BelföldSzerző: origo 2026. 08. 16. 1 percnyi olvasás
Pontosan 142 évvel ezelőtt adták át a nagyközönségnek.
Pontosan 142 évvel ezelőtt, 1884. augusztus 16-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, és kezdte meg a működését – mindennemű ünnepélyes ceremónia nélkül – Budapesten a Keleti pályaudvar, igaz, ekkor még nem ezen a néven. A pályaudvar története 1880-ban kezdődött, ekkor született rendelet a felépítésérül. Ekkoriban az 1883-as dátumot tűzték ki nyitásnak, de az építkezéskor alig egy méternyi mélységben már annyi talajvizet találtak, hogy az alapot meg kellett nagyjából 3000 cölöppel támogatni. Emiatt már 1882-ben pontosan lehetett tudni, hogy nem lesznek képesek tartani az eredeti ütemtervet, ezért csúszott a pályaudvar átadása 1884-re végül.

A pályaudvar egy 1892. szeptember 20-i rendelettel nyerte el mai nevét, ekkor változtatták ugyanis azt meg Budapest-központi pályaudvarról Budapest-Keleti pályaudvarra. Az évforduló kapcsán 7+1 érdekességet gyűjtöttünk össze a pályaudvarról.
Alighanem a legismertebb tény, hogy a Baross tér környéke igen mocsaras terület volt, amikor a Keleti pályaudvar épült. Épp ezért kellett a hagyományos alap helyett velencei mintára facölöpöket (egyes források szerint vörösfenyőt, mások szerint cédrusfát) használni. Ezek a fatípusok a vízben nem elkorhadnak, hanem gyakorlatilag kőkeménnyé válnak, így a mai napig biztos alapot nyújtanak a masszív épületnek. Azonban állandóan víz alatt kell lenniük, így a vízszintet folyamatosan ellenőrzik a karbantartók a mai napig. Az már kevésbé ismert tény, hogy nem csak a cölöpözés lassította a munkát, de az is, hogy az építkezésre kijelölt terület hulladékkal volt feltöltve, így először attól kellett megszabadulni.
Egy ilyen idős épületnél természetes, hogy a különféle felújítások, karbantartások során bizonyos elemeket, főleg a kevésbé tartós anyagból készülteket egy idő után lecserélik. A pályaudvarnak azonban a mai napig megvan az a falépcsője, amit még eredetileg húztak fel, és amellyel a tetőre lehet feljutni. Ez természetesen a látogatóktól elzárt területen fekszik, ráadásul egyszerre csak egy ember tartózkodhat rajta, hogy megóvják az állapotát.