Az utóbbi másfél évtizedben az erőmű-technológiák (forrástípusok) közül érdemben csak a naperőmű-kapacitás nőtt Magyarországon, igaz, az nemzetközi összevetésben is jelentősnek számító mértékben. A magyar naperőművek beépített teljesítménye ma már akkora, hogy megfelelő körülmények között nappal egyre hosszabb ideig képes szinte önmagában fedezni a teljes hazai áramigényt.

Viszont felhős égbolt esetén és napnyugta után alapjaiban változik meg a helyzet: ilyenkor költségokok és kapacitáskorlátok miatt a magyar áramellátás importfüggősége megugrik.

Az áramimport önmagában nem jelent problémát, hiszen a megfelelő importkapacitásokkal rendelkező magyar villamosenergia-rendszer és -piac szorosan integrálódott a masszív európai rendszerbe és -piacba, amelyek gyakran a hazai termelési költségeknél kedvezőbb áron biztosítják az ellátást.

A probléma akkor kezdődik, ha az importkitettség valamilyen egyedi (technikai, időjárási) ok miatt szélsőségesen magas arányt ér el, ezzel az ugyanakkor nem ritkán hasonló kihívásokkal küzdő európai rendszerre is nagyobb terhet rakva.

Az extrém nagy importnak való kiszolgáltatottság az ellátásbiztonság szempontjából is aggályos, nem beszélve az ilyenkor jellemzően megugró piaci áramárak jelentette többletköltségekről.

A magyar villamosenergia-ellátás importaránya ugyan trendszerűen csökkent az elmúlt években, de még mindig a 20%-ot közelíti éves szinten, kritikus időszakokban pedig ennek többszöröse is lehet: a lezártnak még nem tekinthető jelenlegi krízishelyzet alatt az elmúlt napokban átmenetileg 75%-ot meghaladó importráta is kialakult az éjszakai idősávban.

Energy Investment Forum 2026

Az energiaszektor csúcsvezetői egy helyen: stratégiai válaszok versenyképességről, beruházásokról, szabályozásról és az energetikai jövőjéről.

Információ és jelentkezés

Ami a hazai erőművi kapacitásbővítés kilátásait illeti, az előző kormány eredeti tervei alapján már termelnie kellene a 2 400 megawatt (MW) névleges összteljesítményű új paksi blokkoknak, de óriási idő- és költségbeli megcsúszások után - és a paksi energiakrízis végében bízva - ma már az is bizonytalannak tűnik, hogy a legutóbbi hírek szerint legkorábban a 2030-as évek közepére befejezhető projekt megvalósul-e tervezett formájában. A szintén az előző kormány által eldöntött, az MVM által épített összességében mintegy 1 650 MW maximális teljesítményt képviselő új gázerőművek pedig a próbaüzemet követően várhatóan 2028-2029-ben állhatnak kereskedelmi üzembe.

A rugalmatlan napenergia-termelést a fogyasztói igényekhez és piaci viszonyokhoz közelíteni képes akkumulátoros energiatárolók telepítései ugyan az elmúlt hónapokban Magyarországon is érezhetően felgyorsultak, de így is elmaradnak a szükségestől, az új termelő kapacitások létesítését pedig önmagukban egyébként sem váltják ki.

Azonban az elmúlt évek legnagyobb kihagyott lehetősége a hazai áramtermelő kapacitás fejlesztése szempontjából a napenergia-termelést jól kiegészítő szélenergiához fűződik.

Miután az akkori kormány adminisztratív eszközökkel, elfogadható szakmai indoklás nélkül ellehetetlenítette az új szélerőművek építését, az elmúlt másfél évtizedben nem jött létre új turbina Magyarországon, noha az ország adottságai, szélenergia potenciálja, a tanulmányok, a befektetői érdeklődés és a nemzetközi trend egyaránt arra utal, hogy az nem csak klímavédelmi, de ellátásbiztonsági, energiafüggetlenedési és költségszempontból is kívánatos lenne - különös tekintettel az ismétlődő fosszilis energiapiaci zavarokra.

Ez azzal együtt - és a közösségi médiában, valamint egyéb felületeken a szélenergiáról terjesztett csúsztatások és valótlan negatív információk ellenére - is igaz, hogy az új szélerőművek rendszerbe integrálhatóságához a villamosenergia-hálózat, az energiatároló és a tartalékkapacitások fejlesztése is elengedhetetlen.

Ha a szélerőművek betiltása a magyar nemzetgazdasági érdekeket nem is szolgálta, a szélenergia ellen szerte Európában - helyi politikusok szolgálatait igénybe véve - kiterjedt, permanens dezinformációt folytató, Kelet-Európára saját érdekszférájaként tekintő - és a mostani magyar energiahelyzetet is figyelemmel követő - Moszkva, valamint az orosz energiaipar számára annál hasznosabb volt.

A hazai szélerőművek beépített teljesítménye a 2010-es évek eleje óta 330 MW körül stagnál, ami nem egészen 2%-a a 17 000 MW-ot meghaladó teljes erőművi bruttó beépített teljestőképességnek.

Mivel az új kormány terveiben a hálózatfejlesztés, a geotermikus, fotovoltaikus és nukleáris energiatermelő, illetve az energiatároló kapacitások bővítése mellett a szélenergia potenciál nagyobb mértékű kiaknázása is szerepel a következő években várhatóan jelentősen bővülő áramigény fedezésére, érdemes lehet egy pillantást vetni a már működő szélerőműveink elmúlt időszakban nyújtott teljesítményére is.

A kormány, illetve a Kapitány István vezette gazdasági és energetikai tárca 2030-ig összesen 4 000 MW hálózati csatlakozási lehetőséget kíván biztosítani új turbináknak - összhangban a témában született szakmai tanulmányok megállapításaival -, az első tender pedig már 2026 augusztus végéig érkezik, és ezen a vártnál jóval nagyobb beruházói érdeklődés miatt 700 helyett közel 1 000 megawattnyi új szélerőmű kaphat hálózati csatlakozási lehetőséget.

A szélerőművek a naperőművekhez hasonlóan időjárásfüggő termelésűek, de azoknál lényegesen nagyobb kihasználtsággal üzemelnek: míg a napelemek éves átlagos kihasználtsága Magyarországon nem éri el a 18%-ot, addig a szélerőműveké jócskán meghaladja a 20%-ot, az újonnan telepítendő turbináké pedig várhatóan a 30%-ot is elérheti - vagyis ugyanakkora beépített teljesítőképesség mellett a szélerőművek jóval több energiát képesek termelni, mint a naperőművek.

Ráadásul termelésük többnyire azokra az időszakokra koncentrálódik, amikor a napelemek nem vagy alig termelnek.

Ez igaz az éven belüli termelési ciklusra is.

A meglévő kis szélturbina-flotta termelésének és kihasználtságának alakulása nyomon követhető a rendszerirányító MAVIR honlapján. Az ezeket megjelenítő grafikonon jól látszik, hogy bár a szélerőművek kihasználtsága éven belül nyáron a legkisebb és ősztől tavaszig jelentősebb - ezzel is jól illeszkedve a napelemekhez –

a turbinák a paksi energiakrízis elmúlt heteiben is többnyire nagymértékben kiegészítették a hazai napenergia-termelést.

Amint az az ábrákról leolvasható, a szélenergia-termelés ebben az időszakban is többnyire nap végéhez közeledve, nem ritkán éppen az esti fogyasztási csúcs alatt fut fel érdemben, amikor a napelemek már nem vagy alig termelnek.

Amíg a Duna paksi vízállásának centimétereit számolgatjuk, és németországi, csehországi, ausztriai esőzésekben reménykedünk, érdemes arra is emlékezni, hogy a nukleáris lobbi sokáig elsősorban időjárásfüggő jellege miatt támadta a nap- és szélerőmű beruházásokat, jelentős összegeket költve a nap-, illetve szélenergia-mentes időszakok okozta problémák és a megújuló energiaforrások alacsony rendelkezésre állásának sulykolására.

A termelés alakulását érdemes azzal a szemmel is nézni, hogy amennyiben az új kormány tervei megvalósulnak, és a 2030-as évek elejére a jelenlegi turbinakapacitás bő 12-szerese áll majd rendelkezésre, akkor az itt látható értékek is egy nagyságrenddel nagyobbak lehetnek - főleg, hogy az újabb turbinák a korábbiaknál jobb hatékonysággal aknázzák ki a gyengébb légmozgások energiatartalmát is. Az adatok alapján valószínűsíthető, hogy

4 000 MW körüli turbinakapacitás a nyári időszakra jellemző alacsony kihasználtsági értékek mellett is érdemben, több 100, vagy akár 1 000 MW-os nagyságrendben is mérsékelheti majd a magyar áramimport-igényt a legkritikusabb, legmagasabb piaci árazású időszakokban.

A feltételek szerint az első tenderkörben nyertes projekteknek 24 hónapon belül meg kell valósulniuk, vagyis az első új, privát tőkéből megvalósuló turbinák legkésőbb 2028 őszén már termelni fognak, a hazai szélerőművek beépített teljesítőképessége pedig 2031-32-ben érheti el a célként kitűzött 4 000 MW-ot.

Címlapkép forrása: Nick Paleologos/Bloomberg via Getty Images