– Kilencéves koromban láttam egy filmet, a Carment Carlos Saura rendezésében. Az élmény az első pillanattól megbabonázott: ami addig teljesen ismeretlen volt számomra, azonnal öröktől fogva ismerősnek tűnt. Akkor és ott, annak ellenére, hogy alig értettem valamit belőle, visszavonhatatlanul behálózott a világa – árulja el a Fanny magazinnak Keck Mária táncművész, aki tizenegy éves volt, amikor szüleivel Magyarországra költöztek, később elvégezte a táncművészeti főiskolát, majd 27 éves korában Spanyolországban próbált szerencsét.

– Az életemnek egy biztonságos szakasza zárult le: az otthonomat, a párkapcsolatomat, a családomat, a tánciskolámat cseréltem le egy olyan környezetre, amelyben szinte semmit, senkit nem ismertem. Teljesen a nulláról kellett felépítenem mindent – folytatja Mária, akit ez a cselekedet egyszerre töltött el rémülettel, és egy olyan megnyugtató bizonyossággal, ami azt éreztette vele, hogy a megfelelő utat járja.

Keck Mária: „Évekbe telt, míg elsajátítottam a spanyolt”

– Már beszéltem annyira a nyelvet, hogy ki tudjam magam fejezni, mégis hosszú évekbe telt, míg annyira elsajátítottam a spanyolt, hogy az ottani habitus szerint tudjak kapcsolódni, viccelődni a helyiekkel – meséli, majd hozzáteszi, hogy az egyik legfontosabb, amit ott a magáévá tett, az a vidámság, a melegszívűség és az életigenlő hozzáállás. Kilenc évet töltött az országban, ezt követően Ljubljanába költözött, és azóta is ott él párjával.

– A legrégebbi szlovén flamencoegyesület, a Luna Gitana felkért, hogy vegyem át a vezetését. Jelenleg itt tartok tanfolyamokat, illetve a Ljubljanai Egyetem Pedagógiai Karán vendégtanárként művészetterápiát tanítok. Budapesten évszakonként celebrálok egy-egy táncworkshopot, és évente párszor Madridba is visszatérek tanítani. Eközben különböző művészeti projektjeimmel turnézom, legközelebb ősszel utazunk Üzbegisztánba és Kazahsztánba.

„A flamenco egy önismereti út”

Mária egész életét meghatározta a flamenco, ami nem csupán egy mozgásforma, hanem egy összművészeti, interaktív kultúra, amely a 18–19. században alakult ki. Több népcsoport – arabok, zsidók, romák és spanyolok – zenei világát, történelmét és habitusát hordozza magában, gazdag, érzelmekkel és életerővel teli szociokulturális teret biztosít a művészi kifejezéshez és a kapcsolódáshoz. Keck Mária számára ez egy önismereti út, egy identitás, egy létforma, egy menedék, egy erőforrás, illetve önkifejezés, alkotónyelv és vallomás is egyben.

 – meséli őszintén. Kilenc éven keresztül írt egy könyvet is róla, amely Egy flamenco-táncosnő feljegyzései címen jelent meg.