Azt már tudjuk, hogy mit jelent a világgazdaságra nézve a február végén kezdődött amerikai-izraeli támadásra adott válasz, hogy Irán lezárta a hajóforgalmat a Hormuzi-szorosban, amely addig a világ napi fosszilis energiaszállításának ötödét bonyolította le. A nemrégiben kínkeservesen összerakott iráni-amerikai megállapodást követően ugyan egy időre megnyílt a teherszállító hajók előtt a szoros, ám mivel a tűzszünet összeomlott, most ugyanott tartunk, mint voltunk egy-két hónapja. 

Ráadásul a magát egyre magabiztosabbnak érző Iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) azzal fenyegetőzött, hogy lezár „minden egyéb szállítási folyosót, amely az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek kedvez” – jelentette az iráni média, miután Irán lezárta a Hormuzi-szorost, az Egyesült Államok pedig ismét tengeri blokád alá vette az iráni kikötőket.

A térség energiakiviteléből vagy mindenki részesül, vagy mindenkitől megvonjuk azt”

– idézi az IRGC nyilatkozatát a Reuters. Elemzők szerint Irán ezzel világossá tette, hogy aktiválja jemeni húszi szövetségeseit, és segítségükkel lezárhatja a Vörös-tengerből kivezető Bab el-Mandeb-szorost. Ez új front nyitását jelentené Washingtonnal szemben, és a világ két legfontosabb energiaszállítási útvonalát sodorná veszélybe.

A keskeny tengerszoros köti össze a Vörös-tengert az Ádeni-öböllel, amelyen keresztül a szaúdi olajexport és a globális hajózási forgalom jelentős része halad át. 

A húszik már két éve sem vicceltek

A húszik egyik magas rangú tisztségviselője arra figyelmeztetett, hogy a csoport készen áll a Bab el-Mandeb-szoros lezárására, egy olyan lépésre,

A dolog most váratlanul azért mérgesedett el a húszik és a szaúdiak között, mert tíz év után leszállt a felkelők által ellenőrzött Szanaában egy iráni utasszállító. Ez ellen a Jement irányító, és a nagyvilág által elismert kormány tiltakozott és belügyekbe való beavatkozásként értékelte azt. Amikor a második iráni járat is megérkezett volna, váratlanul szétbombázták a repülőtér kifutópályáját. A húszik szerint az akció mögött Rijád állt, azonban a sivatagi királyság ezt cáfolta.

Ekkor a húszi erők felmérgelték magukat, rakétákkal kezdték lőni Szaúd-Arábiát, aminek az lett az eredménye, hogy véget ért a királyság és az Irán-barát csoport közötti konfliktust lezáró négyéves fegyverszünet. Ez pedig nagyon arrafelé mutat, hogy az eddig Iránra és az öböl menti arab államokra koncentrálódott válság elkezdhet kiszélesedni, és átterjedhet a Vörös-tenger menti területekre is.

A 2023 október 7-én Izrael ellen indított Hamász-támadás megtorlásaként kezdődött izraeli ellenoffenzívára válaszul Teherán engedélyezte, hogy húszi szövetségesei kezdjék meg a kereskedelmi hajózás ellehetetlenítését a Vörös-tengeren, illetve annak az Ádeni-öbölre és azon keresztül az Indiai-óceánra nyíló kijáratánál, a Bab el-Mandeb szorosban.

Miután a húszik 2023 novemberétől elkezdték folyamatosan lőni a Vörös-tengeren haladó teherhajókat, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság – több szövetséges ország logisztikai támogatásával – katonai akciót indított, Operation Poseidon Archer kódnév alatt. Az első nagy csapást 2024 januárjában hajtotta végre az amerikai és a brit légierő, valamint haditengerészet, amely tengeralattjárókról és hadihajókról indított Tomahawk rakétákkal több mint 60 célpontot támadott Jemenben. A cél objektumok közötti radarállomások, légvédelmi rendszerek, valamint fegyverraktárak és indítóállások szerepeltek. Aztán a hónap végén újabb összehangolt csapás következett, amelynek célpontjai a húszik föld alatti raktárai és rakétakilövői voltak.

2024-ben és 2025-ben is rendszeresek voltak a megelőző és megtorló csapások. Az első nagy hullámokat követően az Egyesült Államok – alkalmanként a britekkel közösen – szinte heti rendszerességgel hajtott végre precíziós csapásokat Jemenben, amint indításra kész húszi rakétákat vagy drónokat észleltek. 2024 novemberében az amerikaiak már B-2 Spirit szuper lopakodó bombázókat is bevetettek a húszik föld alatti fegyverraktárai ellen.

Izrael sokáig közvetlenül nem támadta Jement, ám miután a húszik pilóta nélküli eszközei és rakétái közvetlenül izraeli területet értek el, megindította megtorló akcióit a lázadó jemeni csoportok ellen. Ezek a célzott, aszimmetrikus katonai fellépések bár súlyos károkat okoztak a húszi infrastruktúrában, a Vörös-tenger biztonságát és a Bab-el-Mandeb szoros teljes megnyitását csak részben tudták garantálni, mivel a lázadók gerillataktikával és az Iránból érkező utánpótlással fenn tudták tartani a fenyegetettséget.

A két szoros zárlata padlóra küldheti a világgazdaságot

Elemzők szerint a veszély nem annyira a totális háborúhoz való azonnali visszatérésben rejlik, mint inkább egy lassú, de kérlelhetetlen „szerep- és feladatbővítésben”, amelynek során mindkét fél úgy emeli a tétet, hogy ne bocsátkozzon közvetlen összecsapásba. Ahogy a konfliktus most a Perzsa-öböltől átterjed a Vörös-tengerre, a kereskedelmi és energiaellátási útvonalakra leselkedő növekvő fenyegetés fokozhatja a Washingtonra és a Teheránra nehezedő nyomást, hogy visszatérjenek a tárgyalóasztalhoz, mielőtt a világ két legfontosabb olajszállítási útvonala a konfliktus csataterévé válna.

Dennis Ross, egykori amerikai közel-keleti béketárgyaló szerint Washington szempontjából „az a kérdés, hogyan lehet úgy megváltoztatni Irán hozzáállását, hogy újra készen álljon a tárgyalásra, de nemcsak egyszerű párbeszédre, hanem egy olyan megállapodás kidolgozására, amely mindenki számára elfogadható”.

Abdulaziz Sager, a szaúdi székhelyű Gulf Research Center elnöke elmondta, hogy az öbölmenti államok egyre inkább úgy látják: az Iránnal folytatott diplomáciájuk elérte a határait, annak ellenére is, hogy egy átfogóbb összecsapás rendkívül súlyos árat követelne a régiótól.

„Mind a győztes, mind a vesztes Irán komoly következményeket jelentene a térségre” – mondta Sager, hozzátéve, hogy „számos öbölmenti állam az utóbbi forgatókönyv költségeit elfogadhatóbbnak tarthatja, amennyiben az egy stabilabb, regionális biztonsági környezetet eredményez”.

Kifejtette, hogy a húszik továbbra is képesek megzavarni a hajózást a Bab el-Mandeben keresztül, de nem valószínű, hogy Teherán egyértelmű útmutatása nélkül eszkalálnák a helyzetet. Hozzátette, hogy a hajózás fenyegetésére irányuló bármilyen húszi kísérlet szélesebb körű katonai választ válthat ki az Egyesült Államok és partnerei részéről, amelynek célja végül a felkelő csoport képességeinek jelentős gyengítése lenne.

Mekkora veszélyt lát ebben a szakértő?

Az Index megkereste a Gránit Alapkezelő vezető elemzőjét, hogy magyarázza el, mekkora káoszt okozna, ha mindkét kulcsfontosságú hajózási útvonal kiesne. Regős Gábor hangsúlyozta, hogy a Bab el-Mandeb szoroson át vezet az út Ázsia felől a Szuezi-csatornához, azaz itt halad át minden olyan szállítmány, ami Ázsiából Európába érkezik és a Szuezi-csatornát használja, illetve az Öböl-menti országokból tengeri úton érkező és Európába tartó olajat, valamint cseppfolyósított földgázt is erre szállítják.

Mennek azonban energiahordozók a másik irányba is, vagyis Ázsia felé – például azok a szállítmányok, amelyeket Szaúd-Arábia a Hormuzi-szoros idei lezárása miatt terelt át a Vörös-tengerre.

2023-ban az itt átmenő forgalom mintegy 1,5 milliárd tonnát tett ki. A csatorna forgalma az eddigiekben sem volt zavartalan: a 2023-as csúcsot követően a húszi lázadók kereskedelmi hajókat ért támadásai miatt visszaesett a forgalom, és a tankerek inkább Afrikát körbehajózva jutottak el Európába. A forgalom helyreállása lassú folyamat volt és még most is tart – ez persze azt is jelenti, hogy a világgazdaság már látott olyan időszakot, amikor nem működött a csatorna, és ehhez valamennyire tudott alkalmazkodni – hangsúlyozta Regős Gábor, aki hozzátette, hogy ez természetesen a szállítási költségek növekedésével járt, jár, illetve gyakran a rendelkezésre álló konténerek számában is hiányt okozott, tekintettel a hosszabb menetidőre.

A Bab el-Mandeb kiesése számtalan terméket érintene, de ennél – ellentétben a Hormuzi-szorossal – van alternatív útvonal, ami persze drágább és időigényesebb, így ettől még ezen termékek ára nőne és a rendelkezésre állásuk csökkenne. A már említett kőolajon és cseppfolyósított földgázon kívül, amelyek világkereskedelmének csúcsévében, 2023-ban 10, illetve 8 százaléka haladt át a csatornán, a kereskedelmi útvonalon elsősorban elektronikai cikkeket, gépeket, ruhákat, autóalkatrészeket, műtrágyát, gabonát, vasércet, szenet, cementet és egyéb nyersanyagokat szállítanak. 

A szorosok zárlata mekkora további zavart jelentene Ázsiának és Európának – kérdeztük Regős Gábort, aki szerint energia szempontjából a fő kérdés a Hormuzi-szoros működése vagy nem működése, ha ez zárva van, akkor a Bab el-Mandeb esetleges zárlata már kisebb probléma, bár azért nem elhanyagolható. Ha működne a Hormuzi-szoros, akkor a Bab el-Mandeb lezárása Európa szempontjából lenne problémásabb, de kisebb jelentőségű, mint a Hormuzi-szoros zárlata, így talán kiegyenlítettebb a helyzet – ha csak az energiaellátásra koncentrálunk.

Másfelől viszont ne feledjük, hogy Ázsia export termékei nehezebben jutnak el Európába, ha a Vörös-tengeren nem lehet végighajózni, az áruszállítás drágább és lassabb lesz, azaz az ellátási láncok szakadozása az egész európai gazdaságot érintené.

A szakértő a húszi fenyegetések ellenére sem látja reálisnak a 200 dolláros kőolajárat egy kettős lezárás eredményeként. Még a Hormuzi-szoros márciusi lezárásakor sem emelkedett ekkorára az olaj ára, bár kétségtelen, hogy akkoriban voltak olyan előrejelések, amelyek ezzel riogattak. Most a megbukott tűzszünetet követően, amikor újraindult az iráni háború, az olaj ára már nem érte el a 90 dollárt, ettől pedig a 200 dolláros szint nagyon messze van - fejezte be a Gránit Alapkezelő vezető elemzője.  

(Borítókép: Teherhajók a Hormuzi-szorosnál 2026. június 30-án. Fotó: Stringer / Reuters)