BulvárSzerző: index 2026. 08. 16. 4 percnyi olvasás
Eszenyi Enikőt is kritizálta.
„Hogy valaki rálásson a tetteire és annak következményeire, ahhoz valószínűleg idő kell. De mégis fura egybeesés, nem, ha mindez akkor történik meg, amikor a védelmeződ hatalma – gondolok itt Vidnyánszky Attilára – meggyengül, te pedig szakmai és egzisztenciális bizonytalanságba kerülsz” – reflektált Lengyel Tamás Máté Gábor szavaira egy vasárnap esti Facebook-videóban, előtte pedig azt a kérdést is feltette, hogy miért nem lehet a nevén megnevezni.
A színész arra emlékeztette a Katona József Színház volt igazgatóját, hogy már nemcsak a támogatást nem tudják elintézni, de már azt sem tudják megcsinálni, hogy rendezzen, mivel már nem lehet mindent erőből lenyomni az emberek torkán. Szerinte érdekes, hogy hat év után követi meg őket, majd hozzátette, csak az érdek vezérli őt.
Amikor azt mondod, hogy »mit csináljon még, haljon meg«, akkor úgy teszel, mintha Eszenyi mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy ezt a helyzetet rendbe hozza, tisztázza, de valójában soha a legkisebb önreflexióra sem volt képes, és a több mint hetven panaszos véleményét úgy állította be, mintha összefogtak volna ellene, és hamis vádakkal illették volna. Ezenkívül a viselkedése nyílt titok volt a szakmában, de soha senki semmit nem tett annak érdekében, hogy ez megváltozzon, mint ahogy Gothár [Péter] viselkedése is köztudott volt, mégis hosszú évekig rendezett a Katonában, és még vannak jó páran, akik jelenleg is rendeznek, és nem megfelelő módon beszélnek a színészekkel és a műszakkal
– szögezte le a színész.
Lengyel Tamás felhozta, hogy amíg színházigazgató és színésztanár volt, addig rengeteg ideje lett volna arra, hogy egy olyan testület felállítását sürgesse, amely az ilyen eseteket emberhez méltó módon kezeli. Ez azonban a szavai alapján nem történt meg.
„Gondolom azért, mert a színház hierarchikus szerveződésénél fogva azt gondoltad, hogy a munkát úgy lehet csak hatékonyan elvégezni, ha nincs kritika. Ha pedig nincs kritika, akkor a legnagyobb pozícióban lévő dönti el, mi a jó és mi a rossz. De ezt rosszul gondolod. Mint ahogy rosszul gondolod azt is, hogy a Vígszínházat elvették Eszenyitől. Kitöltötte a mandátumát, majd nem pályázott többet. Nem elvették, rajtunk kívül soha senki dehonesztáló véleményével nem találkozott” – vélekedett.
Lengyel Tamás hangsúlyozta,
nem azért akarta, hogy hozzák nyilvánosságra a bizottság jelentését, hogy ezen csámcsogni lehessen, hanem mert mindenkinek joga van tudni, hogy mire jutottak, és hogy a dolgoknak legalább annyi következménye legyen, hogy ha nem volt igazunk, azt mondhassák, hogy bocsánat, fiúk, lányok, tévedtetek.
Aláhúzta, ez a viselkedés belefér.
A színész felhozta, Máté Gábor alighanem azt sem tudta, hogy ez egy gazdasági vizsgálóbizottság volt. Merthogy ebben az esetben azt is tudná, hogy ez a bizottság egy etikai bizottság felállítását is szorgalmazta, ám ez soha nem következett be.
„Azt mondod, a magyar színház gazdag, de nem annyira gazdag, hogy egy ilyen tehetség elvesszen. Tudod, mit jelent ez a mondat? Hogy inkább a tehetségre és a formátumra kell vigyázni, és nem az emberekre, mert a művészet mindenek felett van. Hát nem, ez az a demagógia, amit szerintem sokan alkalmaztatok, hogy a közegeteket manipuláljátok. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként bánjanak vele: a színésznek, a díszítőnek, mindenkinek. Mert közösen csináljuk ezt az egészet, és nem egyedül ti, rendezők” – kerekítette le gondolatait.
Máté Gábor szavaira, amelyben többek között az Eszenyi-ügyről is elmondta a véleményét, korábban Molnár Áron is reagált.
(Borítókép: Lengyel Tamás 2025. április 1-jén. Fotó Szollár Zsófi / Index)