt jelezheti: ők is a bolgár ösvényre fordultak.
Az Adevarul cikkében Eugenia Gusilov, a Romania Energy Center alapítója a következő kérdésekkel és válaszverziókkal állt elő: „A magam részéről azon tűnődöm, hogy ha ez a napenergiához kapcsolódó tárolókapacitás már létezett, és képes volt energiát betáplálni a hálózatba, akkor miért nem használták korábban, hogy legalább részben elkerüljék az importra való rászorulást. Miért csak akkor vált láthatóvá, amikor leállt a cernavodai atomerőmű 2-es reaktora"?
Véleményem szerint két lehetőség van. Az első az, hogy ezeket a tárolási projekteket az ANRE (Nemzeti Energiaszabályozó Hatóság) gyorsított eljárásban engedélyezte a július végi veszélyhelyzet kihirdetésével összefüggésben. Az ANRE akkor azt közölte, hogy több sürgősségi projektet is jóváhagyott, amelyek között elképzelhető, hogy olyan energiatárolási beruházások is voltak, amelyek már kivitelezés alatt álltak, és csak az engedélyre vártak.
A szakértő ezzel folytatta: "A második lehetőség az, hogy ezek a kapacitások már korábban is léteztek, de lényegében kihasználatlanul álltak, vagyis nem működtek aktívan, és addig a pillanatig nem tápláltak energiát a hálózatba.
A helyzet tisztázásához arra lenne szükség, hogy az ANRE hivatalosan megerősítse, engedélyezett-e energiatárolási projekteket július végén vagy augusztus elején. A Transelectrica pedig arról adhatna tájékoztatást, hogy csatlakoztak-e új akkumulátoros tárolóparkok a rendszerhez, és ha igen, mióta táplálnak ténylegesen energiát a hálózatba.
Ha az utóbbi időben nem történt jelentős kapacitásbővítés, akkor ez azt jelenti, hogy ezek a tárolókapacitások már korábban is telepítve voltak, csak nem helyezték őket üzembe."
Ha maga a történet nem volt elég meghökkentő, Gusilov magyarázata arra, miért importált áramot az állam, ha egyszer nem kellett volna, egészen biztosan az. Kenyér és cirkusz, ezt kapta az antik római nép, ebben az esetben azonban a kenyér az államnak járt.
A Hidroelectricát a román energiarendszer koronaékszerének tekintik: rendkívül nyereséges állami vállalat, amely jelentős osztalékot fizet fő részvényesének, vagyis a román államnak – magyarázta. Az állam ezt a vállalatot védte, és nem igazán ösztönözte más megoldások, például az akkumulátoros energiatárolás fejlesztését, mivel ezen a piacon maga nem aktív szereplő.
Amíg az aszály nem j9ött, ezzel el lehetett evickélni, csakhogy a nyáron "a stratégia recsegni-ropogni kezdett”.
Ilie Bolojan miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy a Hidroelectricának energiatároló kapacitásokba kell beruháznia, ami arra utal, hogy változik az állam hozzáállása. Gusilov hangsúlyozta: nem feltétlenül akkumulátoros tárolásról van szó, hanem hagyományosabb megoldásokról is.
Az állam részéről egyértelmű a szándék a probléma megoldására, és nemrég maga Bolojan miniszterelnök is kijelentette, hogy a Hidroelectricának tárolókapacitásokba kell beruháznia. Fontos megjegyezni, hogy ez nem feltétlenül akkumulátoros energiatárolást jelent: szóba jöhetnek klasszikus megoldások is, például a Tarnița projekt, amelynek mostanra már el kellett volna készülnie
– tette hozzá az energetikai szakértő.
A Tarnița–Lăpuștești projekt egy régóta tervezett román szivattyús-tározós vízerőmű, vagyis lényegében egy óriási energiatároló. Nem akkumulátorokban tárolná az áramot, hanem a víz helyzeti energiájaként.
Napi