ÉletmódSzerző: origo 2026. 08. 17. 2 percnyi olvasás
A tünetek roppant ijesztőek
Az elnevezés Lewis Carroll híres regényére utal, amelyben a főszereplő többször is megváltoztatja a méretét. Az Alice Csodaországban című történet elsőre érthetetlennek és kaotikusnak tűnhet: egy kislány a réten egy nyulacska nyomába ered, majd egy hatalmas lyukba esik. A zuhanás után egy csodálatos birodalomba jut, ahol azt tapasztalja, hogy a dolgok nem olyanok, mint amilyennek megszokta őket, és ő maga sem az, mint az utazás előtt volt.

Ráadásul folyton változik minden: a tárgyak hol nagyra nőnek, hol eltörpülnek körülötte. A szindróma kevésbé ismert neve Todd-szindróma, ami John Todd brit pszichiáterről kapta a nevét, aki az 1950-es években részletesen leírta a jelenséget. A kutatások azt mutatják, hogy a serdülők akár 30 százaléka is megtapasztalhatja a tünetek enyhe, múló formáját.
A szindróma nem egy hosszú távon fennálló betegség, hanem átmeneti tünetegyüttes, amely percektől akár órákig tartó rohamokban jelentkezik.
A legjellemzőbb tünet a látás és a térérzékelés átmeneti torzulása. A környezet tárgyai a valóságosnál nagyobbnak vagy kisebbnek, közelebbinek vagy távolibbnak tűnhetnek. Ugyanez a saját test érzékelésére is igaz lehet: az illető úgy érzi, hogy megnyúlt a karja, hatalmas lett a feje, vagy éppen összement valamelyik testrésze.
Ha ez nem lenne elég, akkor itt a következő ijesztő tünet: az időérzék is torzulhat. Néhány másodperc rendkívül hosszúnak, míg egy hosszabb időszak feltűnően rövidnek tűnhet.

Az Alice Csodaországban szindróma az agy érzékelési és információfeldolgozási folyamatainak átmeneti zavarával hozható összefüggésbe. Kiváltó tényezők az alábbiak lehetnek:
Egy egyszeri, rövid ideig tartó epizód önmagában még nem feltétlenül jelent komoly betegséget. Ha azonban a jelenség ismétlődik, erős fejfájás, szédülés, zavartság, ájulás, beszédzavar vagy más szokatlan panasz társul hozzá, érdemes mielőbb orvoshoz fordulni. A kivizsgálás során az orvos elsősorban azt próbálja kideríteni, mi válthatta ki a tüneteket.
A betegség diagnosztizálásában segítségre lehetnek az úgynevezett mikropsziás rajzok, ahol az alakok 30 milliméternél kisebbek, a kép részletei pedig szabad szemmel nem kivehetőek.
A kórelőzmény és a neurológiai vizsgálat mellett az esetleges háttérbetegségtől függően képalkotó vizsgálat, például MRI, illetve EEG is szóba jöhet. A kezelés tehát nem magára a szindrómára, hanem az azt kiváltó okra irányul.