Az amerikai infláció júliusban összességében tovább hűlt, a részletes adatokban azonban egy szokatlan tendencia rajzolódik ki: az AI-beruházási boom egyre erősebben jelenik meg a technológiai termékek áraiban. A hatás egyelőre túl kicsi ahhoz, hogy önmagában megfordítsa az inflációs trendet, de jól mutatja az AI-forradalom egyik paradoxonát. Miközben hosszabb távon a technológiától jelentős termelékenységnövekedést és alacsonyabb költségeket várunk, rövid távon éppen az ellenkezője történhet.

A júliusi amerikai inflációs adat első ránézésre kifejezetten kedvezően alakult. A fogyasztói árindex havi alapon 0,1 százalékkal emelkedett, az éves infláció pedig 3,5 százalékról 3,4 százalékra mérséklődött. Az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginfláció havi 0,2 százalék, éves szinten pedig 2,5 százalék volt, vagyis ezen a fronton is folytatódott a lassulás. Az energiakomponens ráadásul 1,5 százalékkal esett egyetlen hónap alatt, ami jelentősen visszafogta a headline inflációt.

A kedvező főszámok alatt azonban jóval érdekesebb folyamatok zajlanak. A Bank of America elemzői arra hívták fel a figyelmet, hogy a maginfláción belül a magtermékek ára a vártnál erősebben, havi 0,2 százalékkal emelkedett. Ebben kiemelt szerepe volt az informatikai termékeknek: az IT-árucikkek ára júliusban 1,4 százalékkal ugrott meg, ami a BofA számításai szerint önmagában 12 bázisponttal járult hozzá a magtermék-inflációhoz.

A bank szerint a háttérben egyre inkább az üzleti AI-kereslet áll, amely megemeli a technológiai hardverek és alkatrészek beszerzési költségeit, ezek egy részét pedig a gyártók már továbbhárítják a fogyasztókra.

A hivatalos amerikai adatok alátámasztják, hogy a technológiai termékek piacán valóban látványos változás történt.

• A számítógépek, perifériák és okosotthon-eszközök ára júliusban 3,5 százalékkal emelkedett az előző hónaphoz képest, míg az okostelefonoknál 1,1 százalékos havi drágulást mértek.
• A számítógépes szoftverek és tartozékok ára éves összevetésben már 21,2 százalékkal volt magasabb. Különösen figyelemre méltó ez azért, mert az elektronikai termékek jelentős részét az elmúlt évtizedekben inkább folyamatos árcsökkenés jellemezte.

Az AI-boom teljesen felborította a korábbi kereslet-kínálati egyensúlyt

Az adatközpontok építéséhez nemcsak Nvidia-féle gyorsítókra van szükség, hanem óriási mennyiségű DRAM-ra, NAND flashmemóriára, processzorra, hálózati eszközre és adattárolóra is. A chipgyártók emiatt egyre nagyobb kapacitást irányítanak át a magasabb árrésű szerverpiacra, miközben kevesebb alkatrész jut a PC-kbe és okostelefonokba. A TrendForce szerint a hagyományos DRAM szerződéses ára a harmadik negyedévben további 13–18 százalékkal, a NAND flash ára pedig 10–15 százalékkal nőhet negyedéves alapon. A kutatócég szerint az emelkedő komponensköltségek miatt a notebook- és okostelefon-gyártók is kénytelenek emelni fogyasztói áraikat.

A folyamat méretét jól érzékelteti, hogy az AI-infrastruktúrára fordított vállalati beruházások mára makrogazdasági szempontból is jelentős tétellé váltak. A Goldman Sachs becslése szerint a legnagyobb hyperscalerek 2026-os beruházási kiadásai megközelíthetik a 750 milliárd dollárt, miközben az iparági várakozásokat hónapról hónapra felfelé módosítják. A Morgan Stanley vezérigazgatója júliusban arról beszélt, hogy

a 2026-ra várt globális adatközponti beruházási összeg a korábban becsült 575 milliárd dollárról már mintegy 850 milliárd dollárra emelkedett.

Ez már akkora keresleti sokk, amely a félvezetőkön túl az elektromos hálózatoktól az építőiparon keresztül a finanszírozási piacokig számos szektorban megjelenik.

Ráadásul a Bank of America szerint az AI-boom nem kizárólag a termelési költségeken keresztül lehet inflációs. A technológiai részvények emelkedése jelentős vagyonnövekedést hozott az amerikai háztartások egy részének, ami támogathatja a fogyasztást is. Az AI-val kapcsolatos optimizmus az elmúlt időszakban történelmi csúcsokra segítette az amerikai részvénypiacot, miközben a technológiai vállalatok profitnövekedése is kiemelkedő maradt. Ez önmagában nem bizonyít közvetlen inflációs kapcsolatot, de erősítheti azt a BofA által említett pozitív vagyonhatást, amely a kínálati korlátok mellett a keresleti oldalt is magasan tarthatja.

Fontos ugyanakkor a jelenséget a helyén kezelni: egyelőre nem az AI hajtja az amerikai infláció egészét. Az informatikai termékek súlya továbbra is viszonylag kicsi a CPI-kosárban. A júliusi indexben az information technology commodities kategória súlya mindössze 0,736 százalék, a számítógépes szoftvereké és tartozékoké pedig alig 0,031 százalék volt. Emiatt még a két számjegyű áremelkedésük is csak korlátozottan képes megmozdítani a teljes fogyasztói árindexet. A Fed kutatói ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a szoftverek súlya a jegybank által jobban figyelt PCE-inflációban jóval nagyobb lehet: egy korábbi számításuk szerint a kategória a core PCE mintegy 1,2 százalékát tette ki.

Az adatok értelmezésével kapcsolatban van még egy fontos bizonytalanság.

A Federal Reserve külön elemzést is készített a számítógépes szoftverek árának szokatlan megugrásáról, amely szerint az AI-funkciók megjelenése, a folyamatos termékfrissítések és az előfizetéses üzleti modellek egyre nehezebbé teszik a minőségváltozás megfelelő kezelését az inflációs statisztikákban.

A Fed számításai szerint bizonyos módszertani korrekciók mellett a kimutatott áremelkedés több mint fele is eltűnhetne. Vagyis a technológiai infláció egy része valódi költségnövekedés lehet, más része viszont egyszerűen azt tükrözheti, hogy a fogyasztó drágább, de egyben többet tudó terméket kap.

Mindez egy érdekes dilemmát jelent Kevin Warsh Fed-elnök számára is

Warsh már jóval hivatalba lépése előtt amellett érvelt, hogy az AI hosszabb távon jelentős dezinflációs erő lehet, hiszen a termelékenység növekedése lehetővé teheti, hogy a gazdaság gyorsabban bővüljön anélkül, hogy ugyanekkora béremelkedésre vagy áremelésre lenne szükség.

Júliusi kongresszusi meghallgatásán azonban már maga is elismerte, hogy az AI-hoz kapcsolódó beruházási boom a következő 12 hónapban felfelé hajthatja a mért árakat.

Lisa Cook Fed-kormányzó pedig az AI-beruházásokat kifejezetten a felfelé mutató inflációs kockázatok között említette.

A két állítás valójában nem feltétlenül mond ellent egymásnak. Az AI gazdasági hatásának két különböző fázisa lehet. Az elsőben adatközpontokat kell építeni, chipeket kell gyártani, elektromos kapacitást kell kiépíteni, mérnököket kell felvenni és gigantikus mennyiségű tőkét kell mozgósítani. Ha mindez gyorsabban történik, mint ahogyan a kínálat alkalmazkodni képes, az szükségszerűen felfelé hajt bizonyos árakat. A második fázisban viszont – amennyiben az AI valóban jelentős termelékenységnövekedést eredményez – ugyanaz a technológia már lefelé nyomhatja az egységnyi termelésre jutó költségeket. A jelenlegi adatok alapján az amerikai gazdaság még sokkal inkább az első fázisban jár. Ez a következtetés a beruházási és árupiaci adatok együtteséből adódik.

Ez a monetáris politika számára sem mellékes. Ha az AI-beruházások által okozott drágulás tartósabbá válik, miközben a gazdasági növekedést és a pénzügyi eszközök árát is támogatja, akkor a Fednek kisebb mozgástere marad a monetáris kondíciók lazítására. Ha viszont a magasabb technológiai árak csak néhány szűk termékkategóriára koncentrálódnak, és később megérkeznek a termelékenységi előnyök is, a mostani inflációs nyomás átmenetinek bizonyulhat. Warsh júliusban éppen ezt a különbségtételt hangsúlyozta: a magasabb mért árak önmagukban még nem feltétlenül jelentenek tartós inflációt.

A befektetők szempontjából ezért az egyik legfontosabb kérdés a következő hónapokban az lehet, hogy az úgynevezett „AI-infláció” megmarad-e néhány technológiai termék sajátosságának, vagy elkezd átterjedni a gazdaság szélesebb részére. Ha a memóriachipek, számítógépek és okostelefonok drágulását később az adatközpontok energiaigénye, az építőipari kapacitáshiány, a magasabb bérek és a növekvő finanszírozási igény is követi, akkor az AI-boom már makroszinten is érezhető inflációs tényezővé válhat. Ha viszont a kínálat gyorsan alkalmazkodik, miközben a technológia növeli a vállalatok termelékenységét, akkor néhány év múlva valóban a Warsh által várt dezinflációs hatás kerülhet előtérbe.

Egyelőre azonban a számok inkább a Bank of America álláspontját erősítik: az AI-forradalom rövid távon nem olcsóbbá, hanem drágábbá teszi a gazdaság bizonyos részeit. A mesterséges intelligencia hosszú távú termelékenységi ígérete ettől még változatlanul hatalmas lehet, de előbb ki kell fizetni az infrastruktúra árát. És ennek egyre nagyobb részét nemcsak a technológiai vállalatok, hanem a fogyasztók is érzik a pénztárcájukon.

Címlapkép forrása: EU