Aki elvesztette volna a fonalat és nem tudja hányadik Gru és a Minyonok film lát már napvilágot, azt nem lehet hibáztatni. A kis sárga lények pályafutása 2010-ben indult, az egyébként remek, első Gru moziban, ahol abszolút mellékszereplők voltak, és a bárgyúságukon még lehetett mosolyogni. A három évvel később érkező folytatásban már nagyobb szerepük volt, de az arányok itt sem csúsztak el látványosan. A közönség, főleg a gyerekek imádták őket, ráadásul brutális mennyiségű terméket lehetett eladni velük, így 2015-ben megkapták az első saját filmjüket.

A végeredmény egy pénzszagú, ötlettelen mese lett, ami így is óriási sikert aratott a több mint egymilliárd dolláros bevételével. A futószalag beindult, érkezett még két Gru és egy Minyonok mozi, miközben további rövidfilmek láttak napvilágot a végeláthatatlan merchandise mellett. Mondanom sem kell, egyik alkotás sem lett kiemelkedő, az Illumiation stúdió azonban addig nyúzza le az újabb róka, vagyis minyonbőrt, amíg lehet. Így érkeztünk meg a harmadik Minyonok filmhez, mely a komplett franchise hetedik darabja. Uram irgalmazz.

Van történet?

A történet az 1920-as évek Hollywoodjában játszódik, ahova egy véletlen folytán betévednek a minyonok és noha akaratukon kívül, de hamar uralmuk alá hajtják a szórakoztatóipart. A technika fejlődésével azonban nem bírnak, ám meg akarják mutatni, hogy igenis képesek minőségi filmet készíteni, ezért megidéznek néhány szörnyet. Mi baj lehet?

Semmit nem tudtam előzetesen a filmről, elvégre úgyis a főszereplők őrültségeire épít a cselekmény, amihez csak asszisztál egy alibi sztori. Ehhez képest meglepve tapasztaltam, hogy mennyire érdekes felütést talált Pierre Coffin író, rendező.

Ettől függetlenül becsülendő a kreativitás, és úgy tűnik végre megpróbáltak egy épkézláb koncepciót alkotni a megúszós ökörködés helyett. Aztán viszonylag hamar visszazuhantam a földre, vagyis inkább visszarántottak. Természetesen a minyonok, mert itt még mindig ők a főszereplők. Sajnos. A cselekmény iszonyatos tempót diktál, halandzsázó hőseink keresik a gonoszt, akit szolgálhatnak, majd érkezik a filmes szál, aztán bejön a képbe egy furcsán barátságos, ám világuralomra törő űrrobot, aki beleszeret egy női jogi aktivistába, és közben feltűnnek a szörnyek, elvégre a film címe Minyonok és szörnyek.

Csapongó káosz

Kaotikusan hangzik? Az is. Rettenetesen csapongó másfél órát látunk, ahol Coffin mindenkinek meg akar felelni. A filmrajongóknak, a felnőtteknek, gyerekeknek, akik érdemi történetre vágynak, illetve azoknak is, akik egy gegparádét akarnak látni. Nyilván ebből nem fog kisülni egy konzisztens élmény, sokszor az összefüggéseket is keresni kell, hiába tűnik úgy, hogy az összkép egy igazán meta élmény, a film a filmben húzással. A másfél órás játékidő legalább kettőnek érződik, egyszerűen lefárasztja az embert a végtelen inger és az agyzsibbasztó kreténség, amit a címszereplők képviselnek.

A Minyonok és szörnyek biztosan sikeres lesz, továbbra is egy csaknem milliárdos franchise-ról beszélünk, és az új felvonás még így is a legkevésbé rossz Minyonok mozi. A látvány szuper, a már említett filmes köntös és az utalások szintén mentik a menthetőt, de ez édeskevés egy valóban minőségi darabhoz. Az infantilis, primitív humor nem talál be (noha olykor meglepően morbid tud lenni), a csapongó cselekmény nemkülönben frusztráló, de a legnagyobb gond, hogy a főhősök, továbbra is veszettül irritálóak ahelyett, hogy szórakoztatóak lennének. Ebben az alkotásban a minyonok megmentik a mozit, de a valóság sajnos ennek ellenkezőjét mutatja, mert ez még mindig inkább egy termék, mintsem színvonalas produkció.

4/10