BelföldSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 17. 1 percnyi olvasás
Egy pánikba eső kutya képes átugrani a kétméteres kerítést, vagy átpréselni magát a legkisebb réseken is.
Az állatorvosok és a kutyatréner szakértők legelső és legfontosabb tanácsa a megelőzés: augusztus 20-án a késődélutáni órákban után már semmiképpen se vigyük ki a kutyát az utcára. Még a legnyugodtabb, legjobban nevelt ebeknél is bekapcsolhat a menekülési ösztön. A kora délutáni órákban érdemes egy hatalmas, fárasztó sétát tenni, hogy a kutyus az esti órákra fizikailag is elfáradjon, így könnyebben viselje majd a bezártságot és a feszültséget.
A szakértők szerint a kerti kutyákat is kötelező erre az éjszakára bevinni egy zárt, biztonságos helyre – legyen az a garázs, az előszoba vagy a ház egy belső helyisége.
Egy pánikba eső kutya képes átugrani a kétméteres kerítést, vagy átpréselni magát a legkisebb réseken is.
A lakásban húzzuk be a sötétítő függönyöket, engedjük le a redőnyöket, hogy a villódzó fények ne jussanak be. Nagyon jó taktika, ha bekapcsoljuk a tévét vagy a rádiót, ami segít elnyomni és tompítani a kinti robajokat.

Az Országos Állatvédőrség Alapítvány és a menhelyek minden évben könyörögnek a kutyatartóknak, hogy még az ünnep előtt ellenőriztessék az állatorvossal, hogy a kutya mikrochipje regisztrálva van-e a hivatalos PetVetData rendszerben, és a megadott telefonszámuk aktuális-e.
Ha a legnagyobb óvatosság ellenére mégis megszökne az állat, a chip az egyetlen esélye a hazajutásra.
Emellett tegyünk a nyakörvére egy bilétát a nevünkkel és a telefonszámunkkal, mert ezt a megtalálók azonnal le tudják olvasni, anélkül, hogy leolvasót kellene keresniük.
Ha tudjuk, hogy kedvencünk extrém módon retteg, a szakemberek szerint érdemes már napokkal korábban elkezdeni a természetes alapú, gyógynövényes vagy feromonos nyugtatók, esetleg CBD-olajok adagolását, de a komolyabb készítményekről mindenképpen konzultáljunk az állatorvossal. A legfontosabb tényező azonban maga a kutyatartó. A kutyák azonnal megérzik a mi feszültségünket, így ha túlkompenzálunk, folyamatosan sajnálkozó hangon beszélünk hozzá, azzal csak megerősítjük benne, hogy valóban oka van a rettegésre.