Nyílt levelére közösségi oldalon kapott választ Keveházi Gábor balettművész, ám az nem attól érkezett, akinek címezte, hanem Ókovács Szilvesztertől.

A Magyar Állami Operaház főigazgatója bejegyzésében felidéz egy eddig még soha el nem mondott történetet, melynek egyik szereplője Keveházi Gábor. Hosszú bejegyzésben a többi között ez olvasható:

• Amikor Keveházi Gábor aktívan táncolt, még Kádár Jánosnak hívták a pártfőtitkárt.
• Minőségben nincs alku, a Magyar Nemzeti Balett pedig közben a világ egyik vezető klasszikus társulatává vált.
• Keveházi Gábor balettigazgatása utolsó évében (2009/10) 76 előadást tartottak. Solymosi Tamás igazgatásával 2026/27-ben 143 alkalommal gördül fel a függöny balettek előtt (plusz Carmina burana és operák, egyebek).
• Minden évadban adunk Seregit.
• Basta – ahogy az olaszaink mondják.

A főigazgató a bejegyzés végére azt írta, hogy basta, vagyis hogy elég, elég volt, vége. A történetnek azonban bizonyára lesz folytatása, hiszen Keveházi Gábor nyílt levele Tarr Zoltánnak, a kultúráért is felelős miniszternek szólt.

Az alábbiakban változatatás nélkül közöljük Ókovács Szilveszter bejegyzését

„A korábbi kiváló táncos, Keveházi Gábor beszól az új miniszternek, inszinuálja az államtitkárt, azt a jelzőt pedig kifelejti, hogy az Opera vezetését dehonesztáló levél 13 aláírója (véletlenül) mind nyugállományú.

Elmesélek egy történetet - kettő lehet belőle. Néhai Kásler Miklós minisztersége alatt járunk. Keveházi, aki örökös tagként - tehát az Operától havi apanázst húzva - fő feladatának akkor is az aktuális vezetés fumigálását tekintette - eléri, hogy titkos bizottságot alakítsanak balettegyüttesünk működésének nélkülünk történő átalakítására.

Ne keressen ilyen funkciót, irányítási jogot senki holmi SZMSZ-ekben, nem találna. De az inaktív balettművészek azon készültek borongani, hogy másképp van, mint az ő idejükben, és ez tűrhetetlen. Kitűzték célként a dicső numerus clausus visszavezetését: az Opera táncegyüttesében ne lehessen 20%-nál több külföldi, illetve, hogy akik közben büszke magyar állampolgárok lettek, ne számítsanak magyarnak. (Volt, aki szerint 10% is sok.)

Egy ülést már tartottak addigra, míg Solymosi Tamás Kossuth-díjas balettigazgatóval kiszagoltuk, hogy valami megint készül az EMMI égisze alatt. Valami szégyenletes, ami a balett nemzetközi világában (ami nem feltétlen Keveházi Észak-Macedóniáját jelenti) lehetetlen volna, és jobb is lenne, ha tagadnánk még a szándékot is. Pláne az Európai Unió tagjaként (munkaerő szabad áramlása, hátrányos megkülönböztetés etc.)

Nos, a minisztérium Akadémia utcai épületébe a második titkos találkozó alatt jutottunk be. Amikor rányitottuk az ajtót a társaságra, volt ám nagy meglepetés - de én sem éreztem jól magam. Minek ez a cirkusz? Ott ültek intézményem, az Opera örökös tagjaiból jópáran, és országos baklövést készültek elkövetni, amely nemzeti szégyennel, perek tucatjaival, horribilis sérelemdíjakkal járt volna - a széteső együttest, zátonyra futó szezont, pincébe szálló minőséget nem is ragozva.

Aki elnökölt, a főtisztviselő hölgynek van most elég baja, nem nevesíteném. Keveházi Gábor épp ott tartott, hogy »Solymosi Tamás rákos daganat a magyar balett testén«. Épületes retorikai fogás, szinte irodalmi. Nem maradhattunk a teremben, pedig gondoltam, a fenntartó tárca hátha kíváncsi az inkumbens vezetés véleményére - hallgattassék meg a másik fél is, ugye -, de még néma résztvevőként sem engedték. Nem akartam botrányt, kormányőrőket, hát eljöttünk. Máig nem beszéltem róla senkinek, annyira szégyen minden pillanata, és ártott volna az Opera ügyének. Pedig 7 éve történt.

A bizottság is kapott egy ütést, mert a minisztérium felocsúdott, és szélnek eresztették őket, miután csak' megtaláltam a módját annak, hogy az Opera balettegyüttesének valódi teljesítménye utat találjon a bár hozzá nem értő és nem is érdeklődő, de posztjuk folytán mégiscsak illetékesekhez.

Néhány adat: jelenleg 120 operaházi balettművészből 56 magyar állampolgár, 31 kollégát vettünk fel az elmúlt 15 esztendőben, aki a Magyar Táncművészeti Egyetemen végzett (nemcsak magyarok tanulnak ott). A külföldiek közül a legtöbb olasz (9) és japán (7). Az ukránok és oroszok aránya 3-3%. Az Opera tánctársulata, a Magyar Nemzeti Balett mellett jelenleg 132 kis magyar növendéket nevelünk épp a magyar érdek miatt: a fizetős iskola 10 éve működik, eddig 3 táncosnőt adhatott az együttesnek, mert minőségben nincs alku, a Magyar Nemzeti Balett pedig közben a világ egyik vezető klasszikus társulatává vált.

Keveházi Gábor balettigazgatása utolsó évében (2009/10) 76 előadást tartottak. Solymosi Tamás igazgatásával 2026/27-ben 143 alkalommal gördül fel a függöny balettek előtt (plusz Carmina burana és operák, egyebek). Míg Keveházi alatt kedvezményes, ún. balettár működött, ma kiemelt áron, a régi sokszorosáért viszik a jegyeket, gyakran hónapokkal korábban. 11 országba vittünk balettprodukciót, 22 egész estés darab alkotja a repertoárt, amely bár a klasszikára helyezi a hangsúlyt, azért majdnem ennyi kortárs egyfelvonásost is műsoron tart.

Minden évadban adunk Seregit, és a poszt-Seregi korszak első maradandó műve is megszületett, Venekei Marianntól A vágy villamosa, Dés László méltó muzsikájával.

Solymosival nehéz nagy balett társulatok otthonában közlekedni, mert mindig hátbaveri egy régi cimbora, a világ összes klasszikus együttesének vezetője személyes ismerőse. Ő tényleg betáncolta a világot. Beszél a magyaron kívül három nyelvet, tudása, ereje teljében van hátra neki is két év az aktuális szerződéséből. Igaz, balettelőadások alatt mindig a nézőtéren tartózkodik és nem a harmadikon focizik a rudak közt. Ja, és nincs már meg a Hajós utcai Thália Bisztró, Keveházi korábbi harcálláspontja, ellenben a régi 3 helyett 9 (5+4)teremben gyakorol a Magyar Nemzeti Balett - ezeket építettük, nem a reggeli mannával találtuk a helyszínen. Az együttes egy-egy státuszára 5 (!) kontinens 1.000-1.200 táncosa pályázik.

Fegyelem, figyelem, színvonal.

És a jegyzett balettvilágban a »nemzeti balett« kategória nem azt jelenti, hogy »bicebócák, de a mieink«, hanem azt, hogy mivel megszólalni nem kell, »a lehető legjobbak első és egyetlen, a fenntartó állam által támogatott együttese«.

Amikor Keveházi Gábor aktívan táncolt, még Kádár Jánosnak hívták a pártfőtitkárt. Nem ma volt, de azóta tolja magát a zárt ajtók és levelek, zárt borítékok világában. Örökös tagi címét nem alattunk kapta, nincs tehát vele teendőm. De a havi apanázst ezennel megintbfelfüggesztem a vonatkozó etikai kódex szerint - ezúttal nyilvános bocsánatkérésig. Mégse az áldozat fizesse már a merénylőt.

Az Opera balettegyüttese már visszatért a szabadságról, gyakorolnak. Ők nyitják a 143. évadot, első önálló előadásuk szeptember 12-én lesz. Ez 2009-ben Keveháziéknak november 7-én sikerült...

Basta - ahogy az olaszaink mondják.A többit a Tisztelt Olvasóra bízom, aki, remélem, látott minálunk mostanában balettelőadást.”

(Borítókép: Ókovács Szilveszter 2022. január 25-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)